2010. június 20., vasárnap
Jennifer Lopezt mindig is kedveltem, annak ellenére, hogy sosem tartottam rendkívüli tehetséggel megáldott énekesnek vagy színésznőnek. Viszont abban áll a titka leginkább, hogy igényességgel nyúl mindenhez: kellemes hangszínéhez totálisan passzoló dalokat énekel, továbbá mérsékelt színészi képességeihez megfelelő filmeket – romantikus vígjátékokat, illetve light-os akciót vagy limonádés drámát. Így semmi kétség nem fért hozzá, hogy legújabb filmjét – melynek Ilyen a formám a címe – megnézzem. Több év kihagyás, szülési szabadság utáni első filmje ez a kellemesen üdítő romantikus komédia.
Az alaptörténet szerint egy szerelemben szerencsétlen nő elhatározza – mivel ketyeg a biológiai órája – hogy mesterséges megtermékenyítés révén anya lesz. Nagy lelkesedéssel vág bele a projektbe, ám váratlan hiba csúszik a számításaiba: miután átesett a beavatkozáson összefut egy rendkívül jóképű és kedves férfival, mondhatni álmai hercegével. Az Ilyen a formám pedig annyira nem amatőr vígjáték, hogy csak arra legyen kihegyezve, mikor vallja be a nő, hogy egy ismeretlen apától terhes – hanem ennél tovább megy: a terhes nők hangulatváltozásait és az együttéléshez szükséges kompromisszumok meghozatalának jelentőségét is megismerhetjük belőle vicces körítéssel.
Összességében ez nem az az erkölcsileg romboló romantikus vígjáték, ha jobban a történet mögé látunk. Szerelemről, barátságról és családról szól – és ha az alapszituáció kissé elrugaszkodott a valóságtól, akkor is maga az a helyzet, hogy toleranciával kell viseltetnünk egymás iránt és nem bújhatunk minden áron begyöpösödött elveink mögé, teljesen megállja a helyét szerintem a hétköznapokban is. A főhősnő ugyanis leírt minden férfit, nem bízik senkiben, így igen nehéz neki is, de párjának főleg a közös élet – amit a terhesség még inkább megbonyolít. És azért is adok egy plusz piros pontot a filmnek, hogy elítéli a szingli életformát és a családban, gyerekekben mutatja meg a lehetséges, boldog jövőképet.
Jennifer Lopez e filmjében sem mutatott semmi újat a korábbiakhoz képest: nem kellett túlságosan mélyre mennie karaktere megformálásához, de amit lehetett, mindenképpen kihozott belőle. Tipikusan J.Lo-s szerepe volt, amit én személy szerint nagyon kedvelek, mivel mindig megmosolyogtat. Azt is szeretem benne, – hiszen J.Lo-nál kihagyhatatlan a fenék téma – hogy nem az a skatulyából kihúzott csontsovány filmcsillag, hanem teljesen természetes megjelenése van: igényes, kellemes ám mégis hétköznapinak tűnik, így közel kerül a nézőhöz, hozzám legalábbis mindenképpen. Továbbá még azt is meg kell említenem, hogy J.Lo – külsőségekben - abszolút jól választ partnereit illetően: gondoljunk csak bele, Ralph Fiennes, George Clooney, Richard Gere, Ben Affleck mind olyan színészek akik nagy létszámú hölgy-rajongótáborral rendelkeznek. Illetve kimaradt Matthew McConaughey, akit a Szeretném, ha szeretnél idején még a kutya se ismerte, ezzel a filmmel, J.Lo oldalán futott be. Remélem, hogy ezt a sort erősíti az Ilyen a formám férfi főszereplője, Alex O’Loughlin is – hiszen amellett, hogy állatian jóképű még tud is játszani (vagyis komédiázni mindenképpen, a többi talán majd később kiderül).
Tehát teljes szívemből ajánlom az Ilyen a formámat, mindenkinek, aki egy üdítő, kellemes romantikus vígjátékra vágyik. A nyáron eddig ez a műfajban a legjobb film, szerintem nemcsak a hölgyek, hanem a pasik is tudnak nevetni a poénokon. :) Emellett – mint már említettem – tetszik a történeten túli háttértartalom, amely előtérbe helyezi a családot, a barátságot és a szerelmet a szingli életformával szemben, illetve a kompromisszumok meghozatalát is fontos hangsúlyozni, hiszen ettől működnek ezek a kapcsolatok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése