2009. november 26., csütörtök
Néha azt hiszem, hogy megöregedtem, amikor ilyen Alkonyat őrület uralkodik a világon és én csak a kellős közepén veszem fel a fonalat, hogy mi is ez. Máskor meg túl fiatalnak érzem magam, amikor a boltban elkérik a személyigazolványom. "Hogy is képzelhette ez a tapló pénztáros, hogy olyan sunnyogó kiskorú vagyok, aki reggel pezsgővel indítja a napot?" - gondoltam, aztán büszkén megmutattam igazolványom, hogy én már egy jó ideje betöltöttem a 18-at. Szóval így állunk, ezek alapján fél úton vagyok a tinikor és a benőtt fejű-lágyú felnőtt között. :) De nagyon eltértünk a tárgytól, úgyhogy ezután megkímélem a kedves olvasót a személyiségzavaromtól és csak a vámpírokról lesz szó. :)
Minden úgy kezdődött, hogy ez év nyarán találkoztam először az Alkonyat című filmmel. Ezt is egy, aztán több barátom javaslatára tettem, mint ahogy annyi más kedvenc filmemnél ez megesett. Aki már több cikket olvasott tőlem tudhatja, hogy a romantikus történetek nagy rajongója vagyok. Másrészt megboldogult tinikorom egyik nyarán legjobb barátnőmmel karöltve az Interjú a vámpírral nyomán elhatároztuk: ha nagyok leszünk, vámpírok leszünk. Aztán pár évvel később már kalózoknak készültünk a Karib-tenger kalózai megtekintése után... Na mindegy, a lényeg a lényeg: romantika és vámpír elsőre nagyon érdekes, izgalmas és oltári jó kombinációnak tűnt. Aztán az Alkonyat film megtekintése után egyértelművé vált, hogy nem csak annak tűnt, hanem az is.
Minden úgy kezdődött, hogy ez év nyarán találkoztam először az Alkonyat című filmmel. Ezt is egy, aztán több barátom javaslatára tettem, mint ahogy annyi más kedvenc filmemnél ez megesett. Aki már több cikket olvasott tőlem tudhatja, hogy a romantikus történetek nagy rajongója vagyok. Másrészt megboldogult tinikorom egyik nyarán legjobb barátnőmmel karöltve az Interjú a vámpírral nyomán elhatároztuk: ha nagyok leszünk, vámpírok leszünk. Aztán pár évvel később már kalózoknak készültünk a Karib-tenger kalózai megtekintése után... Na mindegy, a lényeg a lényeg: romantika és vámpír elsőre nagyon érdekes, izgalmas és oltári jó kombinációnak tűnt. Aztán az Alkonyat film megtekintése után egyértelművé vált, hogy nem csak annak tűnt, hanem az is.
Az első rész úgy kezdődik mint minden átlagos tinifilm. A tizenhét esztendős Bella a napfényes Phoenix-ből az ország legcsapadékosabb helyére, egy háromezer lelket számláló kisvárosba költözik apjához. Aztán nem meglepő módon az unalmas hétköznapokon egyszer feltűnik egy különleges srác, aki először undok vele, aztán meg már nem. Gondolhatnánk, hogy mi is ebben olyan nagy dobás, hiszen láttunk már ehhez hasonlót, nem is egyet. Aztán okos főhősnőnk a különös események darabjait összerakva valami olyan tudás birtokába jut, amitől minden halandó ember torkában normális esetben jókora gombóc keletkezne: a szerelme, Edward Cullen és annak családja is vámpír.
Egyik kedvenc párbeszédem a leleplezés pillanatában hangzott el:
Bella: Hány éves vagy?
Edward: Tizenhét.
Bella: És mióta vagy tizenhét?
Edward: Egy ideje.
Egyik kedvenc párbeszédem a leleplezés pillanatában hangzott el:
Bella: Hány éves vagy?
Edward: Tizenhét.
Bella: És mióta vagy tizenhét?
Edward: Egy ideje.
