Világ és egyéb katasztrófák

Ridley Scott legutóbbi filmjét soha nem látott felhajtás övezte, már a bemutató előtt számtalan rekordot megdöntött a műalkotás. Ezúttal magát a filmet vesszük górcső alá és kiderül, vajon valóban érdemes volt-e várakozni 2012 egyik legnagyobbnak szánt durranására.

Ridley Scott neve számtalan kasszasikerrel fonódott egybe, gondolhatunk akár a Szárnyas fejvadászra, az 1492 – A Paradicsom meghódítására vagy a Gladiátorra. Azonban a karrierje minden kétséget kizáróan A nyolcadik utas: A Halállal kezdődött. Az Alien filmek legelső darabja nemcsak látványvilágát tekintve számított bravúrosnak, hanem megdöbbentő, hogy mindezt szinte minimális költségvetésből hozta ki a rendező 1979-ben. Így nem csoda, hogy mindenki kíváncsisággal várta, vajon hogyan is muzsikál Ridley Scott, amikor újra előszedte az Alien témakört. Legalábbis ez hírlett a Prometheus-ról, hogy némi köze lesz hozzá.

Az ismertetőkből annyit tudhatunk meg a Prometheusról, hogy egy tudósokból álló expedíció az ember földi életének eredetére utaló nyomokat talál. Ezeket követve indulnak kutatóútjukra, mely az univerzum legtávolabbi, legveszélyesebb vidékére vezet. Olyan tájra jutnak, és olyan ellenségekkel kell szembenézniük, amilyenről ember eddig nem is álmodott. Még a rémálmaikban sem. Egy szörnyű csata vár rájuk, amennyiben alul maradnak, akkor az egész emberiség velük pusztul. Ez a leírás azonban kissé csalóka, mivel a Prometheus egyrészt több mint egy egyszerű sci-fi, másrészt nem tekinthető Alien-filmnek, mivel főhőseink valójában nem is találkoznak a Halállal.

A Prometheust úgy lehetne leginkább leírni, mint egy elgondolkodtató és egyben izgalmas, jövőben játszódó történetet. A felszín alatt olyan kérdésekre keresi a választ Ridley Scott, mint a tudomány és a halhatatlanság keresésének összefüggései és robotmechanika fejlődésének lehetőségei. A válaszok megadásához egészen mitológiai síkig megy vissza, és Prometheustól eredeztet mindent, aki ellopta a tüzet az istenektől az emberek számára.

A filmmel kapcsolatban megoszlik a nézők véleménye: egyesek csalódottak és úgy vélik, hogy bizonyos jelenetek túlzottan emlékeztetnek korábban már látott Alienes részekhez. Szerintem a film lényege és rendkívülisége az elméleti síkon ragadható meg, nagyon jó az alapanyag. Amivel ezt feltöltötte Ridley Scott, az sem sikerült felemásra: minden izgalom és feszültség benne van a történetben, amiért valaki szeretheti az Alien filmeket (habár továbbra sem tartozik a sorozathoz), a látvány kitűnő (3D-ben különösen az), ráadásul nagyszerű színészeket szerződtettek a szerepekre. Michael Fassbender platinaszőke hajjal bravúrosan formálja meg a robotot, Charlize Theron alakítása is rendkívül figyelemre méltó és Noomi Rapace-ról sem szabad elfeledkezni, aki a svéd tetovált lány óta jobbnál jobb szerepekben tűnik fel.

Tehát, beváltotta a Prometheus a hozzáfűzött reményeket? A válasz egyértelműen pozitív. Napjainkban számtalan lenyűgöző látványvilággal megspékelt film kerül moziba, amelyekben a tartalom igencsak elveszik. A Prometheus azon ritka sci-fik egyike, amelyben a mondanivaló sokkal hangsúlyosabb, mint maga a kivitelezés – de természetesen nem probléma, hogy az is rendben van. A Prometheus tehát leginkább az értő közönség számára készült, de azok tetszését is elnyerheti, akik csak egy precízen megalkotott univerzumba szeretnének csöppeni. Az Alien rajongók számára pedig egyértelművé válhat, hogy a Prometheus szervesen nem alkotja a sorozat részét, habár bizonyos szempontból tekinthető az előzményének.

Prometheus

Rendező: Ridley Scott

Főszereplők: Noomi Rapace, Michael Fassbender, Charlize Theron

Forgalmazó: InterCom

Forrás