2009. szeptember 24., csütörtök

Mahó Andrea 1979. február 21-én született Salgótarjánban. Fiatal korában több szavalóversenyen is részt vett nagy sikerrel. Hangjára többen felfigyeltek, osztálytársai szerint egy egérkét szinkronizálhatott volna. A szakközépiskola után szinkronszínész-képzőbe is jelentkezett. Tanára javaslatára elkezdte képeztetni a hangját, és a mai napig énektanárhoz jár. A szinkron tanulmányok után a Gór Nagy Mária Színitanoda következett.

A tanoda után szétküldte életrajzát az ország színházainak, de csak a Győri Nemzeti Színháztól kapott visszajelzést. Szigorú meghallgatások után felvették és számos szerepet játszhatott el. Elsőnek egy prózai szereppel lépett színpadra , ezután jött az első énekes szerep a Nyomorultakban. Cosette-et alakította és innentől megállíthatatlanul haladt előre a siker útján.A következő évben már az Operettszínház is felfigyelt rá és főszerepet kapott a West Side Story Maria-jaként. A Mosoly országa című darabban lehetősége volt, hogy megmutathassa, nemcsak musicalekben állja meg a helyét. Ezután elnyerte Webbertől Az Operaház Fantomjában Christine szerepét. Andinak ez hozta az igazi sikert. A bemutató után a Madách Színház kiadta Az Operaház fantomja magyar cd változatát is melyen Mahó Andrea énekel.

2003-ban az Operettszínház bemutatta a Rómeó és Júlia sikerdarabot melyben második szereposztásban játszhatta el Júliát, és ismét egy operettben is, a Mária főhadnagyban kapott főszerepet. Valamint ebben az időszakban debütált Győrött a Leányvásárban Lucy szerepében.

Első szakmai elismerését is megkapta: 2003-ban az Év Musical énekese lett (eMeRTon díj). 2005-ben újabb Webber darab érkezett Magyarországra Volt egyszer egy csapat címmel, ebben a főhősnő Mary szerepét játszhatta el. A bemutató után egy évvel a Madách Színház elkészítette a darab magyar cd-jét, melyen Andi énekel. Az Operettszínházban szintén kapott egy új szerepet, a Szépség és a Szörnyeteg című musicalben Belle-t játszhatta el. Győrben a Büszkeség és Balítélet cimű darabban Jane szerepét kapta meg, valamint a Chicagoban Roxie-ként debütált. 2008-ban megkapta a Madách Színházban játszott Anna Karenina című musicaloperában Kitty szerepét,valamint ismét játszhatott a Győri Nemzeti Színházban a Hegedűs a háztetőn című darabban és főszereplőt formálta meg a Pinokkió című zenés előadásban.

2008 őszén a Művészetek Palotájában Andrew Lloyd Webber 60 születésnapjának tiszteletére egy koncertet adott elő a Madách Színház, melyben Andi is közreműködött. Andinak az elmúlt pár esztendőben két szólólemeze is napvilágot látott. A Más lesz a holnap Andrew Lloyd Webber dalokat dolgoz fel, a Jó reggelt napfényen pedig sokféle musicalből hallhatunk válogatást.

Személy szerint Andi lemezeit nagyon szeretem, remélem jön folytatás is. A Webberes válogatás után azt hittem, hogy ennél már nem lehet jobb musical lemezt csinálni, de a Jó reggelt napfény még ezt is túlszárnyalta. Kellemes hangzású dalok egy gyönyörű hanggal előadva – ezt várhatjuk, ha megvesszük Andi bármelyik lemezét.

Azon kívül, hogy rendszeresen hallgatom Andi CD-it, színházban is kifejezetten örülök, ha láthatom. Eddig háromszor volt szerencsém hozzá: Az Operaház Fantomjában, a Volt egyszer egy csapatban és az Anna Kareninában. (Ezekről a darabokról és Andiról már korábbi kritikáimban megemlékeztem itt, itt és itt.) Andi szerepköre elég egyértelmű, hiszen a karakteres hangja és a kislányos bája meghatározza. Eddig bármilyen darabban láttam, mindenhol lenyűgözött és kifejezetten szimpatikusnak találtam ezt a Mahó Andi-jelenséget. Hallottam olyanról, hogy van akit irritál vagy idegesít a hangja és a játéka, de afelől senkinek nem lehet kétsége, hogy óriási tehetség. Hiszen Andrew Lloyd Webber személyesen gratulált neki a Fantom premier után és érdeklődött, milyen az angol nyelvtudása, mert ő Londonban nem-igen talál ennyire tehetséges színészeket. Ehhez én már csak annyit tennék hozzá, hogy remélem sok szép szerepben láthatom még és legalább olyan jó lemezeket csinál, mint a korábbiak.

