Világ és egyéb katasztrófák

Hetek óta A Wall Street farkasától hangos a sajtó. Mire fel ez a nagy felhajtás? Ugyan kit izgatnak a brókerek? Meg kell nézni a filmet és ezután mindenkinek leesik majd az álla.

A Wall Street farkasa Jordan Belfort önéletrajzi könyvének adaptációja. Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy Belfort 1998-ban pénzmosásért és értékpapírcsalásért 4 év börtönbüntetést kapott (amelyből 22 hónapot kellett letöltenie). Ez idő alatt számot vetett eddigi életéről és így született meg a filmmel azonos című memoárja. Ez a történet egy igazi nagy durranás, Michael Scorsese és Leonardo DiCaprio nem kevesebb, mint hat éven át küzdöttek a film megvalósulásáért. 

Scorsese és DiCaprio összeszokott színész-rendező páros, mivel A Wall Street farkasa már az ötödik közös filmjük (New York bandái, Aviátor, A tégla és Viharsziget után), így átgondolt koncepció alapján vágtak bele a projektbe. Maga Belfort nem folyt bele a forgatásba, viszont DiCaprio többször találkozott vele és próbált belőle kiszedni olyan részleteket, amelyek a könyvében nem szerepelnek. Például így kerülhetett a filmbe a görkorcsolyázó csimpánz is. De ennek mi köze van a Wall Streethez? Lássuk csak...

A Wall Street farkasának története röviden úgy szól, hogy egy szegény és naiv fiatal a Wall Street világába csöppen, mert kicsit becsvágyó is. Nem kell sok idő ahhoz, hogy egy olyan gátlástalan alak váljon belőle, aki mások átveréséből gazdagszik meg. Annyi pénze lesz, hogy nem tudja mire elkölteni. A film jelentős részében azt láthatjuk, hogyan tép be és szórja a milliót - egy kötegnyi pénzt csak konfettinek nevez, így egyszerűen. Láthatjuk a mérhetetlen gazdagságát, de valamiért mégsem irigykedünk. Megcsömörlünk a rengeteg elvadult partizástól és kokainmámor őrültségektől. Végül megállapíthatjuk, hogy így járnak a túl lentről jött és hirtelen nagy vagyonhoz jutott emberek.

Mindemellett A Wall Street farkasa emlékezetes marad a lenyűgöző színészi alakítások miatt is. Leonardo DiCaprio a hősszerelmes szépfiúk után megmutatta, mennyire romlott is tud lenni - és soha nem tűnt még ennyire hitelesnek fekete hajával és kicsit meghízva. (További érdekesség, hogy az idei Oscar-gálán a Legjobb férfi főszereplő díjáért DiCaprio és Matthew McConaughey pályázik a legnagyobb eséllyel, akiről még később lesz szó, hiszen ebben a filmben is feltűnik.) 

Jonah Hill A Wall Street farkasa nagy meglepetésének tekinthető. Már A pénzcsinálóért is kapott egy Oscar-jelölést pár éve, amúgy B-kategóriás vígjátékokban tűnik fel. A Wall Street farkasában viszont egyszerűen zseniális, idén is megkapta a megérdemelt Oscar-jelölését. A film egyik legőrültebb pillanatában lenyel egy aranyhalat - azonban mindenki megnyugtatásának érdekében eláruljuk, hogy a valóságban semmi bántódása nem esett a halacskának az állatvédők közbenjárásának köszönhetően: Hill legfeljebb három másodpercig tarthatta a szájában, majd újra vízbe került.

Jean Dujardin is felbukkan egy mellékszerep erejéig. Két éve még Scorsese Leleményes Hugo-jának nagy vetélytársaként versenyzett A némafilmes főszerepében Dujardin. Biztos vagyok benne, hogy a rendező itt figyelt fel rá és úgy gondolta, hogy egyesíteniük kell erejüket és meghívja a következő mesterművéhez. Telitalálat együttműködésük. 

