2009. szeptember 24., csütörtök
„- Egykeként, operaénekes-családban nevelkedtem. Általánosban sokáig nagyon jó tanuló voltam, de a nyolcadik féléves bizonyítványom nem sikerült fényesre. Így protekcióval tanulhattam csak a Martos Flóra Gimnázium E osztályában. Hírhedt csapat voltunk.
Ide jártak a „volt valami összeköttetése” gyerekek. Harmincegynéhányan indultunk, és ha jól emlékszem tizenheten érettségiztünk le... A Martos Flóra történetében enyém a legrosszabb érettségi. Megjelent egy kiadványuk a legekről, és az én csupa kettes érettségim is benne van.
Ide jártak a „volt valami összeköttetése” gyerekek. Harmincegynéhányan indultunk, és ha jól emlékszem tizenheten érettségiztünk le... A Martos Flóra történetében enyém a legrosszabb érettségi. Megjelent egy kiadványuk a legekről, és az én csupa kettes érettségim is benne van.
- Egyáltalán nem érdekelt a suli. A könyveimet és a füzeteimet haza se vittem, az iskolapadban hagytam. A táskámban csak teniszlabdákat tartottam, mert akkoriban az volt a divat, hogy dobáltuk egymást. Őrült Duran Duran-rajongó voltam. Hosszú ballon kabátban, fekete öltönyben, fehér ingben, fekete cipőben, szigorúan fehér zokniban, és bedolgozott frizurával jártam suliba. Nagyon szerettem a társaságot. Számos szép emléket őrzök azokból az évekből.
A legjobb barátomat is ennek az időszaknak köszönhetem. Nincs testvérem, így őt fogadtam öcsémnek. Még a szüleim is így nevezik. Csabi máig a legjobb barátom.
- Apu sokat volt külföldön, és anyu nagyon féltett engem. Én is külön élek a fiamtól, de a magam tapasztalatából tudom, hogy nem az eltöltött idő mennyisége, hanem a minősége a fontos. Nem éltem meg rosszul, ha apu két hónapig külföldön turnézott.
Olyan életet, jólétet biztosított számunkra, szeretetben, nyugalomban, hogy nem volt miért nehezteljek rá. Ebben nőttem fel, és számomra ez volt a normális, hogy elutazik, majd hazajön, és ismét elmegy. Így éltünk egészen 1992-ig, amikor végleg abbahagyta a külföldi turnézást.
- Apu sokat volt külföldön, és anyu nagyon féltett engem. Én is külön élek a fiamtól, de a magam tapasztalatából tudom, hogy nem az eltöltött idő mennyisége, hanem a minősége a fontos. Nem éltem meg rosszul, ha apu két hónapig külföldön turnézott.
Olyan életet, jólétet biztosított számunkra, szeretetben, nyugalomban, hogy nem volt miért nehezteljek rá. Ebben nőttem fel, és számomra ez volt a normális, hogy elutazik, majd hazajön, és ismét elmegy. Így éltünk egészen 1992-ig, amikor végleg abbahagyta a külföldi turnézást.
- Tizenhét éves lehettem. Már nem emlékszem, hogy miért, de szobafogságot kaptam aputól. Soha azelőtt nem büntetett meg, de valami nagyon rosszat tehettem, hogy így magamra haragítottam. Felhívtak a barátaim, akik a környéken laktak, hogy nem megyek-e ki egy kicsit dumálni, csak ide a sarokra. Mondtam, hogy szobafogságban vagyok.
Addig fűztek, hogy ugorjak már oda – fogtam magam, és lemásztam a tűzlétrán. Egy óra múlva mentem haza, és apám már az ajtóban várt. Életében először és utoljára, lekevert egy hatalmas pofont. Ő bement, én üldögéltem egy ideig a ház előtt, aztán fogtam magam, és átmentem ahhoz a barátomhoz, akihez kiszöktem. Az ő családja elég nyitott volt.
Azonnal befogadtak, megvacsoráztattak, és ott is aludhattam. Másnap onnan mentem suliba. A szüleimnek eközben fogalma sem volt, hogy hol vagyok, és halálra izgulták magukat. A család egyik legjobb barátja jött értem a suliba, és rábeszélt, hogy menjek haza. A szüleim leültek velem.
Elmondták, hogy döntöttek, majdnem tizennyolc éves vagyok, és innentől kezdve levették rólam a kezüket. Azt csinálok, amit akarok, akkor jövök, amikor akarok. Ezután két hétig alig szóltunk egymáshoz. Végül sokkal jobb lett a kapcsolatom velük, mint addig bármikor. Nem mentem el minden bulira, de ha akartam, ezt is megtehettem volna, és ez nagyon jó érzés volt. Szabadnak és önállónak éreztem magam.