Zárásképpen gyűjtöttem ide pár videót, amit érdemes megnézni:
Fantom részlet Homonnay Zsolttal
Amigos para siempre Csengeri Attilával
Nagy utazás Miller Zoltánnal

2009. szeptember 11., péntek

Ez esetben megengedem magamnak azt a luxust, hogy nem töltöm az időt Mészáros Árpád Zsolt (vagy ahogy mindenki hívja, Mázs) életrajzának megírásával, mivel hivatalos honlapján egy nagyon korrekt, sokrétű verziót találtam.
1974.március 23-án született, Nyíregyházán. Saját bevallása szerint soha nem akart színész lenni, bár már gyermekkorában színjátszókörbe járt, hogy kiélhesse szereplési vágyát.
Általános iskola után a vendéglátás felé kacsintgatott, de túljelentkezés miatt csak a helyi szakmunkásképző iskolába vették fel. Itt három évig tanult, teljeskörű gépi forgácsolónak. Azonban egy nap statisztát kerestek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba. Árpi a meghallgatásra csak a matekóráról való igazolás reményében ment el, ennek eredménye egy forradalmár szerepe lett a Danton halála c. színdarabban.


Ezután egymást követték a kisebb-nagyobb prózai szerepek, bár nem foglalkozott sokáig komolyan a színészettel. E helyett a hétköznapjait inkább a józsavárosi "bandázások" töltötték ki.
1993-ban Verebes István került a Színház igazgatói székébe,aki nem nézte jó szemmel a fiatal színész kicsapongásait, ezért elbocsátotta a társulattól, de beiratkozhatott az akkor induló stúdióba. Árpinak sikerült meggyőznie Verebest a tehetségéről, aki így az évad végére visszavette a társulatba.


1997-ben kollégáival egy színházi vállalkozás keretében megalapította a NapFolt Produkciót, amelynek egyik nagy sikere volt a Rémségek kicsiny boltja c. előadás. Érdekesség, hogy az egyik ilyen előadáson egy féltékeny táncos megütötte, Árpi magatehetetlenül a földre zuhant, ezáltal a lengőbordája beleszúródott a veséjébe. 2 nappal később derült csak ki, hogy nem egy egyszerű sérülésről van szó. Az orvosok egy 6,5 cm-es rosszindulatú daganatot találtak a bal veséjében, amit azonnal műteni kellett.
Ezután 3 év rehabilitáció következett, ám akaraterejének köszönhetően sikerült felépülnie - az orvosok ekkor akasztották rá a Lucky Boy nevet.
A fellépései alatt látta meg énekelni Miller Zoltánt (a régi Emberek zenekar frontembere) a TV-ben. Nagyon megtetszett neki, hogy valaki a hangjával milyen érzelmeket tud kifejezni. Ezután kezdett énekelni Toldy Máriánál, és bár 1999-ben prózai diplomát szerzett, egyre jobban a zenés szerepek vonzották.


A vidéki sikerek után 2000-ben felkérést kapott Kerényi Miklós Gábortól, Riff szerepére (West Side Story). Az áttörő sikert azonban a Mozart! című musical hozta meg számára 2003-ban, amibe 1 hét próba után kellett beállnia.
2003 óta a Budapesti Operettszínház tagja, azóta számos musicalban és operettben játszott:
- Rómeó és Júlia (Benvolio)
- Helló!Igen?! (A katona)
- A szépség és a szörnyeteg (Lefou)
- Dr. Bőregér (Frosch)
- Menyasszonytánc (András)
- Rudolf (Rudolf, trónörökös)
- Oltári srácok (Luke)
- A víg özvegy (Nyegus)
Az évek alatt 2 szólólemeze jelent meg:
- Mázsképp énekelek (2006)
- Musicalek Mázs-képpen (2007)
Végül 2004-ben megkapta a Súgó Csiga fődíjat és 2006-ban Súgó Csiga díjat.

Hát ennyi nagy vonalakban. Talán még megemlíteném epizód szerepét a Barátok köztben: ő alakította Bauer Jánost, aki Kertész Gézát belevitte a gyémánt bizniszbe. Emlékeztető itt:

Magánéletéről annyit, hogy második feleségével (vagy élettársával, nem is tudom..) él és mindkét kapcsolatából van egy-egy gyermeke, Bendegúz és Rózsa.