Illetve Matthew McConaughey talán egyetlen filmben sem játszott még ennyire nyúlfarknyi szerepet, de ennyire emlékezeteset sem. Sokáig csengett a füleimben a film után is a melldöngető mormolása, amely úgy került a vászonra, hogy DiCaprio kifigyelte McConaughey-t, hogy így relaxál a szünetekben az öltözőjében és ezt elég viccesnek találta ahhoz, hogy beletegyék a filmbe. Nagyszerű ötlet volt. McConaughey azért is jöhetett még kapóra, mert akkoriban forgatta a Mielőtt meghaltam-ot, amelyben egy AIDS-beteget alakít és a szerep kedvéért csontsoványra fogyasztotta magát. Így A Wall Street farkasában is rendkívül hitelesnek bizonyult a szétkokózott agyú és kiégett bankár szerepében.

A Wall Street farkasa keményen korhatáros és ez nemcsak annak köszönhető, hogy Guiness-rekordot döntött, mivel 506-szor hangzott el a film három órája alatt a "fuck" szó. Kinek is ajánljuk a filmet? A figyelmeztetés ellenére is biztosan erősnek és mocskosnak ítéljük meg majd, tehát tegyük félre mimóza lelkületünket, mielőtt hozzáfognánk. Viszont A Wall Street farkasát legalább egyszer az életben meg kell nézni. Nagy buli lesz, az biztos.

A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street)

Amerikai életrajzi dráma, 179 perc

Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Jonah Hill, Margot Robbie, Matthew McConaughey

Rendező: Martin Scorsese

Forgalmazó: Pro Video & Film Distribution Kft.

Az idei díjátadók egyik legfavorizáltabb alkotása egy olyan film, amely az amerikai rabszolgatartás legsötétebb korába repíti vissza a nézőket. Ráadásul a megrendítő film megtörtént eseményeket dolgoz fel és olyan igazságtalanságokról rántja le a leplet, amelyekről inkább hallgattak eddig.

A 12 év rabszolgaság története 1841-ben, az amerikai polgárháború előtti időkben kezdődik New Yorkban. Megismerhetünk egy rendkívüli tehetséggel megáldott fekete hegedűművészt, aki szabad ember és saját családja jólétéért küszködik. Ám egy nap tőrbe csalják, majd eladják rabszolgának. Solomon Northup 12 éven keresztül próbálja bizonyítani igazát és túlélni kegyetlen gazdája könyörtelenségét, aki egyetlen feketét sem vesz ember számba. A 12 év rabszolgaság Solomon emlékiratait dolgozza fel, így sejthető a főszereplő sorsa. Nyilván eddig sem volt titok (erre Solomon memoárja is bizonyíték), hogy ez is megtörténhetett a szabadság fellegvárában, Amerikában, hogy Északról elraboltak feketéket, akiket Délen rabszolgaként értékesítették. A film feleleveníti ezt a szégyenfoltot és emléket állít mindenkinek, aki ennek az igazságtalanságnak esett áldozatul.

A 12 év rabszolgaságot 9 Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film, rendező férfi fő- és mellékszereplő és női mellékszereplő díjára. A Golden Globe-ot szokás az Oscar előszobájának tekinteni és igaz, hogy mindössze egyetlen jelölését váltotta ott díjra, viszont az nem volt más, mint a legjobb dráma kategóriája – így valószínűsíthető, hogy az Oscaron is számíthat valamilyen elismerésre.

Díjak ide vagy oda, önmagáért is érdemes megnézni a 12 év rabszolgaságot. Ez a film egy igazi mestermű, valójában nem sok minden akad benne, amit kritizálni lehetne. A történet érdekes, a film végig feszültséggel teli, hitelesek a helyszínek, a ruhák, a szereplők életvitele, életszerűen és sallangmentesen mutatja be az eseményeket, ráadásul mindehhez lenyűgöző filmzene is társul. Főszereplőnek pedig megtalálták a jóformán ismeretlen Chiwetel Ejiofort, akire mintha ráöntötték volna Solomon karakterét, annyira kifinomultan formálta meg, átható tekintetére biztosan sokáig emlékezni fognak a film nézői. 