Addig fűztek, hogy ugorjak már oda – fogtam magam, és lemásztam a tűzlétrán. Egy óra múlva mentem haza, és apám már az ajtóban várt. Életében először és utoljára, lekevert egy hatalmas pofont. Ő bement, én üldögéltem egy ideig a ház előtt, aztán fogtam magam, és átmentem ahhoz a barátomhoz, akihez kiszöktem. Az ő családja elég nyitott volt.
Azonnal befogadtak, megvacsoráztattak, és ott is aludhattam. Másnap onnan mentem suliba. A szüleimnek eközben fogalma sem volt, hogy hol vagyok, és halálra izgulták magukat. A család egyik legjobb barátja jött értem a suliba, és rábeszélt, hogy menjek haza. A szüleim leültek velem.
Elmondták, hogy döntöttek, majdnem tizennyolc éves vagyok, és innentől kezdve levették rólam a kezüket. Azt csinálok, amit akarok, akkor jövök, amikor akarok. Ezután két hétig alig szóltunk egymáshoz. Végül sokkal jobb lett a kapcsolatom velük, mint addig bármikor. Nem mentem el minden bulira, de ha akartam, ezt is megtehettem volna, és ez nagyon jó érzés volt. Szabadnak és önállónak éreztem magam.
- Érettségi után úgy döntöttem, hogy nem szeretnék tovább tanulni. Ezzel a csupa kettes bizonyítvánnyal nehéz is lett volna. Anyukámnak ajánlotta az egyik barátja Gór Nagy Mária Színitanodáját. Olyan osztálytársakkal kezdtem, mint Ullmann Mónika, Liptai Claudia, Szabó P. Szilveszter. Felhőtlen, boldog évek következtek. Itt szövődött szerelem Mónival. Aztán megszületett Dávid, és határtalanul boldogok voltunk.Egyéves volt, amikor összeházasodtunk. Ekkor kezdődtek a gondok, de még nem vettem komolyan a jeleket. Kimentem egy évre Németországba dolgozni. Maradhattam volna tovább is, de hazajöttem. Akkor már visszafordíthatatlanul elromlott köztünk minden. Talán egyikünk sem akarta már igazán rendbe hozni a kapcsolatunkat. Elváltunk.
Igyekszünk intelligens emberként kezelni ezt a helyzetet, és mindig a kisfiunk érdekeit nézzük. Nagyon fiatalok voltunk, és tapasztalatlanok. Visszagondolva azonban, nem bántam meg semmit. Főleg azért, mert életem legnagyobb ajándékát kaptam ettől a kapcsolattól. A kisfiamat.
Igyekszünk intelligens emberként kezelni ezt a helyzetet, és mindig a kisfiunk érdekeit nézzük. Nagyon fiatalok voltunk, és tapasztalatlanok. Visszagondolva azonban, nem bántam meg semmit. Főleg azért, mert életem legnagyobb ajándékát kaptam ettől a kapcsolattól. A kisfiamat.
- 1998-ban kezdődött a bőröndélet. Hol itt laktam, hol ott. Szörnyű volt. Se munka, se lakás, se család. Az álmaimban elképzelt családmodell teljesen összeomlott. Nem ilyen életet képzeltem Dávidnak sem. A szakítás is sokáig fájt. Leginkább a kapcsolatomat féltettem a fiammal.
Igyekszem minél több időt tölteni vele. Ha ránk néz valaki, láthatja, hogy nem hétvégi apukaként bánok vele, és ő sem úgy néz rám. Nincs olyan dolog az életemben, amiért ne tudna kárpótolni engem. Régi vágya, hogy dobolhasson. Most a régi együttesem dobosa fogja majd tanítani.
Érdekes, de én is sokat tanulok tőle. Dávid szerettette meg velem a Tankcsapdát. Már koncerten is voltunk együtt. Azelőtt soha nem hallgattam ezt a zenét, és be kellett hoznom a lemaradást. Nem akartam leégni, hogy nem tudom a szöveget…”
Igyekszem minél több időt tölteni vele. Ha ránk néz valaki, láthatja, hogy nem hétvégi apukaként bánok vele, és ő sem úgy néz rám. Nincs olyan dolog az életemben, amiért ne tudna kárpótolni engem. Régi vágya, hogy dobolhasson. Most a régi együttesem dobosa fogja majd tanítani.