És akkor jöjjön, hogy én honnan ismerem őt:

Először a Rómeó és Júlia CD-ről ismertem meg hangját, színészként pedig ugyanebben a darabban találkoztam vele. A Rómeó és Júlia kritikámban már írtam akkori élményemről, meg konkrétan róla is. A lényeg, hogy számomra talán ő volt a legfurcsább élőben, a CD-hez viszonyítva. Rengeteg érzelem volt a játékában, ami énekben is jobban kijött, mint egy stúdió albumon. Ennek ellenére azon az estén nem őt zártam szívembe leginkább, de erről már korábban írtam…

Második találkozásunk 2006. decemberében Mozart!-on volt. Már erről is írtam itt egy beszámolót. Közel három év távlatából arra jöttem rá, hogy minden bizonnyal front lehetett aznap, mivel nekem fájt a fejem és Árpi sem volt csúcsformában. Azért hozzátenném, hogy kicsit negatívan álltam hozzá az egész estéhez, mert Dolhai Attilát szerettem volna, de ő abban a Mozart!-ciklusban csak zártkörű előadáson játszott. Így az volt az érzésem, hogy nekünk, átlagos nézőknek csak Árpi jutott… Szóval néztem, néztem és Szabó P. Szilveszter mellékszerepe ismét sokkal jobban megfogott, mint Árpié. Az Árnyékdalt azóta sem hallottam annyira hamisan énekelni senkitől és egy színészt sem láttam annyira ripacsnak, mint Árpit aznap este. Szerintem egyszerűen túljátszotta, valószínűleg dekoncentrált (vagy frontos) lehetett, ezért nem fedeztem fel semmi finomságot a játékában. És ezt a dekoncentráltságot csak erősíti, amit már az előbb is említettem, hogy nagyon hamis volt. Azt hiszem, ez szimplán csak egy rossz este lehetett neki is, akárcsak nekem. Mert már több nyilatkozatában is olvastam, hogy ez a kedvenc szerepe meg ahogy hallom, az Árpi rajongók is nagyon szeretik Mozartnak. És én is láttam nem sokkal később, amikor nagyon felejthetetlen élmény nyújtott számomra…

Harmadik találkozásunk volt az, amikor dobtam egy hátast, hogy ez az ember mennyire tud játszani és micsoda hangja van. Ez nem volt más, mint a Rudolf című musical (korábbi beszámolóim itt). Igazán sajnálom, hogy már nincs repertoáron meg állítólag Bécsben sem szeretik, mert nekem talán ez a darab tetszett legjobban az Operettszínházban. Árpi, mint Rudolf herceg egyszerűen tökéleteset alakított. Mintha ráírták volna a szerepet, annyira jól hozott mindent és itt abszolút nem éreztem, hogy sok lenne a játéka. Nagy örömömre több csodaszép szólója volt, egyik ámulatból a másikba estem. A Hétköznapi hőstől a Csak szállj-ig szinte mindet látom a lelki szemei előtt, ahogy azon az estén szóltak.

A nap megkoronázásaként pedig elmentünk előadás után barátnőmmel a művészbejáróhoz. Árpinak mindenkihez volt egy kedves szava. Amikor mi kerültünk sorra az autogramosztásnál, egyszerűen egyikünk sem tudott kinyögni semmi értelmeset. Árpi kérdezte, hogy kinek írhatja, és amikor megmondtam a nevemet, kislányos zavaromban az olyan csábos hangtónusúra sikeredett, amit Árpi is megmosolygott. Aztán a gátlások oldása végett Árpi feltette a kérdést, hogy most láttuk-e először a darabot. Én, hülye meg fejemhez kaptam, mekkora egy tapló vagyok, hogy nem is gratulálok neki, amiért ennyire lenyűgözött a színpadon, úgyhogy egyből megeredt a nyelvem. Árpi miután végighallgatta az ömlengést, kedvesen megköszönte a dicséretet és ő is mesélt. Elmondta, hogy szerinte nem ez volt a legjobb előadás, mert a hangosításokkal komoly gondok voltak, sőt amikor ment le egyik jelenet után a színpadról, takarásban óriásit esett és kicsit fáj még mindig a térde. Ezután készült közös fénykép is, amit iwiw oldalamon meg lehet tekinteni, aki ismer :) Az a képem címe, hogy „az élmény jobb volt, mint a kép”. Ezt asszem nem fejteném ki bővebben :D

Ezek után nem meglepő, hogy két hónappal később újból megnéztem a Rudolfot vele a főszerepben. Az élmény itt is magáért beszélt, kb. ugyanaz volt a hatása, mint először. De ezúttal nem gratuláltam neki, mert olyan társaságban voltam, akik ezt a tevékenységet nem pártolják. Én meg úgy voltam vele, hogy már mindent megkaptam tőle, amit egy rajongó remélhet kedvencétől, úgyhogy annyira nem bánkódtam. Abban pedig biztos voltam, hogy lesznek ott emberek, akiktől kap pár kedves szót, így nem fogok én onnan hiányozni.