Kicsit visszapörgetve az eseményeket: ugye van a Cullen család, ha jól számolom, eredendően hét tagja van, (ha Bellát még nem vesszük hozzájuk.) A fiatalabb korosztály suliba jár, akárcsak Edward. Vámpíroknál úgy működik, hogy életének amelyik pillanatában megharapja egy másik vámpír, örökre abban a korban marad. Edward tizenhét éves, több mint száz éve. Az első részből megtudjuk, hogy spanyol náthától haldoklott, amikor a Cullen családfő vámpírrá alakatította. Mostoha testvérei történetét nem ismerjük meg a filmből: ott van Alice és barátja Jasper, aki vérszomjas hardcore vámpírból áttért a vegetáriánus vámpír létre, hogy a családhoz tartozhasson. Emmett Cullen barátnője pedig azt a karaktert testesíti meg, aki mindig is ellenzi, hogy egy halandó ember közel kerülhessen a családjukhoz.
Dr. Carlisle Cullen és felesége Esme Cullen a család vezetői. A Cullen család egyedi alfajt képvisel a vámpírok hierarchiájában. Ahogy Edward megfogalmazta: "A családom más, mint a többi hozzánk hasonló. Csak állatokra vadászunk. Megtanultuk kontrollálni a szomjunkat... mi úgy gondolunk magunkra, mint vegetáriánusok." Carlisle csak akkor változtatta vámpírra a család többi részét, amikor nem látott más lehetőséget, hogy életben tartsa az illetőt. És a vámpírok az Alkonyatban nem éppen olyanok mint ahogy korábban megismerhettük őket: gyorsak, csaknem repülnek, fára és falra másznak. Nem alszanak koporsókban, sőt egyáltalán nem alszanak és amikor napsütés támad nem elporladnak, hanem csillognak mint a gyémánt. Véren kívül mást nem esznek, hideg a kezük, sápadt az arcuk, szemük színe változik. Ezért élnek esős és sötét helyen, hogy fenntartsák a látszatot az emberek előtt. Viszont muszáj költözniük, hiszen a környezetüknek egy idő feltűnik, hogy nem öregedtek semmit egy idő után. Ezért próbálnak nem kötődni senkihez.
Ám Edward szerelmes lett. Egy szerelmes vámpír, ki hallott még ilyet? :) Főleg, hogy egy halandó lányba zúgott bele. Annyira romantikus, nem? Edward a mazochista vámpír, aki nem akarja vámpírrá tenni barátnőjét, viszont nem is egyszer megcsókolja...
"...a te illatod olyan nekem, mint egy drog. Mint egy csak nekem készített heroin. Utáltalak. De csak azért, mert annyira vágytam rád. Még mindig nem tudom, tudok-e uralkodni magamon. Nem tudok olvasni a gondolataidban. El kell mondanod, hogy mire gondolsz." Léteznek bizonyos vámpír skill-ek, Edwardé a gondolatolvasás. Alice pedig látja a jövőt.
"...a te illatod olyan nekem, mint egy drog. Mint egy csak nekem készített heroin. Utáltalak. De csak azért, mert annyira vágytam rád. Még mindig nem tudom, tudok-e uralkodni magamon. Nem tudok olvasni a gondolataidban. El kell mondanod, hogy mire gondolsz." Léteznek bizonyos vámpír skill-ek, Edwardé a gondolatolvasás. Alice pedig látja a jövőt.
