2010. február 22., hétfő
Egyetlen premierre sem vettem meg olyan korán a jegyemet, mint a Rebecca - A Manderley-ház asszonyára. Már december elején a kezemben tarthattam az első két előadásra, azaz március 19-re és a 20-i délutánira. Tulajdonképpen mindkét szereposztásban vannak olyan emberek, akik miatt kihagyhatatlannak érzem a darabot, kíváncsi vagyok mit nyújtanak ilyen meg olyan szerepben. Ezért gondoltam úgy, hogy nyilván az első két előadás különböző szereposztással fog futni. Mindössze a sajtópremiert felejtettem ki a számításból - így lett két tökéletesen egyforma színészgárdájú Rebeccám.
Vágó Zsuzsi - "Én"
Szabó P. Szilveszter - Maxim de Winter
Bálint Ádám - Jack Fawell
Náray Erika - Mrs. Van Hopper
Pálfalvy Attila - Frank Crawley
Janza Kata - Mrs. Danvers
Nádasi Veronika - Beatrice
Sánta László - Ben
Dézsy Szabó Gábor - Julyan ezredes
Marik Péter - Frith
Oláh Tibor - Robert
Csuha Lajos - Giles
Péter Richárd - Horridge
Arányi Adrienn - Mrs. Rutherford
Viszont arra gondoltam, ha már megvettem a jegyeket, megpróbálkozom cserével - legvégső esetben eladom őket, aztán majd egy későbbi időpontban megnézem a Szinetár - Bereczki párossal és Mázzsal...
Szóval, amit kínálok:
március 20. 15:00, földszint 15. sor, jobb old. 3-4. szék, 4500 Ft/db
Amit kérnék cserébe:
Akit netán érdekel a csere, hagyja meg alul egy megjegyzésben az elérhetőségét, aztán majd jelentkezem!
Címkék: Madách Színház, musical, Operettszínház, Rebecca
2010. február 15., hétfő
"Jude Law és Rachel Weisz kapták a legjobb színészek Laurence Olivier-díját
2010. február 14. 21:39
Rachel Weisz kapta meg a legjobb színésznőnek, Jude Law pedig a legjobb színésznek járó, vasárnap Londonban kiosztott idei Laurence Olivier-díjat. A Broadway Tony-díjának megfelelő elismeréssel a londoni színházakban bemutatott színdarabok, musicalek, táncelőadások, operák alkotóit és előadóit jutalmazzák. Jude Law a Hamlet címszerepéért kapta a legjobb színésznek járó díjat, míg Rachel Weisz a Vágy villamosában, Blanche Dubois szerepében nyújtott alakításáért kapta a kitüntetést.
A Mr. Bean sztárja, Rowan Atkinson hozhatta el a legjobb musical-színésznek járó díjat az Oliver című darabban játszott Fagin-alakításáért. A legjobb musical-színésznőnek járó díjat Patina Miller érdemelte ki a Sister Actben (Apáca-show) nyújtott teljesítményéért.
A legjobb színházi előadás díját megosztva a Godot-ra várva és az X-akták kapta, a legjobb musical kitüntetést pedig a "Priscilla Queen of the Desert" (Priscilla, a sivatag királynője) érdemelte ki.
A szervezők elmondása szerint 46 ezren szavaztak a díjakra az interneten."
Szóval nem újdonság, hogy az angolok jól tudnak színészkedni és ezúttal valóban a legjobbakat, a legjobbkor jutalmazták. Nem is árt e két színésznek, Jude-nak és a magyar felmenőkkel rendelkező Rachelnek egy kis hírverés, hiszen az előbbi jóember éppen most próbál kimászni a gödörből és inkább munkásságával címlapokra kerülni, semmint ilyen meg olyan egyéjszakás kalandjaival; utóbbi pedig szülési szabadsága óta kicsit háttérbe került és a nagy visszatérésre ez a díj kitűnő ajánlólevélnek tűnik. Amúgy meg az Ellenség a kapuknál-ban és a My Blueberry Nights-ban együttjátszottak (bár utóbbiban nem volt közös jelenetük) és állítólag a valóságban is jól kijönnek egymással.