Ezután 2007. májusában láttam újra, a második Szépség és a Szörnyeteg előadásomon (beszámoló itt). Itt igazán kis szerepe volt, Gaston bugyuta csatlósát, Lefou-t alakította. Nem tudom a színháznéző sereg, mennyire rendelkezik francia műveltséggel, de a „Lefou” a „Le fou” két szó összetételéből keletkezett, ami annyit tesz „a bolond”. A kis nyelvlecke után elmondanám, hogy mennyire sajnálom, hogy Árpi leadta ezt a szerepét. Annyira gyagya volt benne, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Első sorból annyira jót szórakoztam minden poénján és a tapsrendnél én meg a kísérő társam is kaptunk pár kedves mosolyt tőle meg a Gaston alakító Németh Attilától jutalomból, hogy vettük a poénjaikat. Hiszen mi más is lehetne egy színész legnagyobb öröme, mint amikor a néző megérti mit akar, sőt még jól is érzi magát közben.

Következő találkozásunk az Oltári srácokon volt. (beszámoló itt) Utólag jobban szerettem ezt a darabot, mint ott ülve. Árpi szerepe nem tetszett, egészen a záró jelenetig, ami tényleg remekre sikeredett. Talán a zsidó fiú és Árpi karaktere az, ami valamilyen jellemváltozáson megy keresztül és nem csak a szórakoztatás végett van a színpadon. Az is feltűnt, mivel többször előfordult előadás közben, hogy az öt fiú két sorban táncolt és hátul állt Árpi és Dolhai Attila. Nos, azt is láttam, hogy ez nem véletlen, de tényleg nem bántásból mondom. Bár én tudnék úgy táncolni, mint ők! :) Csak a másik három srác még náluk is jobban nyomta. Oltári után is akartunk művészbejárózni (micsoda ige!), de az öt srácból négy nem a művészbejárón távozott, így lecsúsztunk Árpiról…

Itt beékelnék egy olyan bekezdést, ami emlékeim szerint kronológiailag ekkor történt. Ugyanis álldogáltam az Operettszínház szervezése előtt, bizonyos DVD-üzlet lebonyolítása céljából és egyszer csak elszáguldott előttem valaki egy görkorival. Örültem az újabb találkozásnak és nem is sejtettem, hogy kb. másfél évig nem látom újra élőben. Egyébként tényleg sokat jár görkorival, itt megnézhettek egy kisfilmet is róla:

Lassan egy éve, azaz 2008. novemberében vetődtem az Operettszínház tájára és akkor találkoztam Árpival legutóbb. (Beszámoló itt) Szóval, Árpi játszotta Kuncz Ferit, a főhős szerelmét, aki bizony nem a született őszinteség. Azt hiszem ez az első negatív karakter, amit láttam tőle. Igaz, kicsi, de annál fontosabb karaktere volt a darabnak. Mit is mondhatnék, amikor Árpi gimnazista lányok álmát testesíti meg? Ha akarná, sem tudná elrontani. :)

Hát ennyi élményem volt élőben Árpitól. DVD-n persze sokkal több, élelmes rajongók segítségének köszönhetően. ;) Az Operettszínház darabjai közül a West Side Storyt és Menyasszonytáncot láttam még, (ezt élőben is, csak akkor nem Árpival) és nyíregyházi szerepei közül pedig a Ludas Matyit, Dzsungel könyvét, Pán Pétert, Rémségek kicsiny boltját, Süsüt, Anconai szerelmeseket, Tanulmány a nőkrőlt, Hajmeresztőt és a Made in Hungariát néztem meg. Volt, ami nagyon tetszett, volt, amit untam, mindenesetre örülök, hogy korábbi munkásságába is betekintést tudtam nyerni, mivel érdemes.