Érdekes, de én is sokat tanulok tőle. Dávid szerettette meg velem a Tankcsapdát. Már koncerten is voltunk együtt. Azelőtt soha nem hallgattam ezt a zenét, és be kellett hoznom a lemaradást. Nem akartam leégni, hogy nem tudom a szöveget…”
Azt hiszem a Kiskegyed fenti interjúja igencsak bensőségesre sikeredett és egy nagyon szimpatikus művész portréja rajzolódik ki belőle. Kiegészítésképpen jöjjön még pár információ. Miller Zoltán 1973. december 10-én született Budapesten, édesapja Miller Lajos operaénekes, édesanyja Dobránszky Zsuzsanna operaénekesnő.
Miller Zoltán 1995-ben megalapította az Emberek nevű zenekarát; a BMG-vel közösen három albumot is kiadtak, ebből kettő aranylemez lett.
Már növendékként 1993-ban, szerepet kapott a Grease című musicalben, amelyet még sokáig játszottak az ország számos színpadán. Pályája elején musicalekben és prózai szerepekben egyaránt láthatta őt a közönség többek között szerepelt az Operettszínház Valahol Európában című darabjában is. Játszott az Operettszínházban, a Tháliában, a József Attila Színházban, a Madách Színházban, a Piccolo Színházban, a Tivoliban és a Miskolci Nemzeti Színházban. Egy évadot Duisburgban töltött, ahol a Nyomorultakban Enjolras szerepét énekelte nagy sikerrel.
Már növendékként 1993-ban, szerepet kapott a Grease című musicalben, amelyet még sokáig játszottak az ország számos színpadán. Pályája elején musicalekben és prózai szerepekben egyaránt láthatta őt a közönség többek között szerepelt az Operettszínház Valahol Európában című darabjában is. Játszott az Operettszínházban, a Tháliában, a József Attila Színházban, a Madách Színházban, a Piccolo Színházban, a Tivoliban és a Miskolci Nemzeti Színházban. Egy évadot Duisburgban töltött, ahol a Nyomorultakban Enjolras szerepét énekelte nagy sikerrel.
2000-ben eMeRton díjat kapott, mint az Év legjobb musical énekese. Harmincadik évéhez közeledve kapta meg huszonötödik szerepét. Miller Zoltán szerencsésnek tartja magát, hogy tíz éves pályája alatt több mint húsz fontosabb szerepet eljátszhatott. Véleménye szerint a jó értelemben vett profizmushoz hozzátartozik, hogy az ember minden szerepet, amire jelentkezik, ugyanolyan fontosnak tart. A Madách Színház művésze, láthattuk többek közt Az Operaház Fantomjában is. A bemutató hármas szereposztásában, Csengeri Attila és Sasvári Sándor mellett a Fantomot alakító legfiatalabb színész volt; emellett a darab másik férfi főszerepét, a hősszerelmest is megformálta. 2004- ben az "Év legnépszerűbb színésze” kategóriában átvehette a Súgó Csiga díjat. 2008-tól nem játszik az előadásban, szólólemeze készítésére hivatkozva visszaadta mind a Fantom, mind Raoul szerepét.
2008. szeptember végén megjelent első szólólemeze Fehér és Fekete címmel a Sony BMG gondozásában, melyen hat feldolgozásszám és hat saját dal hallható. Az énekes a következőképpen fogalmazta meg a lemez irányvonalát: „Mindig megtaláltam mindenben a jót. Ha ért valami nagyon-nagyon kellemetlen, mondhatni tragikus dolog, akkor is azt mondtam: ez azért történt, mert valami sokkal jobb jön ezután! Az elmúlt tíz év szerelmei, gyötrelmei, gondolatai, élményei, a világgal való örök harc – néha kudarc –, feladás és újrakezdés, szárnyalás és mélyrepülés, kiégés és fellángolás, önpusztítás és életszeretet! De mindig őszintén! Ez mind egy lemezen!"
Fontosabb szerepei:
2001 – Made in Hungaria, Ricky
2002 – Anna Karenina, Vronszkij
2003 – Az Operaház Fantomja, Fantom, Raoul
2005 – Volt egyszer egy csapat, John
2006 – 56 csepp vér, Mercutio
Fontosabb szerepei:
2001 – Made in Hungaria, Ricky
2002 – Anna Karenina, Vronszkij
2003 – Az Operaház Fantomja, Fantom, Raoul
2005 – Volt egyszer egy csapat, John
2006 – 56 csepp vér, Mercutio
2007 – Édeskettes hármasban, Vernon
Tulajdonképpen azért ezeket a szerepeket emeltem ki, mert ezekről tudok mondani pár dolgot. Azt hiszem, először az 56 csepp vérben láttam játszani és elhatároztam, hogy színházban is látnom kell. Élőben először Az Operaház Fantomjában láttam Raoulként, aztán az Édeskettes hármasban Vernonként, ha jól számolom három ízben is. Ezekről itt és itt olvashattok beszámolót. Nekem Vernonként tetszett a legjobban, de remélem játszik majd újabb darabban is, ami talán ezt is túl tudja szárnyalni. Miller Zoli játékában és hangjában van valami, ami miatt nem tudok ellenállni neki és Vernonként ezek a pozitív tulajdonságok csak úgy hatványozódnak… És azt el kell mondanom, hogy szerény véleményem szerint Miller Zolinak van a legkellemesebb hangja napjaink musical színészei közül.