Edward és Bella kapcsolata egyfajta Rómeó és Júlia történet. Ezt már máshol is olvastam, de előtte az én fejemben is megszületett e gondolat. E modern, vámpíros verzióban nem két család áll a szerelmesek közé, mivel a Cullen család talán egy kivételével, teljesen befogadja. Bella családja viszont mit sem tud a dolgokról. A vámpírságot senki sem akarja nyilvánosságra hozni, ezt titokban kell tartani. Szóval adott Edward, aki az idők végezetéig tizenhét éves marad és ott van Bella, aki évről évre idősebb lesz. Ezek után egyértelműnek tűnik, hogy mi a megoldás: a lány is lehetne vámpír. Viszont ezt Edward nem szeretné. Szerinte a lány nem tudja, mire vállalkozna, hiszen gyökerestől felfordulna eddigi élete és ha mégsem tetszik neki, nem tudja már visszacsinálni. Nagyjából ezek a gondolatok hatják át az Alkonyat sorozat első darabját. Természetesen más is történik benne, mindenféle bonyodalmak is létrejönnek, amik az érzelmek mellé egy kis izgalmat csempésznek a sztoriba.
Azt még nem említettem, hogy ez az egész történet Stephenie Meyer fejéből pattant ki, nyáron jelent meg Amerikában a negyedik Alkonyat könyv. Egyértelműen bestseller, már én se tudom számon tartani melyik epizód mennyi hétig vezeti még vagy vezette már a sikerlistákat. Vajon mi a titka a Twilight saganak? Nagyrészt a tizenéves korosztály cuppant rá a témára, ha tini lennék valószínűleg nekem is Robert Pattinson poszterekkel lenne tele a szobám. Viszont az én korosztályom, a huszonévesek, is imádják. Még fiú kortársaim is elfogadhatónak találják, mégha nem is imádják. Igazából még nem jöttem rá a titkára. Már Az időutazó feleségénél is említettem, hogy nagyon ritkán, de vannak olyan alkotások, amikkel egyszerűen nem tudok dűlőre jutni. Az Alkonyatban amit a legjobban szeretek, talán a benne rejlő érzelmek és a képi világ. Viszont vannak benne olyan jelenetek, amiktől egyszerűen a falat kaparom, annyira blődek... Például az elcsépelt romantikus jelenetekre, csókokra, lassításokra célzok.
Úgy érzem azt is kötelességem megemlíteni, hogy a két főszereplő, a Bellát alakító Kristen Stewart és a vámpír Robert Pattinson egyszerűen csapnivaló színész. Tudom, emiatt nem leszek népszerű a Twilight rajongók körében, de nem is ez a célom, csak tényeket állapítok meg. Kristen szimplán túljátssza a szerepét. Ha huszonöt éves lányt alakítana, annak is simán elmenne, de tizenhétnek kifejezetten öreg. És ahogy a szerelmét kifejezi azokkal a bizonyos mély pillantásokkal, sokkal inkább hasonlít sok tapasztalatot szerzett, komoly nőéhez, mintsem egy tizenéves, naív és először ennyire szerelmes kamaszlányéhoz. Szerintem nem lett volna szabad nekiadni ezt a szerepet.
Roberttel meg azon túllépve, hogy is öregebbnek tűnik első ránézésre is tizenhétnél az a gond, hogy nem jó színész. Egyrészt angol létére, kifejezetten rondán beszéli a nyelvet. Nézzétek a többi nagy angol színészt, mint Kenneth Branagh, Ralph Fiennes, Ewan McGregor vagy Jude Law és még sorolhatnám, hogy mennyire gyönyörűen és az angol csak tanult emberek számára mennyire érthetően beszélnek. Majd megnézem a Harry Potter 4-ben Cedric Diggoryként is ilyen artikulálatlanul ejtette-e a szavakat, vagy csak az amerikai légkörnek köszönheti. Másrészt az a bajom vele, hogy amikor megjátssza az álompasit, akkor semmi mást nem tud produkálni. Viszont az Alkonyatban is voltak olyan pillanatok, amikor elfeledkezett a belőtt séróról meg a szemhunyorításról és valami komolyabbat tudott mutatni. Én látom benne a lehetőséget, hogy egyszer jó színész lehetne, csak ahhoz túl kellene lépnie bizonyos allűrökön és akkor talán még azt is meg tudnám bocsátani neki, hogy angol létére amerikai angolt beszél.