Címkék: film, James McAvoy, Jude Law, Keira Knightley, Madách Színház, Rachel Weisz, színész
2009. szeptember 24., csütörtök
Személy szerint Andi lemezeit nagyon szeretem, remélem jön folytatás is. A Webberes válogatás után azt hittem, hogy ennél már nem lehet jobb musical lemezt csinálni, de a Jó reggelt napfény még ezt is túlszárnyalta. Kellemes hangzású dalok egy gyönyörű hanggal előadva – ezt várhatjuk, ha megvesszük Andi bármelyik lemezét.
Fantom részlet Homonnay Zsolttal
Amigos para siempre Csengeri Attilával
Nagy utazás Miller Zoltánnal
Ezek után gondolhatná az olvasó, hogy a három főszereplőt így lehúztam, hogy nyilván keserű szájízzel jöttem ki a darabról. De nem így történt. Úgy jöttem ki, hogy ezt máskor is szívesen annyira nagy hatással volt rám. Sőt újra megnéztem a filmet, meghallgattam a CD-t és előkészítettem a könyvet. A történet és a hozzákomponált zene összhatása okozhatta nálam ezt a jelenséget.
Anna: Mint aki menekül... de mi elől és miért? A kisfiam, a férjem vár! Megyek haza! Mint aki menekül... de hisz semmi sem történt! És mégis! Moszkva, a bál, Vronszkij, az éjszaka! Egyetlen tánc... egyetlen éjszaka!... Mint aki menekül... Én azt akartam, hogy szeressenek mind! Dolly, Sztyiva, a gyerekek és Kitty, szeressenek úgy, ahogy én szeretem őket!
Vronszkij: Mért? Azt kérdi: mért? Hisz tudja! Kell, hogy tudja!
Anna: Mért? Mért kínoz? Mért rémít meg? Mért jött újra?
Vronszkij: Hogy kövessem mindig, bárhová megy! Ez lett a sorsom, bocsássa meg!
Anna: Sorsról beszél? Ha ön jó ember, felejtsen el, az égre kérem!
Vronszkij: Túl sokat kér, hisz minden szavát, a mozdulatát is őrzi szívem! Nem feledem - sohase már!
Anna: Mért? Mért kell, hogy fájjon mindez? Tűzként éget!...
Vronszkij: Mért? Mért rejtsem némán, titkon, azt, mit érzek? Számomra már nincs másik cél, csak láthassam, csak halljam én! Mind, ami eddig százfelé vitt, most egy erőként vonz...
Anna: Boldoggá tesz és elkeserít, egyszerre jó és rossz!...
Vronszkij: Gyönyörű...
Anna: Fűt és lelkesít...
Vronszkij: ...mosolyát...
Anna: Húr - mit túlfeszít...
Vronszkij: ...követném...
Anna: ...félek, elpattan, megöl!...
Vronszkij: ...bármi vár...
Anna: Szánjon meg, kérem, felejtsen el! Mért törné szét, mit jónak hittem? Életem már a családomé! Úgy menjen el, hogy nem lát többé!
Vronszkij: Szánjon meg, kérem, ne űzzön el! Mért törné szét egy szóval szívem? Életem már a sírig öné! Úgy menjek el, nem látom többé! Követnem kell!
Anna: Engedjen el!
Anna, Vronszkij: Mért kéri ezt? Jaj mért
Karenin: Bűntelent vádolni, tűrni és nem szólni, a kisebbik rossz - melyik hát? Sért, ahogy bámulták, sért, hogyha őt bántják, Anna nem szerethet mást! Ott ültek ketten, nincs semmi ebben, kéretlen bíránk a világ! Anna hozzám tartozik, Anna tudja, mi bánt! Bízni és kétkedni, látni és úgy tenni, mint aki semmit sem lát... Élni a kétséggel, szótlanul, sebzetten, nem lehet méltó hozzánk! Törvény és illem, erről szól minden; tudjuk, hogy hol a határ! Sorsunk híd a bűn felett, mely mocskos, züllött, sivár! Lenn a mélységben, zajló örvénnyel, zúg egy förtelmes ár! Lépsz, és egyszer csak nincs, mi megtarthat már! Az élet zúg szemtől-szembe, hozzád ér - s máris elnyel, sűrű és fojtó homály! Anna! Tán véletlen! Anna! Őt óvnom kell esztelen érzésektől! Ma este - Vronszkijjal! Talán csak ártatlan flört! Voltak, kik többnek látták! Megszólták, mintha tudnák! Anna! Egy rémkép gyötör!