Mellette ellenpólusnak ott van Michael Fassbender, aki még sosem játszott ennyire ellenszenves és visszataszító figurát, egyszerűen a hideg futkos a néző hátán tőle, annyira zseniális. A filmben feltűnik Brad Pitt és Benedict Cumberbatch is, azonban az ő nevük inkább csak nézőcsalogatóként merülhet fel, mert nem töltenek sok időt a vásznon – bár akkor fontos szerepet töltenek be. Viszont a szintén kicsi, ám annál emlékezetesebb mellékszerepben látható Lupita Nyong’o is nagy felfedezése a filmnek, róla is sokat hallunk még.

Mindössze két kérdés vetődött fel bennem: egyrészt ezt a filmet miért is most kellett megcsinálni, másrészt mennyiben lenne más, ha teszem azt, 10 évvel korábban forgatja le valaki? Tehát megkérdőjelezhető a film aktualitása: ha nagyjából 150 éve hozzáférhető Solomon emlékirata, miért nem jutott eszébe eddig senkinek megfilmesítenie vagy ezt a témakört feldolgoznia? Most mitől vagy miért is aktuális? Illetve, igaz, hogy a 12 év rabszolgaság egy precíz és igényesen kivitelezett alkotás, de nincs benne semmi olyan, amitől 21. századi lenne. Szerintem 10, 15 vagy 20 évvel korábban is ugyanígy nézett volna ki a Solomon Northup emlékirataiból készített film – csak más színészekkel. Ráadásul tavaly óriási sikert és elismerést kapott Quentin Tarantino Django elszabadul című filmje, ami szintén a rabszolgatartás sötét korszakába kalauzolja vissza a nézőt – de egyértelműen új és modern felfogásban.

A 12 év rabszolgaság egy igazi klasszikus, kosztümös alkotásnak tekinthető. Sok ilyen nagy volumenű és óriási érzésekkel konspiráló történelmi filmet láttunk már. Sőt, mostanában egyre kevesebb ilyen típusú művel találkozhatunk, tehát egyértelműen hiánypótló film és kicsit nosztalgikus is ilyen szempontból. Mindenképpen érdemes megnézni a 12 év rabszolgaságot, mert ritkán látni ennyire szívszorító történetet a mozivásznon, ami tényleg egy valódi mestermű.

12 év rabszolgaság (12 Years a Slave, 2013)

Amerikai – angol életrajzi dráma, 134 perc

Főszereplők: Chiwetel Ejiofor, Michael Fassbender, Lupita Nyong’o, Brad Pitt

Rendező: Steve McQueen

Forgalmazó: Pro Video & Film Distribution Kft.

Forrás

Manapság a bestsellerek közt megtalálhatók a történelmi fikciós könyvek, amelyek egy valós korszakot mutatnak be – általában kitalált szereplőkkel. Ez a műfaj pedig hazánkba is begyűrűzött.

Bíró Szabolcs Non nobis, Domine könyvei a kiskirályok korába kalauzolják az olvasót. Az első kötetben, amely a Kelet oroszlánja alcímet viseli, betekintést nyerhetünk a templomos lovagok rejtett világába is. A második rész, Az utolsó vörös barát a kiskirályokkal történő leszámolás időszakát eleveníti fel. A két kötet főszereplője Attila, aki nemcsak a jeles történelmi eseményekben vesz részt, hanem végigkövethetjük személyes drámáját és szerelmi életét is.

Igaz, hogy a Non nobis, Domine könyvek már 2012-ben megjelentek, azonban még most is hiánypótló alkotásnak tekinthetők. Steven Saylor, Carlos Ruiz Zafón, Steve Berry, Umberto Eco és Ken Follett mesterei az olyan típusú könyveknek, amelyek egy adott történelmi időszakban kalauzolják az olvasót, hűséges leírást adva a környezetről, szokásokról, eseményekről és a főszereplő általában egy olyan kitalált személy, aki végigvezeti az olvasót a sorsfordító pillanatokon. Ezek tipikusan olyan írások, amelyek úgymond krimi jelleget öltenek és szinte letehetetlenek még annak ellenére is, hogy az olvasó ismerheti a történelmi tényeket az időszakkal kapcsolatban. Bíró Szabolcs az első olyan szerző, aki mindezt a magyar történelem eseményeiből merítve valósította meg.