A Made in Hungariát csak filmen láttam és ott Rickyt Mikinek hívták. Bár szeretem a Hungária slágereit, de valamiért mégsem vonzott sosem ez a darab, hogy élőben megnézzem. A Volt egyszer egy csapatot viszont láttam élőben Nagy Balázzsal és tévében Nagy Sanyival. Hozzájuk viszonyítva meg a karaktert ismerve, nem az a kimondottan Zolis szerep, nem is játszotta sokáig, ha jól tudom. Anna Karenina Vronszkija viszont tervben van, hogy egyszer megnézem. Csak annyi a bajom vele, hogy Vronszkij szerepe klasszikus énekstílust igényel, akárcsak Raoul vagy a Fantom és Zoli hangja nekem a poposabb nótákban cseng úgy, amiért odavagyok.
Színházon kívül Zolit sokat láttam a Csináljuk a fesztivált című műsorban az M1-en. Abszolút kedvencem, amikor Frank Sinatra örökzöld slágerét, a Strangers in the night-ot énekelte. De Paul Anka Diana-ját is szerettem. Íme néhány a további fellépései közül:
I can't help falling in love with you
I can't help falling in love with you
Továbbá muszáj megemlítenem, hogy Zoli rengeteget szinkronizál és gyakran nem is ismerem meg, annyira sokat tud játszani a hangjával. Az Emberek slágereit mindig is szerettem, bár az albumokban sosem mélyedtem el. Zoli szólólemeze annyira nem ütött nagyot nálam, viszont van rajta néhány dal, amelyet nagyon szívembe zártam. Az egyik a Nem szerethetsz mást. Hogy én milyen boldog lennék, ha valaki ilyen gyönyörűséget írna rólam/ hozzám :) Zárásként íme a dalszöveg, amit természetesen Zoli írt:
Bújj közel, ne félj!
Bújj közel, ne félj!
Senki sem láthat, úgy ahogy én.
Lélegezz bátran, úgy ahogy eddig, soha még!
Egy a lélek, s a gondolat!
Mert egymás mellett, békében halad.
Nincs mitől féljünk, ha őszintén, szívből élünk!
Sokáig jártam céltalan, s a hosszú út, most véget ér.
Szemedben látom önmagam, a rég várt vándor visszatért!
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Élnem újra van miért
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Szívem újra hazatért
Együtt nézzük, hogy a fák,
Hogyan búcsúztatják az éjszakát.
Ölemben alszol, pihenj csak, én vigyázok rád!
Szomorú szívvel szól a száj.
Indulnod kell, muszáj!
Messziről nézlek, s belül egy harc kezdődik el!
Sokáig jártam céltalan, hittem az út most véget ér!
Hazugság volt a pillanat, de mégse adnám semmiért!
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Bármerre is jársz ez elkísér
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Várni foglak az út végén
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Élni nélküled oly nehéz
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Várni foglak az út végén
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Bármerre is jársz ez elkísér
Nem szerethetsz mást, én is csak téged
Várni foglak az út végén
Nem szerethetsz mást, én is csak téged…
Nem szerethetsz mást, én is csak téged…
2009. augusztus 22., szombat
Mostanában mintha kicsit arculatot váltott volna a blog és ez a sorban már a harmadik cikk, ami nem kritikát, hanem inkább poénosabb dolgokat foglal magába. Mivel a humor is fontos kifejező eszköz, ezért jöjjön egy újabb vicces, képes összeállítás ismert (ám egyúttal igen nagyra becsült) musical színészekről. A téma: ők is tudnak cikik lenni :D
5. helyezett – Szabó P. Szilveszter és a rajongói képek
Nos ez egy külön téma, hiszen aki látta már bármilyen darab végén a tapsrendnél Szabó P. művészurat, tudhatja nagyon jól, hogy ő az, aki fapofával csinálja végig a ki- és bevonulásokat. Úgy tűnik, hogy a művészbejárón kimenet is ezt folytatja, mivel összegyűjtöttem pár neten fellelhető rajongók és a rajongás tárgya művészfotót (csak a művészek arcára összpontosítva).