Anna: Istenem, ujjong a szívem! Rohannék, futnék! Mintha más lennék én! Valahány szerelmes asszony vágyának él, vajon érzi-e mindezt a szenvedélyt? Ó, hogy kérlelt! Ó, hogy nézett! Minden perc vágy és remény! Félek, megteszem, félek a holnaptól! Szédít, felkavar, eláraszt forrón...
Karenin: Életünk eggyé lett, tartozunk Istennek, óvni a szentelt kötést! A nászt, ami kettőnket gyermekkel áldott meg, csak galádság tépheti szét! Törvény és illem, mindaz, mit hittem...
Anna! A szívem tiéd! Anna! A bűn a mélybe ránt! Anna! Kell, hogy értsd! Anna! A féltés megaláz! Anna! Bár tévednék!...
Anna: Még nem vagy ágyban? Csend volt, azt hittem, alszol...
Karnenin: Miattad kerül az álom...
Anna: Rossz a kedved, feldúlt valami, már látom!
Karenin: Anna, óvnom kell téged! Anna: Óvnod, ez kedves, de hogy mitől, azt honnét sejtsem? Túl hosszú volt az este, túl jó volt tán a kedvem...
Karenin: Anna, kérlek, figyelj végre rám! Nincs jogom, hogy megszabjam, kivel beszélj, de számon kérhetem a kötelességed! A jóhíred, mit féltek, tartozom magamnak s néked, a fiúnknak és Istennek!
Anna: Baj, hogy levegőt vettem, hogy nevettem végre? Ilyen erővel félthetsz bármitől! De mondd, miért?
Karenin: Sért, hogy bámultak, sért, hogy megszóltak, sért, hogy semmit sem bánsz!
Anna: Oktalan gyermekként korholsz - és rémeket látsz.
Karenin: Anna, oly kínos mindez!
Anna: Éjfél múlt...
Karenin: Kell, hogy érezd! Sorsunkkal játszol, vigyázz! Vigyázz!
Anna: Késő, oly késő már! Mind, amit tőlem vár, távoli, hazug, sivár! "Sért, ahogy megszóltak!"... "Játszol a sorsunkkal!"... Csak szavak - és nincs súlyuk már! "Törvény és illem"... Hazugság minden! Gátak, korlátok, határ! Holnap vár a boldogság! Holnap... Vronszkij vár!...
Anna:A boldogság álom, s az álomnak vége! Nem maradt más, csak a szégyen! És én hogy vágytam élni, vágytam a szerelmet! Bocsáss meg, Istenem! Bocsáss meg, kérlek! Hát elveszett minden; most üres a szívem és félek, mert fájnak a csókok és fáj az élet! Én szép, hótiszta álmom, varázsod nincs többé, remény és vágyódás, nincs már!... Holdfény a víz tükrén, ha csillog, hinnéd - kezedbe foghatnád... Ó jaj, egy mozdulat és eltűnt szép csodád, elvész, ami ábránd volt. Nincs már, mi felragyogjon újból, széttört az ártatlan varázs! Nincs már több sejtelem, több rejtőző talány, nincs már, csak kínzó, vad mámor! Az igazság áttör a sziklák kövén, s feljő a folyók vak mélyéből, sötétben felgyúl vakítón! Az igazság átkel a tengereken, nincs hely, hol előle bújhatnánk, utolér, s szótlan vádol! És nincs, ki eloldozná láncát, nincs már, ki nékünk megbocsát! Ne szólj! Ó ne mondd azt, hogy ez a boldogság! Nézz rám! Én mást vágytam, mást!... Kívüled senkim nincs ezután, nincs feledés, jaj, nincs soha már! Nincs, csak a bűn, mely ránk nehezül, és fojtja, emészti lelkünk! Két gyűlölt száműzött, vonszolja terhét, és nincsen irgalom, nincs többé békénk! Kívüled senkim sincs ezután, nincs menekvés, jaj, miért hazudnánk! Elvadult táj, hol nem vezet út; már nincs se jövőnk, se múltunk! Itt bolygunk céltalan, megtörten, némán, pőrén és védtelen, mezítelen lélekkel; bűnmocskos mátkapár, kit nem szán senki már; míg élünk - nyomunkban a bánat jár!...