Roberttel meg azon túllépve, hogy is öregebbnek tűnik első ránézésre is tizenhétnél az a gond, hogy nem jó színész. Egyrészt angol létére, kifejezetten rondán beszéli a nyelvet. Nézzétek a többi nagy angol színészt, mint Kenneth Branagh, Ralph Fiennes, Ewan McGregor vagy Jude Law és még sorolhatnám, hogy mennyire gyönyörűen és az angol csak tanult emberek számára mennyire érthetően beszélnek. Majd megnézem a Harry Potter 4-ben Cedric Diggoryként is ilyen artikulálatlanul ejtette-e a szavakat, vagy csak az amerikai légkörnek köszönheti. Másrészt az a bajom vele, hogy amikor megjátssza az álompasit, akkor semmi mást nem tud produkálni. Viszont az Alkonyatban is voltak olyan pillanatok, amikor elfeledkezett a belőtt séróról meg a szemhunyorításról és valami komolyabbat tudott mutatni. Én látom benne a lehetőséget, hogy egyszer jó színész lehetne, csak ahhoz túl kellene lépnie bizonyos allűrökön és akkor talán még azt is meg tudnám bocsátani neki, hogy angol létére amerikai angolt beszél.
Ugye amennyire jól kezdtem, most annyira lelomboztam mindenkit. De valamilyen oknál fogva mégis imádom a filmet, minden pocsék színész és jelenet ellenére. Nem tehetek róla, de odavagyok ezért a lassan kibontakozó, nagy szerelem és az érzelmek szinte bennem is érezhető áramlása iránt. Régen láttam ennyire érzelemmel teli filmet. És egyszerűen vártam, mikor lesz Bellából vámpír és amikor kiderült, hogy ebben a részben nem, na akkor mondtam ki, hogy imádom. Mostmár nem szeretnék vámpír lenni, mint anno. Egyszerűen csak a Twilight életérzést akarom. És a könyveket is elolvasom majd mindenképpen. Csak július óta a második részre vártam, hiszen tudtam, hogy addig biztos nem lenne időm végezni velük, viszont a harmadik részig tuti. :)
Így novemberben már a premier előtti vetítésre gyúrtam, aztán valahogy elmaradt. Csaknem egy héttel azután láttam az Újholdat. Sőt, az is hirtelen döntés volt, eredendően még tovább akartam volna húzni. Nyár óta valahogy elszállt a Twilight-lázam. Viszont tegnap óta újra visszatért. :) A mozi után első dolgom volt, hogy otthon újból nézzem az első részt. Már a második részt is úgy akartam megtekinteni, hogy előtte felfrissítem a korábbi eseményeket, de váratlan mozizásnak köszönhetően erre csak utólag került sor... De mindegy, nem is ez a lényeg. Azt mindjárt részletezem :)
Az Újhold tulajdonképpen egy szerelmi háromszögről szól. Bár korántsem az a tipikus romantikus vagy dráma filmes szerelmi háromszög, úgyhogy ezen a téren én abszolút megkaptam, amiért beültem a moziba. Itt is csak úgy áramlottak az érzelmek, ahogy az első részben. Ugye kezdünk egy kiegyensúlyozott kapcsolatban lévő Bellával és Edwarddal. Mindössze annyi a gond, hogy Bella már 18 lett, egy évet rávert Edwardra. Aztán történik valami: a Cullen család Bellának rendezett szülinapi partiján Edward szembesül vele, hogy nem tudja úgy megvédeni a lányt, ahogy szeretné és félő, hogy egy napon magától sem. Cullenék ideje pedig lejárt e kisvárosban, túl régóta nem öregednek e helyen, így tovább kell állniuk. Edward kegyetlen lépésre szánja magát és szakít Bellával a leggonoszabb módon: magára hagyja a könyörgő lányt az erdőben.
