Világ és egyéb katasztrófák

Woody Allen nevét hallva senki sem marad vélemény nélkül. Van aki szereti, van aki nem – de a nézőre gyakorolt hatása vitathatatlan. Legújabb filmjét, egy romantikus vígjátékot Párizsban készítette el, amely igazi meglepetéseket tartogat…

Először megemlíthetnénk, hogy mit is keres Owen Wilson egy Woody Allen-filmben? Film megnézése után a válasz egyértelmű: egy olyan főhős kellett, aki könnyen megszerethető komikus alkat, ám annyira kifinomul művész, hogy minden ripacsságát a tengerentúlon felejti. Owen Wilson éppen ilyen. Az általa megformált karakter egy alkotói válságban lévő forgatókönyvíró, aki a menyasszonyával érkezik álmai városába, Párizsba és szorgalmazza, hogy költözzenek ide. Lenyűgözi Párizs (főképp esőben), és az utcákat róva fantáziál a század eleji művészekről, akik annyi inspirációt gyűjthettek a fények városában.

Másodszor beszélhetnénk magáról Párizsról. Amikor egy romantikus film a szerelem városában játszódik, az általában egy rendkívül elcsépelt húzás. Vajon miért esett Woody Allen ebbe a banális hibába? Nos, a válasz itt is egyértelmű a film megtekintése után: akinek van érzéke hozzá, csak tegye nyugodtan. A filmben nemhogy nem tűnik lerágott csontnak Párizs Eiffel-tornyostól, Notre Dame-ostól, Diadalívestől stb., hanem a néző kedvét is meghozza, hogy el(vagy vissza)menjen erre a gyönyörű helyre. Úti filmekben sem lehetne ilyen meseszépen bemutatni Párizst, ahogy Woody Allen tette. Amikor a főhős áradozik a városról, a nézőnek jóformán a szíve szakad meg, hogy most nem lehet ott… A pár éve bemutatott Párizs, szeretlek! egy valóságos, hétköznapi városképet mutatott be kisfilmjei által, ezzel szemben az Éjfél Párizsban pedig egy varázslatos helyet, amelynél nem találhatunk szebbet a föld kerekén. E film tökéletes reklám Párizsnak!

Harmadszor jöjjön pár szó a film karaktereiről. Hogy veszi a bátorságot Woody Allen, hogy egy filmbe, mi több, egy helyszínre, tömörítsen olyan művészeket, mint Ernest Hemingway, Cole Porter, T. S. Elliot, F. Scott Fitzgerald, Gertrude Stein, Pablo Picasso, Salvador Dalí és Luis Buñuel? E kérdés megválaszolásával eljutottunk arra a pontra, hogy ismertessük, miről is szól a film. Tipikus Woody Allen vonás, hogy egyrészt történik valami a filmben, másrészt a néző elkezd gondolkodni mit is lát – és valami egészen rendkívülire bukkan a felszín alatt. Az imént említett emberek hétköznapi tulajdonságokkal felruházva elevenednek meg előttünk, ráadásul egy karikatúraként ábrázolva. Mindegyiknek van valami flúgja vagy furcsa jellemvonása, viszont cselekedeteiket és gondolkodásukat tekintve nem térnek el egy átlagos embertől, vagy főhősünktől sem (aki időutazás segítségével csöppen az általa aranykornak titulált 1920-as évek Párizsába). Allen interpretációja szerint ezek az emberek saját életüket szövik bele műveikbe és a kiindulópont akár egy banális hétköznapi esemény is lehet – a sztori szerint főhősünk is több nagy mű megszületését segítette elő.

Negyedszer, Woody Allenről elterjedt az utóbbi filmjeit figyelembe véve, hogy sok sztárt foglalkoztat egy filmben különböző mellékszerepekben, viszont ez gyakran az alkotás rovására megy: egyrészt a színész is félvállról veszi, másrészt csak nézőcsalogatónak használja őket. Nos, az Éjfél Párizsbanra nem igaz a fenti sztereotípia, mondhatni a mellékszereplők villanásai maradnak a legemlékezetesebb alakítások a filmben. Marion Cotillard, Adrien Brody, Kathy Bates, Michael Sheen vagy a francia First Lady Carla Bruni mind-mind üde színfoltjai a mozinak. Egyedül Rachel McAdams játéka túlzás egy kicsit, a kelleténél hisztérikusabban formálja meg a céltudatos menyasszonyt.

Woody Allen filmjeit gyakorta titulálják réteg-filmeknek, viszont erre tökéletes ellenpélda az Éjfél Párizsban. A könnyedén követhető cselekmény, a szarkasztikus humor és mélyben lappangó gondolatok egyvelege egy üdítő filmet eredményez, amely akár délutáni limonádénak is elmegy, de egy lefekvés előtti gondolatébresztő kategóriába is belefér. Az Éjfél Párizsban végső kicsengése szerint az emberek mindig az a kort tartják unalmasnak, amelyben ő maguk élnek. Az elvágyódás egy idealizált világba az emberi természet velejárója – szeretnek nosztalgiázni vagy hamisan bálványozni bizonyos múltbéli időszakokat. Viszont Párizs állandó, kortól és nemtől függetlenül ugyanolyan varázslatos mindenki számára – talán nemcsak Woody Allen sugallata szerint…

Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris, 2011)

spanyol, amerikai romantikus vígjáték, 94 perc

Rendező: Woody Allen

Főszereplők: Owen Wilson, Rachel McAdams, Marion Cotillard

Forgalmazó: Budapest Film

Forrás