Karenin: Anna, én szégyellem az iménti illetlen, szánalmas szereplését! A lovas, ki felbukott, ha jól sejtem, Vronszkij volt, önnél már rég célba ért! Mások már régen tudják! Élvezték a jó kis botrányt! Bocsásson meg, kérem, ha tévednék.
Anna: Tévedést mond? Nem, nem tévedett! Vronszkij a sorsom, az életem lett! Célom és vágyam nincs, csakis egy: hogy szeressem őt, míg élek. Most is rá gondolok, gyűlölhet érte! Gyűlöljön, űzzön el, nincs már több félelem! Érzés és szenvedély, mindaz, mi bennem él, most már egyedül csak Vronszkijé!
Vronszkij: Volt egy út, amelyen én büszkén jártam, s könnyedén, most szégyen és gyalázat pokla vár! Ami volt, mind hazugság, éles kés, mely csontig vág, a félelem, hogy elborít a sár. A megvetés és gúny engem, bűnöst sújt, s a megcsalt férj, ki fölmagasztosult! Vesztesből így lett győztes, és a szenvedély, hogy nincs remény, most még lángolóbb! Anna volt az életem, kívüle nincs már semmi sem! Csak most tudom, és most veszítem el! Látom őt, küzd a lázzal, teste tűz és jég, s a férje az, kit egyre szólít még! Akit én gonosznak véltem, most megbocsát! És úgy küld el, hogy egy szóval sem bánt! Szánj meg hát, sötétség, álmot küldj, halálos éjt, mely végtelen, hisz élnem nincs kiért!
Anna: Fésülködtem ma reggel vagy nem? Nem emlékszem semmire sem. Én vagyok itt? Én, vagy tán más? Hol jár? Megőrjít! Ha utána mennék... Mennem kell hozzá! Az utcák... a házak... az arcok... Mind gyűlöl, ha rám néz. Szemük, mint Kittyé, jéghideg, vádló! Nem tudom, hol vagyok... S hol járhat Vronszij? Ha elválhatnék Karenintől, s hozzá mennék feleségül, nem kínoznánk többé egymást. Nem volna mért. Az én szerelmem egyre csak nő, önzetlenebb, erősebb, több. De az övé, tudom, lassan kihűl, elhamvad, elvész. Hiába minden! Mit kaphat tőlem? Csak vádat és könnyet, és nem kell, hogy hazudjon újból! Bántott, hát büntetem! Elveszít végleg! Nincs már, kit szánni kell! Vége, vége már... Az éj leszáll... Egy árny les rám... Ott lépdel a sínek közt, és figyel... Az éj leszáll... Lesújt majd rám... Ó, jöjj hát, jöjj, Kalapácsos Ember! Ó, milyen jó volt élni... Szeretni őt, de szép volt... Most megszabadul tőlem... Szabadok leszünk végre! Jön már! Hallom! Itt van! Látom! Jön! Ó mennyi, mennyi emlék... Túllépni mindenen, mi úgyis elveszett... Hol járok? Mit teszek? Istenem, bocsáss meg! És most már örökre a fény...
Címkék: Anna Karenina, Lev Tolsztoj, Madách Színház, Mahó Andrea, musical, Sasvári Sándor
2009. szeptember 16., szerda
Nem az előző évadban, hanem a 2007/2008-asban néztem meg a Madách Színház Chicago előadását. Őszintén szólva a filmet egyenesen imádom és annyira ismerem már a Madáchot, hogy garantálva legyen a színvonalas szereposztás (ami az Operettszínházban nem mindig jön össze).
Balla Eszter játszotta Roxie Hartot, Velma Kelly pedig Ladinek Judit volt. Szerintem ők ketten nagyon jó párosítás voltak, méltó ellenfelei egymásnak. Egyik sem játszotta túl a másikat, nem lehetett érezni semmilyen képességbeli különbséget. Ennek ellenére a filmbéli színészek nekem jobban tetszettek, mert karakteresebbek voltak, viszont a rendezés sokkal erősebb volt itt, mint a filmé. Elgondolkodtam, hogy miről is szól valójában ez a darab, mert a filmverzióban inkább a krimi és jazz jelleg van kidomborítva. És a filmből szerintem éppen azt a jelenetet vágták ki, ami talán rámutat a Chicago mondandójára. Roxie tárgyalása közben énekli azt a dalt Mama és Velma. Kicsit ironizálva, de a lényeg ugyanaz: mi történt a világgal? Hová tűnnek a régi értékek? És ebben benne van az egész történet, miszerint mindenki karriert akar, a többiek nem számítanak. Csak jelképes ez az egész gyilkosságos sztori, abszolút nem börtöntöltelék nők híressé válásáról szól. Az őszinte, egyszerű embert eltapossák, kiveti a társadalom, akinek viszont nagy igényei vannak, hazudozik és mindenkin átgázol, hogy kielégítse őket. És csak saját maga érdekeit nézi, akár az ősellenségével is képes jópofizni, hogy érvényesüljön.