Bella sokáig bolyongott és nem találja Edward elvesztése óta lelki békéjét. Ez a folyamat tulajdonképpen átszövi a film háromnegyedét. És valahogy úgy érzem, hogy itt mégiscsak jó Kristen Stewart, mert azok az érzelmek, amelyek túlzásnak tűntek korábban, most kifejezetten reálisak. Hiszen amikor egy tizennyolc éves lányt otthagyja a szerelme, az tényleg a világ végét jelenti számára. Ilyenkor jönnek a gondolatok, hogy "vajon miért? mit csináltam rosszul?" meg "sose leszek többet szerelmes" stb. Mindössze az a különbség, hogy a valóságban túllépünk egy idő után ezen, egy romantikus filmben viszont biztosak lehetünk benne, hogy nem.
Mint ahogy lenni szokott, megjelenik a csábítás a lány életében, ezúttal egy indián fiú, Jacob személyében. Ő már az első részben is feltűnt és valamilyen titokzatos oknál fogva nem szimpatizál Cullenékkel. Továbbá az előző részben talán ő adta a kulcsot ahhoz, hogy Bella megértse, miért is ilyen furcsa Edward. Tipikus, hogy a fiú bár többet érez, mégis csak baráti minőségben közelít Bellához, aki nem veszi észre, vagy nem akarja, hogy a fiú fülig bele van zúgva. Ám mikor egyértelművé válik számára, megpróbál hátrálni azzal az érvvel, hogy még nincs túl Edwardon. Viszont ekkor fura dolog történik. Íme ilyen volt és ilyen lett összeállításom:
Szóval Jacob látványos változáson esett túl, amit Bella sem ért, miért. És a fiú nemhogy barátilag, hanem már sehogyan sem közelít hozzá. Bella gyanítja, hogy rossz társaságba került és egy újabb nagy titok derül ki számára: Jacob vérfarkas lett. Nos ez sem olyan, mint mondjuk a Jack Nicholson féle Farkas filmben vagy a Harry Potter Lupin professzorának esete. Ezek a vérfarkasok vámpírok közelét érzik meg, csak őket üldözik, embereket nem bántják.
Nos az a véleményem, hogy a szerelmi háromszög ötlete remek dolog, viszont ez a farkasos cucc kicsit badarság. És a sztorit is elnagyoltnak éreztem, túl könnyen fogadták el a köztudottan vámpírbarát Bellát. Továbbá a mindig félmeztelen csávók engem kifejezetten irritáltak, bár a mozi fele szabályosan sóhajtozott megjelenésükkor. (Zárójelben újfent Az időutazó feleségére hivatkoznék: ott Eric Bana meztelenül érkezett egy új idősíkba. Itt félmeztelenül lettek oda-vissza farkasok...) Hát nem tudom...
Amikor meg Edward lett félmeztelen az engem sokkal inkább megfogott, bár senki nem sóhajtott. Mert ő valahogy természetesebb ezeknél a kidolgozott izomkötegeknél. Bár nem sokat szerepelt Edward, annál fontosabb volt minden megjelenése. Az kicsit nevetséges volt nekem, amikor ilyen hologram képében a vészhelyzeteknél jelentkezett, viszont amikor teljesen önmaga volt, na az nagyon bejött. Úgy érzem az első részhez képest már most láthatóan fejlődött színészileg ez a Robert. Talán az Alkonyat is olyan lesz, mint a Harry Potter, hogy folyamatosan válnak jobbá a színészek.