Van, aki ennyire kedves a rajongókkal, mint Bálint Ádám:
Van, aki így örül nekik, mint Mészáros Árpád Zsolt:
És van egy Szabó P. Szilveszter :D
4. helyezett - Az Operettszínház szerelmes párja
Hallottunk már ugye legendás színészbarátságokról, sőt olyanokról is, amikből kicsit több lett . Íme néhány fotó, mely bizonyítja Dolhai Attila és Mészáros Árpád Zsolt túl a barátságon kapcsolatát :D A képek elrendezése, akár Egy szerelem története is lehetne:
Amikor mindketten Mozartot kezdtek játszani, akkor fogták meg először egymás kezét nyilvánosan. Nézzétek csak Attila arcán azt a szeretetteljes mosolyt! Nyilván nem sokáig váratott magára a "Szeretlek!" szó elhangzása.
Fiatalság, bolondság! Itt már nem is tagadják szerelmüket. "Boldog születésnapot, drágám!"-suttogja Árpi imádott párja fülébe.
Két összeillő ember! Ki tudja, lehet hogy Attila kezében a pezsgős pohár már az eljegyzés ünneplésére szolgál?
Hoppá! Attila kibukott, amiért Árpi a transzvesztita showra készült. Így lett vége ennek a fergeteges szerelemnek.
3. helyezett - Az alkoholista Homonnay Zsolt
Nyilván a színészek is emberek és társadalmi problémák akár őket is emészthetik, mint az alkoholizmus.
Nézzétek csak azt a szerelmetes tekintetet, amivel drága Zsoltunk a pezsgős poharat lesi! (gyengébbek kedvéért: balra:))
Itt már meg is kóstolták. Szilveszternek kevésbé jött be, de Zsolt még ízlelgeti. A képet elnézve Zsoltunknak az járhat a fejében: "Ciki lenne elkérni tőle a maradékot? Neki úgy sem ízlik"
Életkép Az Operaház Fantomja premierjéről. "Édesem, támogass hazáig! Te vezetsz"-mondta feleségének. Reméljük Lilla még nem ivott...
Még egy premier fotó. Láthatóan Zsoltunk már azt sem tudja hol van, a copfos Miller Zoli kénytelen szabadkozni kollégája állapota miatt.
2. helyezett - Miller Zoli és az izzadtság folt
Nyilván a színészek is izzadnak a nyári melegben, egy forró estén a színházban vagy ha túlhajtják magukat, esetleg izgulnak. Én azon a véleményen vagyok, ha izzad az ember a színpadon, akkor vagy úgy izzadjon mint a ló, haja ruhája, mindene csöpögjön,(mert az akár még szexi is lehet.) Vagy rejtse el. Miller Zolinak ajánlanám az Axe-ot, reklám alapján tuti még jobban bomlanának utána a csajok, mert ez a folt nagyon nem jön be :D Ki örülne, ha így akarná átölelni???
1. helyezett - Mészáros Árpi a fehér gatyájával
Sajnálom szegény Árpit! Biztosan valami ügyes túl forrón mosott, ezért összement a kedvenc nadrágja. Vagy ő evett túl sok pacal pörköltet és ezért fér bele nehezebben? Mindenesetre gratulálni tudok neki, hogy beleerőltette magát ebbe a láthatóan nem túl kényelmes gatyóba. És remélem nem hajolgatott vagy ült benne, mert az nem egy életbiztosítás a gatyára nézve. :D Reccs!
2009. július 18., szombat
Teljesen vétlenül, mindenféle okoskodás, meg számolgatás nélkül vettem rá jegyet és ennél jobban ki sem jöhetett volna a szereposztás. Ugyanis teljes első garnitúrával láttam, azokkal, akik a kiadott CDn is énekelnek. Fantom – Sasvári Sándor, Christine – Mahó Andrea, Raoul – Miller Zoltán.
Emeletről néztem a darabot egyik csoporttársammal, az arcokat nem láttuk olyan jól, de az egész színpadot beláttuk. Mikor elkezdődött a darab és meg szólalt először a Fantom híres dallama, már akkor kirázott a hideg. És megmaradt végig. Ez egy olyan darab, hogy az ember végig tátott szájjal nézi, annyira lenyűgöző.
A színészek is óriásiak. Amikor Sasvári kieresztette a hangját, szinte beleremegett az egész épület. Jól játszotta a Fantomot, karakteres színész. Igaz hogy maszk fedte a fél arcát és mikor Christine levette róla, akkor undorítóra elmaszkírozva láthattuk a másik felét, de így is meg lehetett ismerni, annyira jellegzetes. Nagyon tetszett az a megoldás ahogy ábrázolták az „osonásait” hol jobbról, hol balról jött a hang, az embernek olyan érzés volt mintha mögötte is felbukkanna. (Gratula a hangosítóknak.) És ami fontos, hangja is van kiénekelni nem csak a magasságokat, hanem erővel is bírja.