Remélem, hogy még sok nagyszerű szerepben láthatom Árpit. Olvastam az Operett honlapján, hogy az ő személyében egy új Sisi-gyilkost, azaz Luigi Luchenit köszönthetünk nemsokára. Hát lelki szemeim előtt ez a karakter nem Árpiban testesül meg, mindenesetre a képességeit ismerve biztosan jól összehozza majd. Igazából azt várom, hogy mikor jön az Operettbe a Rómeó és Júlia alkotói legújabb darabja, az Elfújta a szél. Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója újabb direktori kinevezése előtt feltett egy sok oldalas pályázatot a színház honlapjára, ahol a 2010/2011-es évad utáni távlati tervek között szerepel az Elfújta a szél. Képzeljétek el Árpit egy bajusszal, illetve pár árnyalattal sötétebb hajjal! Nos? Lelki szemeitek előtt nem egy Rhett Buttler jelenik meg? :) Szerintem a nagyszájú, szerelmes szívtipró tipikusan az ő szerepköre lenne.

2009. augusztus 1., szombat

Homonnay Zsolt 1971. február 28-án született Kaposváron. Zalaegerszegen érettségizett. Az itteni Hevesi Sándor Színház stúdiósa volt, egészen addig, míg felvételt nem nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakára, ahol 1997-ben diplomázott.

A Csinibaba című filmben epizódszerepet vállalt, majd a színháznak élt. Szolnokon a West Side Storyban Tonyt játszotta, Pécsen a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepét, Miskolcon a Csókos asszonyban, Győrön a Marica grófnőben is fontos karaktereket formált meg, Nyíregyházán és a fővárosi József Attila Színházban övé volt a galád Török János szerepe a Légy jó mindhalálig musical változatában. A Madách Színházban megkapta Dorian Gray címszerepét, de emellett a Nyomorultak, Anna Karenina és Beszterce ostroma című zenés darabokban is játszott kisebb-nagyobb szerepeket. A sok munka révén kettős sikereket könyvelhetett el: egyrészt 2000-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon elnyerte az Év Bonvivánja címet, másrészt Berlinbe hívták vendégszereplésre a Notre Dame-i toronyőr két szerepére is.

2002-ben tért vissza Magyarországra, méghozzá Az operaház fantomja meghallgatására, ahol megkapta Raoul szerepét, amelyet a mai napig játszik. Emellett a Budapesti Operettszínház szerződtetett színésze, musicalekben és operettekben (Csókos asszony, Párizsi élet) egyaránt látható. A mai napig a bonviván szerepkör a specialitása: Rómeó és Júliában Páriszt, Szentivánéji álomban Oberont, Abigélben Kalmár tanár urat, Szépség és a Szörnyetegben Szörnyeteget alakít, de a negatívabb karakterek is megtalálják, mint a Rudolf Taffee grófja vagy a Halál az Elisabethben.

Mindemellett az Adagio együttes tagja, amely a magyar zenei paletta egyik különlegessége: zenéjükben ötvözik a klasszikus zenét a mai modern pop hangzással, a klasszikus belcanto- énekstílust a vokális pop könnyedségével, így jön létre az az elegáns és összetéveszthetetlen crossover stílus, amit képviselnek. Eddig három album és számtalan sikeres koncert van mögöttük.

A Csináljuk a fesztivált című műsorban is részt vett a harmadik szériától. Frank Sinatra My way-ével és Paul Anka You are my destiny-jével a nyolcvan induló között a legjobb ötben szerepelt, de olyan dalokat is hallhattunk tőle, mint Paul Anka Diana-ja, Unchained melody, Kétszer kettő néha öt, Gyémánt és arany, Tudom, hogy van neki, Odavagyok magáért.

És ezzel még nem ért véget munkássága ismertetése, mivel idén napvilágot látott egy Ketten című CD, amelyet feleségével (a szintén musical énekes) Polyák Lillával készítettek. Nem szokványos duett albumról van szó, mivel a szerelmes dalok felét (mint a Woman in love, Time to say goodbye, My way) egyedül éneklik, de olyan klasszikusokat is feldolgoztak közösen, mint a Dream a little dream of me, Féltelek és a Could I have this kiss forever. Ha már a családjánál tartunk fontos megemlíteni, hogy kilenc éve házasodtak, templomi esküvőjüket idén tartották és két gyermekük is van: Zsombor (2004) és Bulcsú (2008).