Bíró Szabolcs a könyv bevezetőjében elmondja, hogy nagyon érdekesnek tartja az 1300-as évek magyar történelmét és ezért ezt választotta a regény kontextusának. Nem hamarkodta el az írást, több éven keresztül kísérte át az életét a regény megszületése, így egyértelműen szívügyének tekinti a Non nobis, Domine fogadtatását. A történelem órákon nem sok érdekességet tanítanak erről az időszakról, így akik csak innen ismerik a kiskirályok uralta Magyarországot, új szemszögből tekinthetnek rá a könyv elolvasása után. Másrészt arról még kevesebbet tudunk, hogy a templomos lovagok hogyan és miként működtek, így ilyen szempontból még érdekesebb a könyv (habár Bíró Szabolcs elmondja, hogy a templomos szokások ismertetése nagyrészt fikció művében).

Ráadásul Bíró Szabolcs műve abban is hasonlít a műfaj többi sikerkönyvére, hogy egy nagyon szimpatikus karakter a főszereplője, akivel annyira izgalmas dolgok történnek, hogy jóformán letehetetlen a regény – és az első rész után azonnal a folytatásért nyúlnánk. Mindenképpen érdemes a kezünkbe venni a Non nobis, Domine könyveket és megjegyeznünk Bíró Szabolcs nevét, mert valószínűleg még sokat hallunk róla.

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 1. – Kelet oroszlánja

Ulpius-ház, 2012, ISBN: 9789632546025, 448 oldal

Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 2. – Az utolsó vörös barát

Ulpius-ház, 2012, ISBN: 9789632547077, 396 oldal

Forrás

Nemrég újranéztem az Ilyenek voltunk (The Way We Were) című filmet, amely két teljesen eltérő világnézetű és temperamentumú ember között kibontakozó szerelmet mutatja be. Érdekes, hogy első nézésre talán nem fogott meg ennyire a film. Mai fejjel jobban megértem. Most a zenéjét hoztam el, a videóban pedig a filmből láthatunk különböző jeleneteket - amelyek tökéletes aláfestésül szolgálnak Barbra Streisand csodálatos dalához. Nemcsak a film történetét beszéli el a dal, de megcsodálhatjuk a két főszereplőt is játék közben. Állítólag a forgatáson Robert Redford nem találta meg a közös hangot Barbrával és rengeteget vitatkoztak. Kölcsönösen idegesítették egymást, Redfordot zavarta, hogy Barbra állandóan új ötletekkel rukkolt elő, hogy mivel lehetne még jobbá tenni az adott jeleneteket. Barbra pedig feszélyezve érezte magát, hogy Robert annyira rideg volt vele és az egyik csókjelenetnél teljesen kifakadt, hogy képtelen intimitást mímelni egy ilyen jégcsappal. Hát, én azért irigylem a problémáját, Robert Redford piszkosul jóképű volt akkoriban... :) De akár igaz, akár nem ez az anekdota, akkor is találó, hiszen a filmbeli szerepük szerint éppen ilyenek voltak.

A Gyűrűk ura trilógia előzménye már tavaly lázba hozta Középfölde rajongóit, a folytatás pedig pontosan egy évvel később érkezett meg. A hobbit és tizenhárom törp kalandja újabb érdekes fordulatokat vesz mozikban.

A hobbit - Váratlan utazás címen indult útjára Zsákos Bilbó fiatalkorát bemutató trilógia. Nagy várakozások előzték meg már az első részt is, hiszen csaknem 10 évvel A Gyűrűk ura filmek után élesztette újjá Középfölde mítoszát. Így A hobbit első részének bombasztikus sikere után igen nagy elvárásoknak kell megfelelnie a folytatásnak. Nagy általánosságban elmondható, hogy a trilógiák középső része szokott a széria leggyengébb darabja lenni, ugyanis van már előzménye, biztosan egy óriási finálé lesz a folytatása. Tehát semmi esetre sem kerek vagy lezárt a történet, inkább csak afféle töltelék az ígéretes kezdés és a várva várt befejezés között.