Mahó Andrea is szuper, gyönyörű hangja van, tipikus Christine mindenhogyan. Már a pünkösdi musical esten is elbűvölő kis nőcinek találtam, de tényleg színpadon is az. Igazi naiva tekintet, meg se mondaná róla az ember, hogy közelít a 30-hoz, olyan bájos kislányos. Az arcjátéka (már amit láttam) nagyon tetszett és persze énekkel sincs gond. Ezt a szerepet Webber eredetileg igazi szoprán operaénekesnőre írta, úgyhogy nem akárki játszhatja el. Mondjuk annyi negatívat tudok róla mondani, hogy elrontotta szöveget és elég érthetetlen lett ezáltal. Az utolsó jelenetben a „Csak szánalommal néztem eddig rád, s ez most gyűlöletté vált” helyett azt énekelte, hogy „Csak szánalommal néztem eddig rád, s ez most szánalommá vált”. Végülis nem nagy tragédia, enélkül is érteni lehet a darab történését, de feltűnik az embernek, hogy most mi van.
Miller Zoltán pedig egy igazi szívtipró volt, a hangja pedig olyan lágy és melegséget árasztó, teljesen elolvadtam tőle. Nagyon tetszik a gesztus rendszere, ő egy született musicalénekes, minden helyén van, aminek kell. Ez a Raoul szerep pedig testhezálló, illik a karakteréhez a hősszerelmes. Ő játszik Fantomot is, na arra kíváncsi lennék, milyen lehet. Én sajnálnám azt a gyönyörű hangját így elváltoztatni meg maszkkal eltakarni az arcát. (Hogy látnám akkor azt a tipikus Zoli-tekintetet és hallanám azokat a lágy hangszíneket?) Sasvári épp elég elvont, őt nem sajnálom maszk alatt.
Ezt a darabot még vagy 100szor is meg tudnám nézni, annyira tetszett. Úgy ültem be rá, hogy láttam a mozi filmet, zenét kívülről fújtam és nagyon érdekelt, hogy oldják meg a színház a színházban dolgot. Barátném erre azt mondta, hogy nem nehéz. És tényleg igaza lett. Hihetetlen mennyiségű díszlet van, és ide-oda mozog minden, gondolom baromi nehéz munka lehet összehangolni. Barátném pedig a híres csillár lezuhanására volt kíváncsi, hogy az milyen lesz. Hát nem mondom, nagyot csattant. Ezzel ért véget az első felvonás, hatásosra sikeredett. Ez nem olyan darab, amin el lehet aludni.
A darab történetével nem húztam az időt, mert akit érdekel, úgy is ismeri. Ez is olyan előadás aminek a hatása alól nem tudja kivonni magát az ember. Mikor hazaértem, akkor is felcsendül pár dallam a fejemben és végiggondoltam még egyszer az egészet amit látottam. Ez sem az a megszokott love story és rengeteg féleképpen lehet értelmezni, mi miért történt, mi mit jelképez... Webber tökéletes összhangot komponált zene és történet között. Gaston Leroux klasszikusát kicsit átfogalmazta, populárisabbá tette, de ez nem von le a musical értékéből, a kettőt különállóként kell tekinteni.
Volt egy olyan érzésem itt a Madách Színházban, hogy ezt nekem készítették és itt otthon vagyok. Az Operettben nem éreztem még otthon magam, tele van cirádás díszítésekkel, szobrokkal, baromi nagy csillár lóg a plafonról. Ez meg egy puritán, egyszerű színház, nincs benne semmi hivalkodó, olyan családias. Meg a Fantomot is magaménak érzetem. Szívesen venném ha megtörténne velem ez az érzés máskor is.
Természetesen másodjára is megnéztem. Ez egy különleges előadás volt minden tekintetben. Ugyanis a szívemhez legközelebb álló darabról van szó és ez a 499. előadás. Ezen a héten a Madách Színházban jubileumi hetet tartottak. Én most szereposztás alapján választottam jegyet, kb. 2 héttel előadás előtt.
Internet szerint Csengeri Attila, Fonyó Barbara és Miller Zoltán triót láthattam. Tesómmal mentem, mert meg akartam mutatni neki ezt a csodát. Előtte pár nappal már elkezdtem felkészíteni, megnézettem vele a filmet illetve előző este beraktam neki a kedvenc dalaimat a darabból. Meglepetésemre tetszett neki, nem tiltakozott. És visszatérve a szereposztásra, azért ezt választottam, mert egyrészt nagyon kíváncsi voltam Csengeri Attilára, mivel őt nagyon szeretem, kellemes élményem volt vele egy musical esten. És tesómnak meg akartam mutatni Miller Zoltánt, hogy na ő aztán tud! Mikor beértünk a színházba Zoli neve helyén Homonnay Zsolt díszelgett. Végülis annyira nem bántam, Zolit már láttam ebben a szerepben, és Zsoltot is nagyon szeretem és hát Raoul pont az ő szerepköre, gondoltam biztos szuper lesz. Tesóm meg annyit mondott, legalább egy ismerős arc. Így ejtettük Zolit, de csak ideiglenesen.