Ezenkívül a másik jelenet ami nagyon tetszett az ügyvéd dala (akit Gergely Róbert játszott), amivel a halára rémült Roxiet próbálja nyugtatni. „Csináljuk a nagy hókusz-pókuszt” énekli Billy Flynn, csak a látszat számít, a többi már előre le van zsírozva, ha jól megfizeti az ember. De ez a hókusz-pókusz bármire megfeleltethető. Az átlag ember is a megélhetésért hókusz-pókuszozik. Én is azt csinálom a diplomámért. Mire jó ez a nagy látszat világ? Mennyivel jobb lenne, ha mindenki azt csinálná, amit szeret, nem köteleznék arra, amit nem akar, nem kéne megfelelni semmilyen elvárásnak. Szép elképzelés, de persze nagy káosszal járna. Én mégis azon vagyok, hogy a magam kis életét élvezzem, szeressem amit csinálnom kell és elhitessem magammal, hogy nekem ez a legjobb.
Igaz, hogy a Chicago nem a legfelkapottabb darabja a Madách Színháznak, de mindenkinek csak ajánlani tudom. Azoknak is, akik nem szerették a filmet, mivel a színdarab mentálisan sokkal többet ad a mozgóképes verziónál. Nekem nagyon megmozgatta a fantáziámat és maga az élmény is szuper volt, amikor ott ültem. Szóval irány Chicago! :)
Címkék: Balla Eszter, Chicago, Madách Színház, színház
2009. szeptember 3., csütörtök
Címkék: 7x (Hétszer), Madách Színház, Nagy Sándor, színház
2009. augusztus 1., szombat
A Csinibaba című filmben epizódszerepet vállalt, majd a színháznak élt. Szolnokon a West Side Storyban Tonyt játszotta, Pécsen a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepét, Miskolcon a Csókos asszonyban, Győrön a Marica grófnőben is fontos karaktereket formált meg, Nyíregyházán és a fővárosi József Attila Színházban övé volt a galád Török János szerepe a Légy jó mindhalálig musical változatában. A Madách Színházban megkapta Dorian Gray címszerepét, de emellett a Nyomorultak, Anna Karenina és Beszterce ostroma című zenés darabokban is játszott kisebb-nagyobb szerepeket. A sok munka révén kettős sikereket könyvelhetett el: egyrészt 2000-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon elnyerte az Év Bonvivánja címet, másrészt Berlinbe hívták vendégszereplésre a Notre Dame-i toronyőr két szerepére is.
És ezzel még nem ért véget munkássága ismertetése, mivel idén napvilágot látott egy Ketten című CD, amelyet feleségével (a szintén musical énekes) Polyák Lillával készítettek. Nem szokványos duett albumról van szó, mivel a szerelmes dalok felét (mint a Woman in love, Time to say goodbye, My way) egyedül éneklik, de olyan klasszikusokat is feldolgoztak közösen, mint a Dream a little dream of me, Féltelek és a Could I have this kiss forever. Ha már a családjánál tartunk fontos megemlíteni, hogy kilenc éve házasodtak, templomi esküvőjüket idén tartották és két gyermekük is van: Zsombor (2004) és Bulcsú (2008).
2009. július 18., szombat
Természetesen másodjára is megnéztem. Ez egy különleges előadás volt minden tekintetben. Ugyanis a szívemhez legközelebb álló darabról van szó és ez a 499. előadás. Ezen a héten a Madách Színházban jubileumi hetet tartottak. Én most szereposztás alapján választottam jegyet, kb. 2 héttel előadás előtt.

























































