Világ és egyéb katasztrófák

Egyik nap nosztalgiáztam és megnéztem egyik kedvenc musicalemet, Az Operaház fantomját. Utána még nem voltam eléggé álmos és szörföltem a Youtube-on hasonló tartalmakat keresve. Ekkor bukkantam rá a fenti videóra, amely a film egyik kivágott jelenete és még a DVD-kiadás extrái közül is hiányzik. Szerintem legalább oda felkerülhetett volna. Amúgy ez a dal nincs benne az eredeti musicalben, gondolom kifejezetten a filmhez - vagy Gerry hangjára - írták. Már csak ebből a megfontolásból is betehették volna a filmbe, hiszen pl. a mostani Oscar-Gálán is jelölték A nyomorultak musicalfilmből a Suddenly-t Hugh Jackman előadásában - és ez szintén egy olyan dal, amelyet a megfilmesítés alkalmából alkottak a szerzők. Amúgy meg szép ez a dal, szívhez szóló a szövege és Gerry hangja is gyönyörűen szól benne. Ráadásul a Fantom karakterét is jobban árnyalja, hiszen megismerhetjük az igazán magányos oldalának gyötrelmeit is.

Victor Hugo regényének legutóbbi változatát óriási várakozás előzte meg, mivel minden idők legnépszerűbb musicalje került a vászonra. A főszerepekben pedig olyan világhírű színészeket láthatunk, mint Hugh Jackman, Anne Hathaway vagy az Oscar-díjas Russell Crowe. Apropó Oscar-díj: a filmet összesen 8 jelölést szerzett, köztük a legjobb film, férfi főszereplő és női mellékszereplő díját.

A nyomorultak musicalt világszerte több mint 60 millió ember látta, 43 ezer előadáson, már 42 országban, 21 nyelven a bemutatója óta eltelt eddigi 27 év során. Londonban 1985-ben tartott premier óta megszakítás nélkül játsszák, így pillanatnyilag A nyomorultak a leghosszabb ideje műsoron lévő musical a világban. Victor Hugo regényéből már több filmadaptáció készült az évek során, például Jean Gabin, Jean-Paul Belmondo, Gerard Depardieu vagy Liam Neeson főszereplésével. Azonban a zenés változatát még nem filmesítették meg, ráadásul évek óta nem láthattunk kosztümös musicaleket a mozivásznon – így a karácsony környéki premiert rendkívüli felhajtás övezte.

A film forgatása közben is számtalan információ szivárgott ki, láthattunk képeket a csontsovány és majdnem kopasz Anne Hathaway-ről, a torzonborz és elhanyagolt külsejű Hugh Jackmanről, hogy új hangtechnikával rögzítik a filmet (nem stúdióban veszik fel a dalokat, hanem a forgatáson elhangzottak kerülnek a vászonra), továbbá arról, hogy egy eddig sosem hallott dal is belekerül a filmbe. A musical zeneszerzője, Claude-Michel Schönberg kifejezetten Hugh Jackman hangjára szerezte a Suddenly-t, amelyet a legjobb betétdal kategóriában Oscar-díjra nomináltak.

A nyomorultak története és a dalok (egyetlen kivétellel), mindenki számára ismerősek, így nem egyszerű valami újat vagy emlékezeteset alkotni a közönség számára. A rendkívüli látvány és a monumentális díszletek azonban kevésnek bizonyultak volna, ha nem találták volna meg az ideális színészeket is. Hugh Jackman minden eddiginél erősebbet alakított. Már régóta várt egy musical főszerepre és Jean Valjean karakterét jóformán ráöntötték. Köztudott, hogy Jackman számtalan jótékonysági kampányban részt vesz, ezen felül saját kávéforgalmazó cégének bevételét 100 százalékosan a harmadik világ éhezői számára ajánlja fel. Két örökbefogadott gyermekét neveli feleségével és híres családcentrikusságáról. Továbbá Jackman előbb volt musicalszínész, mint filmsztár, így zenei képzettsége is teljes mértékben adott. Ez a szerep, akár élete nagy alakítása lehet – bár ki tudja, mit hoz még a jövő. Mindenesetre Jean Valjean-ként mindent megtesz, amit e szerep megkövetel és másfél hónap múlva kiderül, hogy Oscar-díjjal is jutalmazzák-e érte.

Javert felügyelő szerepét a szintén ausztrál Russell Crowe-ra osztották, ami olyan szempontból meglepő, hogy korábban semmilyen téren sem nyilvánultak meg énekesi ambíciói. Ez kissé érződik is, azonban jellegzetes hangszíne és drámai alakítása feledteti énektechnikai hiányosságait. Crowe Javert-je a maga módján rendkívül egyszerű, másrészt nagyon is összetett, kemény, ugyanakkor érzelmes – éppen ahogy Victor Hugo megálmodta.


A mellékszereplők közül kiemelendő Anne Hathaway alakította Fantine, akinek mindössze pillanatai voltak a filmben, viszont nem akármilyenek – minden létező filmes díjra felterjesztették érte. Érdekes, hogy a musical legismertebb dalát, az I dreamed a dream-et (Álmodtam egy álmot) egy alig színen lévő szereplő énekli, viszont a mostani feldolgozásban is minden valószínűséggel a néző emlékezetébe égnek ezek a képsorok. Hathaway már korábban is bizonyította, hogy korosztálya egyik legkiemelkedőbb színésze, viszont mostani alakításával a filmtörténet legnagyobbjai közé emelkedhet. Ráadásul a statisztika is azt bizonyítja, hogy a külső elcsúfításával járó szerepeket előszeretettel díjazza az Akadémia, így a rövid hajú, ijesztően sovány és beesett arcú Hathaway talán kategóriája legnagyobb esélyese.