Számomra amennyire elszúrták számomra a filmet a farkasok, annál jobb lett a befejezése. A zárójelenet után azt mondtam "most azonnal akarom a könyvet, nem bírom ki a következő filmig" :) Szóval valahol ott tartunk, ahol az első résznél: maga az Újhold újra visszaadja azt az érzelmes légkört, amiért az Alkonyatot imádtam, viszont némely jelenet irritáló volt újfent. Talán az első részt összességében jobban szerettem mint ezt, viszont néhány momentumához hasonló feszültséget és érzelmek játékát (mint a záró- vagy a Volturi jelenet) keresve sem találom az első részben. Tehát így állunk. Olvasnom kell :)
Számomra amennyire elszúrták számomra a filmet a farkasok, annál jobb lett a befejezése. A zárójelenet után azt mondtam "most azonnal akarom a könyvet, nem bírom ki a következő filmig" :) Szóval valahol ott tartunk, ahol az első résznél: maga az Újhold újra visszaadja azt az érzelmes légkört, amiért az Alkonyatot imádtam, viszont némely jelenet irritáló volt újfent. Talán az első részt összességében jobban szerettem mint ezt, viszont néhány momentumához hasonló feszültséget és érzelmek játékát (mint a záró- vagy a Volturi jelenet) keresve sem találom az első részben. Tehát így állunk. Olvasnom kell :)
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
11 megjegyzés:
Nagyon jó volt olyan kritikát olvasni ami valóban csak a filmekről szól. Én már annyira beleszerettem a könyvekbe, hogy nem tudok tőlük elvonatkoztatni. Ha már a filmek is ilyen hatással voltak rád, készülj fel, hogy a könyvek ennek a tízszeresével hatnak (legalábbis rám). Az idegesítő részletek a helyükre kerülnek, és a negyedik könyv végére egy egésszé válik minden. Az összes apró részlet magyarázatra talál, és a közben kicsit unalmasabbnak gondolt részek megadják a hiányzó információkat.
Én soha nem szerettem olvasni, és úgy kezdtem bele, hogy egy könyv egy hónap, két héttel később azon kaptam magam hogy végére értem ennek a varázslatnak és még azóta is a hatása alatt vagyok ennek lassan fél éve és nem akarok felébredni :)
Jó olvasást!
Tetszett amit írtál, csak egy megjegyzésem lenne:
"angol létére amerikai angolt beszél"
Sajnos ez volt az elvárás, ezt kérték tőle az alkotók, hogy gyúrjon rá az amerikai angolra. :s
Imadom a Twilight sorozatot:D en mar nyaron, 2-3honap alatt, kiolvastam mind a negy konyvet:>
engem nem erdekel ez a hülye leiras,en a filmre vagyok kivancsi
Ez az előttem lévő megjegyzés vajon mire vonatkozik? Mert én e bejegyzésben a blogoló és a film kapcsolatáról olvastam az első két bekezdésben, aztán csak a filmről kritikát, egy igen terjengős, legalább 20 bekezdéses véleményt. Nem értem, mit hiányolsz???? Olvasnád végig legalább mielőtt te produkálnál ilyen "hülye leirásokat".
Kedves Bernadett, olyan jó érzés végre arról olvasni, hogy rajatm kívül más húszon éves, se nagyon érti magát/korát...
Én is csak úgy belecsöppentem a Twilight lázba és mint egy tini lány, egy hónap leforgása alatt kiolvastam mind a 4 könyvet, teljes lázba kerültem :D
Azt viszont nem értem, miért nem olvasod el az összes könyvet? nem vagy kíváncsi?? én nem bírtam magammal...
Jó olvasást!! szerintem nagyon megéri
A bejegyzés írása óta két könyvet olvastam, az Eclipse-t meg a befejezetlen Midnight sun-t, de a Breaking Dawn-t is kölcsönkaptam már nyomtatott verzióban, illetve az első két kötetet megvettem, úgyhogy nemsokára ezek következnek - csak még van 2 munkahelyi kötelező olvasmány, illetve egy másik kölcsön könyv, amit nem ártana minél előbb befejezni.
tök jok a képek de lehetne több kép fent
nagyon királyok
Én 1 hét alatt kiolvastam mind a 4 könyvet!!! Nem sűrűn olvasok...de ez iszonyat jó volt. Szerintem elkezdem az elejéről újra,csak már nem lesz rá annyi időm. Jah és az volt a szép az egészben,hogy 2 nap alatt elolvastam egyet,majd este megnéztem filmen :) csak sajna a 4. még úton van...A film tényleg nem olyan jó,mint a könyv! Össze se lehet hasonlítani!!! A harmadik a kedvencem :)
Megjegyzés küldése