Csengeri Attila óriási Fantom. A hangja nagyon passzol a karakteréhez. És mint színész is isteni. Hallottam már olyat róla, hogy túl nagyok a gesztusai, de szerintem ez csak rágalom. És Sasvárival ellentétben, tőle nem irtóztam annyira, hogy megtudjam mi van a maszk alatt. Teljesen elvarázsolt. De előttem is úgy beleélték magukat a nézők, hogy amikor a Fantom bujkált és a hangosítók mindig csak egy helyről adták a hangot, és mikor mögüllünk, a csávók hátranéztek. Nagyon vicces volt.
Fonyó Barbara is tetszett. Kb. annyira mint Mahó Andrea. Mindössze az volt a furcsa, hogy Christine-t az ember pici, törékeny nőnek képzeli, Barbi meg minden csak pici nem. Csengeri Attila is csak pár centivel volt magasabb nála, pedig ő is bőven veri a 180at. Kíváncsi voltam hogy fel fogom-e ismerni, mert nagyon régen láttam bármilyen sajtóban is, de ahogy megjelent a színpadon, egyből megismertem, kilógott a többi balettos leányzó közül. Első megnézésnél Andi kedveltette meg velem a Gondolj rám áriát, most pedig Barbi a Látjuk-e még egymást valahol-t. Ez az a dal, amit apja sírjánál énekel. Hát látszik hogy operaénekes, valami eszméletlen volt. Azóta teljesen rákaptam erre a dalra.
Homonnay Zsoltban nem csalódtam, szuper Raoul. A hangja neki is telitalálat ide, meg hát a megjelenése is. Erkélyoldalon ültem és a Gondolj rám résznél mikor a páholyban ült tök közel volt hozzám. Mikor szünetben kimentünk járni egyet, felfedeztünk egy ajtót a színpad felé, mondtam is tesómnak, biztos ez vezet a színpadi páholyba, látogassuk meg Raoult.
Másodszorra is ugyanúgy elvarázsolt minden. Ahogy a csillár lezuhant, amikor Raoul magához ölelte Christine-t, és mondta hogy „Válassz társadnak míg élsz, míg élek” a nagy Fantom duett, mikor Christine lerántotta róla a maszkot, az utolsó jelenet mikor hárman énekelnek, amikor Christine megcsókolta a Fantomot… Még ezerszer meg tudnám nézni. És igazából minőségben semmi különbséget nem láttam a két teljesen különböző szereposztás között. Mindenki másért tetszik, nem tudnék egyértelműen kiemelni senkit, hogy ki az ideális Fantom, Christine vagy Raoul.
És a jubileumi héttel járt, hogy minden előadásra az igazgató meghívott egy vendégelőadót, a mi esténken Szulák Andreát. Ez azért is volt különleges mert ez volt az első nyilvános fellépése mióta megszületett a kislánya. Szirtes Tamás köszöntötte tapsrend utána a nézőket és úgy konferálta fel, hogy ez tulajdonképpen egy dalverseny és megkéri Attilát, hogy nagyon figyeljen. Zsolt meg elkezdte kilöködni a színpad széléről hogy menjen már közelebb, hogy jobban lásson. Attila meg még Fantom cuccban katonás lépésekkel megindult és összekulcsolta a kezét. Mindenki úgy röhögött, mi vár szegény Andira. Az Éj zenéjét énekelte el. Nagyon szép volt. Szeretem a hangját. Mondjuk a ruhája nem tetszett, egy bordó bársony poncsószerű blúzzal, hát nem volt túl előnyös neki. De most ez a legkevesebb, csodás zárása volt az estének.
2009. július 14., kedd
2007-ben a Madách Színházban bemutatott Édeskettes hármasban az egyik kedvenc zenés darabom a jelenlegi fővárosi repertoár közül. A történet röviden annyi, hogy Vernon, a zeneszerző és Sonia, a dalszövegíró összejönnek először dolgozni, aztán még összébb kerülnek. Miközben próbálnak összehozni pár slágert egyre inkább a másik idegeire mennek, ám mégis kialakul köztük valami, ami több mint barátság. És ekkor kerül a képbe a harmadik, Sonia exbarátja, Leon. Fizikailag sosincs jelen a színpadon, viszont annál több bonyodalmat okoz a friss párocskának. Persze sejthető a végkifejlet, de nagyon szórakoztató az odáig vezető út. Rengeteg vicces helyzeten mennek keresztül. Imádnivaló szóvicceket sütnek el. És végig csak ketten szerepelnek. Néha megjelennek táncosok, meg egy hangmérnök hangja, de lényegében csak ők játszanak.