További mellékszerepekben láthatjuk a Mamma Mia! musicalből ismert Amanda Seyfried-et, aki Cosette-et alakítja (a többiekhez képest egészen feledhetően), Marius megformálója a szeplős Eddie Redmayne (Egy hét Marilynnel, A katedrális), akinek ez az első zenés szerepe és láthatóan küszködik vele. Éponine-t a gyönyörű hangú Samantha Barks alakítja, aki már évek óta játssza e szerepet Londonban.


A Thénardier házaspár megformálói Sacha Baron Cohen és Helena Bonham Carter, akik már korábban is játszottak együtt musicalfilmben, méghozzá a mostanihoz hasonló szerepben láthattuk őket a Sweeney Todd – A Fleet street démoni borbélyában, de még mindig élvezettel játsszák e karakter-típust.

A nyomorultak rendezője A király beszédét is jegyző Tom Hooper. Az eddigi filmes jelölések szerint most számíthat akkora díjözönre, viszont amennyiben a közönséget megragadja alkotása, mindez mellékes is. A nyomorultak ezen monumentális feldolgozása emlékezetes élményt okoz nézőinek, szépséget, szeretetet, megható perceket ad. Ahogy Victor Hugo is írta, ez a történet „egészében és részleteiben, elejétől végéig haladás a rossztól a jóhoz, az igazságtalantól az igazságoshoz, a hamistól az igazhoz, az éjszakától a nappalhoz, az étvágytól az öntudathoz, a rothadástól az élethez, az állatiasságtól a kötelességhez, a pokoltól a mennyországhoz, a semmitől Istenhez.”

Ez az év sem érhet véget anélkül, hogy ne írnék az idei tehetségkutatókról pár sort. Legélénkebben Antal Timi és a Somewhere over the rainbow előadása maradt meg, amelytől szinte elaléltak a mentorok. Én nem értem, miért? Lehet velem van a baj? Számomra az Óz, a csodák csodája betétdala egy kedves, kellemes melódia, amely feleleveníti a gyermekkort és azt a világszemléletet, amelyre felnőttként már nem vagyunk képesek. Kedves, fülbemászó dallam, amelyet csak úgy dudorászik magában az ember. Antal Timi viszont torka szakadtából üvölti - a tetőponttól szabályosan a fejem is megfájdult egyik alkalommal. Több esélyt is adtam neki, többször megnéztem, hogy mi ebben az a nagyon jó, de még mindig nem jöttem rá. Akinek tetszik, legyen szíves megírni, hogy mit érez a dallal kapcsolatban, mert tényleg rettentően érdekel. Nem vitatom, hogy Timi őstehetség és technikailag bravúros dolgokat művel (és nem mellesleg a döntőben neki szurkoltam, így nem bántásként írom ezt a bejegyezést), de egyszerűen nem illik hozzá a dal sem, a dalhoz pedig ez az ordítás. Tudom, hogy nem Timi hibája, mert létezik ennek a dalnak egy ilyen verziója, aminek a végén ennyire mennybe megy az énekes - de nem értem, hogy jön ez a szöveghez. Ezt is elmagyarázhatná nekem valaki. :)

Szívtipró akkor:

Szívtipró most:

Rosszfiú akkor:

Rosszfiú most:

Lázadó akkor:

Lázadó most:

A skót akkor:

A skót most:

Akcióhős akkor:

Akcióhős most:

Aranyifjú akkor:

Aranyifjú most:

Amerikai idol akkor:

Amerikai idol most:

Üdvözlök Mindenkit!

Mióta legutóbb itt jártam, látom megnőtt a rendszeres olvasóink száma is. Az az igazság, hogy talán nyáron lesz időm pár újabb bejegyzésre, de közel sem olyan rendszeresen mint a régi szép időkben.

Az X-Faktor és a Megasztár szériát is lelkesen követtem. Először fordult elő a zenei tehetségkutatók történetében az az énekes nyert, akinek én is drukkoltam - ráadásul mindkét műsorban így történt. :)

Ezúton is szeretnék gratulálni Tolvai Renátának és Vastag Csabának - a folytatást pedig alig várom, hogy milyen lesz az első önálló lemezük. E postban megnézhetitek a két kedvenc dalomat tőlük, amellyel abszolút meggyőztek:

Ha valaki feltenné nekem azt a bárgyú kérdést, hogy mi a kedvenc számom és erős tiltakozásom ellenére hajthatatlanul választ követelne, akkor azt mondanám, hogy Aerosmith Crazy-je az, amit bárhol és bármikor imádok, zene, szöveg és hang is stimmel, a szuper videoklipről nem is beszélve. Így igen nehéz ezt bárkinek is überelnie, aki e dalt kívánja előadni. Amikor láttam Tolvai Renáta Crazy-jét, megemeltem a nem létező kalapom és azt mondtam "ez igen, ennek a lánynak kell nyernie" - és így is lett. :)

Az első döntőn énekelte Csaba e dalt - mondanom sem kell, hogy azóta ő a kedvencem, végig neki drukkoltam, így igazi öröm volt, mikor ő nyerte meg végül az X-Faktort. Nekem ezt a számot Csaba sose tudta felülmúlni a későbbi döntőkben sem, bár 1-2szer azért rezgett a léc a Wherever you will go egyeduralmát tekintve.