Ráadásul A hobbit filmeknek azzal a nehézséggel is számolnia kell, hogy sokkal kisebb alapanyagból építkezhetnek - mivel Tolkien ezen műve nagyjából a harmada annak, amiből A Gyűrűk ura három filmje készült korábban. Tehát a rendezőnek, Peter Jacksonnak elég nagy szabadság jut, mivel is tölti meg a háromszor három órás Hobbit-eposzt. Az első rész kicsit felturbózottnak tűnt a könyvhöz képest (például más Tolkien művekből, függelékekből merítkezett és a cselekmény gördülékenysége és érthetősége végett kiegészítette legjobb tudása szerint), de még tűrhető határokon belül. Viszont Smaug pusztasága esetében igencsak elszabadult Jackson fantáziája. 

Például, kitalálta, mit is csinált Gandalf, amíg a törpök a Bakacsin-erdőt járták, beleemelt olyan korábbról ismert szereplőket, akik A hobbit könyvben nem szerepeltek, illetve karaktereket is kitalált. A Smaug pusztasága legvitatottabb pontja a rendező által beleálmodott szerelmi szál egy törp és egy Jackson kreálta tünde szereplő között. Valószínűleg a harmadik részből derül csak ki, hogy mi sül ki ebből a románcból - egyelőre inkább csak emésztgetni lehet a látottakat, hiszen elég furcsának és érthetetlennek tűnik.

Viszont nemcsak rosszat lehet mondani a középső részről. Például Tóváros minden képzeletet felülmúlóan sikerült és nagyon eltaláltak a lakóik is. A Smaug pusztasága csúcspontja pedig egyértelműen a címszereplő sárkány belépője lett. A magyar szinkronos verzióban nem sokat érzékelünk Benedict Cumberbatch hangjából, viszont enélkül is tökéletesen élvezhető Smaug és Bilbó első találkozása egymással. 

Ám a későbbiekben Jackson túllihegte a Magányos-hegy gyomrában történteket - a könyvben a törpök be sem mentek - és teljesen felesleges, sőt inkább csak fárasztó volt az az akció-áradat, amit a nézőkre zúdított. Viszont ez nem volt meglepő, Jackson minden filmjében láthatunk ilyen túlpörgetett jeleneteket. Ami azonban nagyon tetszett és szintén Jacksonnak köszönhető, hogy más oldaláról is megmutatta a tündéket és teljesen lerombolta az éteri és romlatlan imidzsüket. Legolas karaktere sokkal érdekesebb ebben a filmben, mint A Gyűrűk urában, nála pedig csak édesapja, Thranduil, a tündekirály okoz nagyobb meglepetést, annyira jól sikerült a karaktere.

Biztosak lehetünk benne, hogy a harmadik részben (A hobbit - Oda és vissza) egy óriási csata lesz, amelyet már alaposan előkészítettek. Sőt, Smaug sorsa is eléggé sejthető a filmbeli utalások révén. A többi viszont maradjon meglepetés azoknak, akik nem olvasták a könyvet. Érdemes lesz moziba menni idén decemberben is - addig viszont nézzük meg a második részt, Bilbó, Tölgypajzsos Thorin és barátai ugyanolyan szerethetők, mint amilyennek az első epizódban megismertük őket.

A hobbit - Smaug pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug, 2013)

amerikai-új-zélandi fantasy, 161 perc

Főszereplők: Richard Armitage, Martin Freeman, Ian McKellen

Rendező: Peter Jackson

Forgalmazó: Fórum Hungary

Forrás

A Wall Street farkasa páratlan sikere óta mintha újra felfedezték volna Leonardo DiCaprio-t. A netet ellepték a mindenféle képösszeállítások - amikből én is szemezgettem.

Leo és a poharak (forrás)

A képek tanulsága alapján Leo mestere a filmbeli tósztoknak vagy a keze ügyébe kerülő poharak babrálásának.

Leo és a szerelmes jelenetek (forrás)

Én is válogattam 1-2 mozgóképet

<3 :="" p="">