Világ és egyéb katasztrófák

Amikor kijön egy film az Alkonyat filmek sztárjának, Robert Pattinsonnak a főszereplésével, valószínűleg számtalan fiatal, nőnemű vámpírrajongó szállja meg a mozikat. Pedig lassan a Twilight Saga is véget ér, akárcsak Robert Pattinson tinibálvány korszaka a mozivásznon.

Robert Pattinson remek példája annak az esetnek, miszerint van élet a tinifilmek után – mitöbb, azok mellett is. Már a 2010-es Emlékezz rám című drámában is kikristályosodott, hogy nem csupán egy szépfiúról van szó, hanem egy tehetséges színészről is. A hazánkban csak DVD-n kiadott Vizet az elefántnak is megerősítette az iménti megállapítást – és ezen a ponton el is jutottunk a következő állomáshoz, amely a Cosmopolis címet viseli. A történet gyakorlatilag egy erős karakterre épít, aki utazása közben találkozik különböző emberekkel. A film rendezője David Cronenberg, akinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Veszélyes vágy, Erőszakos múlt, Eastern Promises – Gyilkos ígéretek, Pók, Existenz – Az élet játék. A felsorolt listából olyan rendezői profil rajzolódik ki, amely az emberi természetet két megközelítésből igyekszik ábrázolni: egyrészt érdekelik a múltban történt események hatásai a jelenben, másrészt valamiféle víziót próbál felállítani a jövőről. Ezek tükrében a Cosmopolis tekinthető a rendező mesterművének, amelyben ötvöződik mindkét irányvonal.

Nem véletlen, hogy a Cosmopolis nem kapott magyar fordítású címet, mivel ennél frappánsabban nem lehet körülhatárolni azt a képzeletbeli nagyvárost, amely akár a közeljövő helyszínét testesíthetné meg. Ebben a városban él főhősünk, aki fiatalkora ellenére rendkívüli vagyonra tett szert, becsvágyó, hiú és önző ember benyomását kelti, akit sajátmagán kívül senki más nem érdekel. A gazdasági helyzet fordulópontjához érkezve egyetlen problémája annyi, hogy limuzinjával végre eljuthasson fodrászához a város másik végébe, aminek megvalósításában utcai zavargások akadályozzák. A film 24 óra eseményeit dolgozza fel, amelyek sorsfordítónak bizonyulnak főhősünk életében.

Eredendően Colin Farrell nevét rebesgették a film főszerepe kapcsán, ám végül Robert Pattinsonnak adták, aki nagyobb közönségeket vonzhat – tartották a rossz nyelvű pletykák. Akármiért is lett az angol színészé a főszerepet, semmiképpen sem mondható el a végeredmény alapján, hogy érdemtelenül kapta volna meg. Robert Pattinsonból alapjáratban árad valamiféle felsőbbrendűség és egyben unottság illúziója, így a film jelentős részében komolyabb színészi bravúr nélkül hozni tudja a karaktert. Ám egy idő után, amikor főhősünkben kezd változni valami, akkor a nézőknek is feltűnik, hogy talán mégis csak volt munka a korábbiakban is, hiszen mégsem csak önmagát adja. Ráadásul a karakter még a maga fásultságában is érdekesnek tűnik, a későbbiekben pedig még inkább – amely egyértelműen annak köszönhető, hogy a feladatra leginkább megérett színész kapta meg a szerepet. 

A Cosmopolis semmi esetre sem egy könnyen emészthető alkotás. A frappáns párbeszédeken alapszik a film, amelyeket a néző pihentségének függvényében több-kevesebb sikerrel sajátíthat el. A film legszembetűnőbb szintjén egy férfi sorsfordító napját és jellemének változását láthatjuk. Továbbhaladva rájöhetünk, hogy a külvilág által gyakorolt (például gazdasági, politikai vagy kulturális) hatások mennyire megváltoztathatják egy embernek az életét. Még alaposabban ízeire szaggatva a filmet egy jövővízió rajzolódhat ki a néző előtt, amely egyáltalán nem hat utópisztikusnak – és pozitívnak sem. Viszont a Cosmopolis végkicsengése mégis a nézőre bízza a döntést a jövő megítélésével kapcsolatban, így a bizonytalanság illúziójával lehetünk gazdagabbak általa.

Cosmopolis

Rendező: David Cronenberg

Főszereplők: Robert Pattinson, Samantha Morton, Juliette Binoche

Forgalmazó: Budapest Film

Forrás