Szóval, a hosszú-hosszú bevezetés, bemutatás után jöjjön egy kis személyes beszámoló. Nos, színpadon először a Rómeó és Júliában láttam Páriszként, ahol egyből meg is jegyeztem a nevét és megkedveltem. Szerintem Homonnay Zsolt tipikusan az a színész, akit ha egyszer látunk/hallunk biztosan megjegyezzük, senki nem marad vélemény nélkül vele kapcsolatban. Azt már a Rómeó és Júliás irományomban is tudattam, hogy annyira tetszett Páriszként, hogy inkább őt választottam volna Júlia helyében. Aztán, következő találkozásunk Rudolfban volt, ahol a negatív szerepet játszott, de benne volt az a tipikus Homonnay Zsoltos délcegség, elegancia vagy nem is tudom, minek nevezzem, amitől egyszerűen nem tudtam nem szeretni. Ha megjelenik a színpadon, mindig az az érzésem, hogy itt egy igazi úriember. Amikor elkezd énekelni, nos az vagy bejön valakinek, vagy nem. Magas bariton vagy tenor hangja van, nem is tudom melyik és igen jellegzetes a hangszíne, amit ezer közül is fel lehetne ismerni. Klasszikus énekstílusban énekel, talán ez is ad egy kis patinát az általa megformált karaktereknek.

Aztán a Rudolf után bemutatkozott nekem Raoulként, ami az a tipikus Homonnay Zsolt karakter és annyira passzolt mindene Az operaház Fantomjába, hogy ilyen szinte csak álomban létezik ilyen, egy kis túlzással. :) Legutóbb pedig Abigélben Kalmár tanár úrként láttam, ami szintén az ő világa, csak lehetett volna egy kissé nagyobb szerepe is. De tényleg, ott az Operettben ki más játszhatna el egy olyan tanárt a 2. világháború idején, akibe minden gimnazista lány fülig szerelmes? :) Na ugye, mondtam én!

Aztán nagyon szerettem a Csináljuk a fesztiváltban is a munkásságát. A You are my destiny volt tőle a kedvencem, még komolyan meg is fordult a fejemben, hogy szavazzak rá, de a skót énem a gazdasági válság közepén legyőzte, bár nélkülem is szép helyezést ért el. Egy dolog van, amit annyira nem szeretek tőle és az nem más, mint az Adagio. Nem tudom, én csak akkor hallgatom a számaikat, amikor olyan rossz kedvem van, hogy már minden mindegy. Talán a Te vagy a végzetem meg a Delilah az, amit néha napján jó kedvemben is beteszek, de azt is csak inkább poénból. DVD-n láttam a Szépség és a Szörnyeteget vele a főszerepben. Az a véleményem, hogy átváltozott hercegnek csodálatos, de Szörnynek nem igazán való a hangja miatt. (Amikor Szilveszterrel láttam, akkor meg éppen fordítva volt, hogy Szörnyetegnek szebb volt, mint utána.)

Szóval, számomra ő sem mindenben tökéletes, de általában az. Egyik kedvenc felvételem tőle az Operettszínház Együtt a szoborért című gálájáról a Mesevilág, amit a tévé is közvetített. Ebben a pár percben szerintem minden benne van, amiért őt szeretni lehet és amit képvisel színészként/énekesként.

2009. július 18., szombat

Rómeó és Júlia

Már másfél éve készültem, hogy megnézem ezt a musicalt élőben, de vidékről kicsit bajos feljutni, főként jegyet szerezni, de végül sikerült. Már hónapokkal korábban megkezdtem a visszaszámlálást… A szereposztás nagyon ígéretesnek tűnt: Szinetár Dóra (Júlia) és Dolhai Attila (Rómeó), a többiek is nagyjából azok, mint a kiadott CD-n. Nem bántam, hogy nem az akkori rajongáson tárgya, Bálint Ádám volt Rómeó, mert Dolhai Attila hihetetlenül profi és gyönyörű hanggal bír. Élvezet volt nézni meg, hallgatni ahogy énekelt.

Szinetár Dórától azért nem haltam el ennyire, az 1. felvonásban nem tetszett amit csinált a színpadon, meg volt olyan, hogy nem találták meg a közös hangot Attilával. De a 2. felvonásban ő is magára talált, és bebizonyította, hogy nem véletlenül lett Júlia. A Pacsirta című nászéjszakás számuk hihetetlenül jól szólt, nagyon szívszorítóra sikerült a búcsúzkodásuk. Júlia búcsúja és Rómeó halála is nagyon megrázó élmény volt technikailag meg színpadilag is, de arra még később visszatérek.

Még két színészt emelnék ki. Az egyik Mészáros Árpád Zsolt (Benvolio). (Őt onnan is lehet ismerni, hogy a Barátok köztben ő alakította Géza „barátját”, aki gyémántokkal üzletelt.) A musicalben igazi punk külsőt hoztak létre neki. Nagyon jól énekel és színészileg is a topon van. Nagyon jól sütötte el a karakterre írt poénokat is. Meg hát ez az egész Benvolio karakter nagyon bejött nekem. És tényleg, mintha rá öntötték volna ezt a szerepet, bár szinte mindenki telitalálat.