Ez egy imádnivaló romantikus darab, tele viccesebbnél viccesebb jelenetekkel. Nagyon értékelem a darabbeli szójátékokat. És a színészeket s tökéletesen eltalálták a szerepekre: Miller Zoltán – Balla Eszter és Alföldi Róbert – Oroszlán Szonja párosítással látható napjainkig is. Első ízben Miller Zoltán – Balla Eszter párossal láttam. Aztán annyira tetszett, hogy másodszorra is megtekintettem a bevált szereposztással. Tudniillik, van egy íratlan szabályom a színházazással kapcsolatban: egy darabot maximum kétszer nézek meg. Így nagyon sokáig úgy nézett ki, hogy a legeslegjobb szereposztással láttam ezt a szuper kis darabot.
Néha az ember maga által alkotott szigorú szabályai módosításra szorulnak, ha az élet közbeszól. Vagyis egy kedves barátnő. Történt ugyanis, hogy felhívott egy igen imádnivaló barátosném, hogy szerezett 900 Ft-os (!) jegyet az Édeskettes hármasbanra, amiben Alföldi Robi játszik, és csatlakoznék-e hozzá. Hát, mit tehettem mást, győzött a színház, no meg a kíváncsiság. És minden jól ment, egészen egy héttel a nagy nap előttig, amikor is felkerült a szereposztás a Madách honlapjára. És mit ad isten, hát nem Miller Zoli és Balla Eszter neve csücsült a táblázatban? Nem mintha nem lett volna jó, de most mást akartam, illetve akartunk. Őrült telefonálgatásba kezdtünk, viszont egyetlen embert sem találtunk, aki elment volna helyettünk. Így megszületett a megoldás: kedden Miller – Balla, szerdán este meg Alföldi – Oroszlán.
Két egymás utáni este színházban, ugyanaz a darab, még a helyünk is ugyanaz volt. Csak a színészek voltak mások, méghozzá nagyon is! A keddi Miller-Balla a megszokott színvonalú volt: Zoli hangja imádnivaló, a szerepet mintha ráöntötték volna. Legnagyobb jelenete mikor meghallja rádióban a saját slágerét és elkezd táncolni rá apait anyait beleadva. Hát akkora tapsot kapott utána, hogy simán volt ideje kifújni magát. De még kissé lihegve adta elő utána a következő sztorit: „Van egy visszatérő álmom. Besétálok egy klubba, a karomon Nicole Kidman, Cindy Crawford, Naomi Campbell, Claudia Schiffer és Julia Roberts, a zenekar észrevesz, elkezdik játszani az összes dalomat, a lányok rám néznek, és aléltan suttogják: „Teee, ördög-férfi-isten-állat” – és a végére teljesen felajzottan elcsuklott a hangja. Eszti is nagyon tündéri ebben a szerepben, bár hallottam már lágyabban szóló énekhangot is, mint az övé.
Nekem igen magasra tették a lécet így harmadjára is, úgyhogy volt mit felkötni előttem Alföldinek meg a Soniát játszó Szonjának. Abszolút pozitív élmény volt velük is, mintha egy teljesen más darabot láttam volna. Alföldi isteni színész, jobban játszik mint Miller, viszont énekelni azt nem tud. Szonja egyértelműen jobban tetszett Soniának mint Eszti, mert valahogy hitelesebben tűnt ilyen szórakozott nőszemélynek. Itt a második párosnál nagyobb volt az összhang és jobban figyeltek egymásra. Bizonyos poénok ennél a párosnál sokkal jobban sültek el, mint előző este. Az az érzésem volt, hogy Alföldi maga is végigröhögi, hogy mennyire nem tud énekelni és totál könnyedén szórja a poénokat. Miller Vernonja viszont egy teljesen komoly macsó.
Erre azt tudom mondani, kinek mi jön be. Aki egy igazán romantikus darabot szeretne nézni némi poénnal tarkítva és egy csodálatos férfihanggal, az nézze meg a Madách Színházban az Édeskettes hármasbant Miller Zoltán és Balla Eszter főszereplésével. Aki viszont egy romantikus és egyben rekeszizmot nem kímélő komédiára kíváncsi, annak ajánlom a Madách Színházban az Édeskettes hármasbant Alföldi Róberttel és Oroszlán Szonjával.
;;
Subscribe to:
Bejegyzések (Atom)