De aki talán mindenkit überelt, ő Szabó P. Szilveszter (Tybalt). Úristen, rázott tőle a hideg. Úgy néz ki ez a pasi, hogy baromi magas, vékony, hosszú egyenes haj és az a rideg tekintet! A párbaj rész úgy zajlott, hogy Rómeó, a többiek és a táncosok „össze-vissza” szaladgáltak, nem tudták hol áll a fejük, Tybalt pedig nyugodtan, szép lassú léptekkel közelített Rómeóhoz. Kb. mint a horror filmekben. Volt két szólója is. Az egyik akkor mikor a bálon meglátta együtt Rómeót és Júliát csókolózni és utána teljesen kiborult, eldöntötte, hogy megöli Rómeót. Lúdbőröztem attól a számtól. És ha nem mondtam még volna, iszonyat jó a hangja. Szerintem övé volt a legjobb alakítás az egészben. És a végén mikor tapsoltuk őket, minden szereplő mosolygott meg nevetett, de Szilveszter még véletlenül sem.

A két „anyuka” annyira nem nyerte el tetszésemet, az egyiknek (Polyák Lilla) elég erős, de nyávogós hangja volt, a másiknak (Baranyai Annamária) pedig szép, de sokkal gyengébb. Szerintem őket nem volt jó egy párba rakni, mert van több közös daluk és nagyon elnyomja egyik a másikat. Mercutio (Szabó Dávid) pedig jó volt, jól énekelt meg minden, de felejthető alakítás volt. Szerintem meg lehetett volna jobban csinálni ezt a karaktert. Viszont a Páriszt alakító Homonnay Zsolt egyből bejött, és őszintén szólva ebben a felállásban Júlia helyében én Páriszt választottam volna. :) És az a kivitelezés nem tetszett, amikor Rómeó leszúrta egy karddal, Párisz meg csak kigurult a színpadról, és ilyen dicstelenül távozott. :(

Aztán van még itt pár érdekesség amit elmondanék. A „Lehetsz király”-ba tettek rap-betétet, ami azért így kissé másképp hangzik, mint a rádiókban hallható változat. Ugye, franciák készítették a musicalt és az ott bemutatott változat hazánkban is megjelent DVD-n. És a magyar egy teljesen más átgondolás, mivel más a számok sorrendje, sőt néhány dal nem ott hangzik el, ahol eredetileg (pl. a Gyűlölet duett) vagy bele sem kerül (pl. a francia Rómeó búcsúdala). Illetve az a változat is megesett, hogy a francia verzióban a La folie csak az extrák között volt látható, mert kivették a darabból, nálunk pedig Párisz igen monumentális szólója lett, amit Júlia halálakor ad elő.

A korábban már említett szerelmesek haláláról is érdemes megemlékezni. Számomra egyik legdrámaibb jelenet volt a darabban, amikor Rómeó megtudta, hogy Júlia meghalt és az egész színpadot takaró függönyt lerántotta és a háttérben megjelent a kripta. Ezután jött Párisz halála, aztán elkezdődött a darab legtöbb vitát kiváltó jelenetsora: Rómeó felemelte a felravatalozott Júliát, akit magához kötözött, aztán felakasztotta magát (vagyis mindkettejüket). Rómeó eközben a Miért fáj című szólójának rövidített változatát énekelte, aztán amikor morbidan mondva, szorult a hurok, elhallgatott. Ebben a pillanatban pedig Júlia felébredt, és miután tudatosította magában a szituációt és befejezte búcsúdalát, felvágta az ereit. És a következő jelenetben Lőrinc barát szedte le őket a kötélről.

Szóval, ez volt az első darab amit az Operettszínházban láttam. Nem mondom, nagy hatást gyakorolt rám és meghozta a kedvem a későbbiekben is a színházba járáshoz. Így nekem a Rómeó és Júlia, bárki bármit mond, egy örökérvényű, szent és sérthetetlen darab, amit elhatározásom alapján újból megtekintek, ha már láttam a többi érdekes darabját is a színháznak.


A képen: Vágó Bernadett, Bálint Ádám, Baranyai Annamária és Szabó Dávid


Nos, az újbóli Rómeó élményre nagyjából az első után másfél évvel később került sor. És teljesült a nagy vágyam! Láthatom Bálint Ádámot, mint Rómeó. Igaz, ennek másfél évvel korábban sokkal jobban örültem volna, mert már alább hagyott rajongásom, de gondoltam ha így alakult, hát nem bánom. Azt viszont annál inkább, hogy két nappal előadás előtt Vágó Bernit Zsuzsira cserélték. Azt gondoltam: Istenem, miért kell nekem mindig kifognom ezt a libát? Ilyen az én szerencsém.

Érdekes élmény volt ez is másodszorra. A Rudolfra nagyon jól emlékeztem másodszor, hogy mi meg hogy lesz, mert kb. 2 hónap telt el a két előadás között és nagyon hasonló szereposztás volt. Itt viszont másfél év különbség és mindössze két azonos szereplő.

Beültem, néztem és valahogy vége lett. Nem volt katarzis, mint először. Voltak jó részek, ahol én is csak kapkodtam a fejem, de összességében nem éreztem azt a hatást, amit először. Vagy azért mert nem volt annyira jó előadás, vagy nem vártam annyira, vagy mindkettő. Nem is tudom…
Bálint Ádám nem okozott csalódást, erre számítottam. Olyan tipikus Ádámos volt az egész. Talán nem tűnt annyira komolynak mint Dolhai Attila Rómeója, inkább fiatalosabb volt. De kinek ez, kinek az jön be. Pozitív dolog szerintem, ha nem majmolja a nagy neveket és próbál egyedi stílust kialakítani. Csak így tovább!


Vágó Zsuzsi viszont kellemes csalódás volt. Jobban tetszett, mint Szinetár Dóra. Ezt a szerepet rá szabták, itt nem volt lehetősége olyan viháncolásra mint a Rudolfban, illetve nem játssza annyira régóta, hogy ezt megengedje magának. Jó volt Zsuzsi, édes pár voltak Ádámmal. Bár voltak nem csekély méretbeli különbségek… De még a hangja is jobban illett ide, mint a Rudolfba. Most nem éreztem, hogy erőlködne. Aranyos Júlia volt, pont olyan, amilyennek Shakespeare is megálmodhatta.

Mercutio szerepében ismét Szabó Dávidot láthattam. Érezhetően sokat fejlődött azóta. Már nem éreztem azt a kisfiús esetlenséget, mint először. Mostmár egy igazi színészt láttam játszani. Tetszett, amit láttam.

Benvoliot Kerényi Miklós Máté, a színházigazgató „pici fia” alakította. Jaj istenem, Árpit akarom, ezt a srácot nem! Ha nem apuci darabja lenne, szerintem senki fejében nem fordulna meg hogy őt ekkora szerepben színpadra engedjék. No énektudás, nuku színészet! Tybaltot Magócs Ottó játszotta. Nem tetszett. Hangilag semmi probléma nem volt vele, színészileg annál több. Nem éreztem, hogy átélné, hogy egy igazi Tybalt áll a színpadon. Egy színészt láttam, aki jól énekel és csinál ezt-azt amit a rendező a fejébe vert. Szilveszterhez hasonlítani sem lehet. Ég és föld a különbség köztük. Hasonló véleményem a Páriszt alakító Egyházi Gézáról. Hát nem csodálom, hogy Júlia nem szeretett bele. Hangja van, sőt kifejezetten kellemes, de a színpadon nem egy szívtipró nemes kérőt, hanem egy igazi mamlaszt láttam. Szóval Homonnay Zsolt a favorit – Párisz továbbra is.

Viszont, hogy ne csak rosszat mondjak, dicsérném az anyukákat. Először Polyák Lilla-Baranyai Annamária párossal láttam akikkel az volt a problémám, hogy nem egy súlycsoport hangilag. Itt viszont a Füredi Nikolett és Csengeri Ottília páros teljesen egy kategória. Azt hiszem megszavazom a Gyűlölet duettjüket az előadás legjobb pillanatának. De a közönség is itt éljenzett a legjobban. Óriási volt, és persze első sorból még inkább…

Dadust Nádasi Veronika alakította. Mostmár nagyon megkedveltem, szeretem amit színpadon művel legyen álnok Stefánia, Teamama vagy Dadus.

Kb. ennyi. Volt itt jó is, rossz is. Nem éltem bele magam annyira. Pedig első sorban ültem, ami alapból egy életérzés. Nem tudom mi lehetett gond… Annyi biztos, hogy mostanában nem fogom harmadszorra ezt bevállalni, de pár év múlva biztosan szívesen. Mindenesetre érdekes élmény teljesen más szereplőkkel újra nézni.

;;

Template by:
Free Blog Templates