Világ és egyéb katasztrófák

1889. január 30-án lett öngyilkos Sissy és Ferenc József egyetlen fia, Rudolf koronaherceg. A tragédia körülményei a mai napig tisztázatlanok.

Rudolf főherceg, trónörökös 1858. augusztus 21-én született az alsó-ausztriai Laxenburg kastélyában, Bécs közelében. Édesapja I. Ferenc József császár és király, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, édesanyja Erzsébet császárné és királyné. Rudolf a család harmadik gyermekeként született.

Nagyanyja, a konzervatív gondolkodású Zsófia főhercegné, császári fiának jóváhagyásával súlyosan hibás módon irányította a fiú nevelését. Elszakította és teljesen elszigetelte édesanyjától, Erzsébettől, akinek szellemi befolyását károsnak tartotta. Rudolf jelleme, színes érzelmi világa, érzékeny lelki alkata azonban Erzsébetéhez hasonlított, nagyanyja pedig éppen ezt a szabadabb világfelfogást akarta - kemény módszerekkel - kinevelni a fiúból.

Rudolf nevelését először Gondrecourt grófra bízták. A gróf a gyenge és ideges természetű gyermekre a legszigorúbb katonai kiképzési módszereket alkalmazta. A hatéves gyermeket éjszaka pisztolylövésekkel felriasztotta, hosszú éjszakai menetekre vagy az esőben való, zokszó nélkül elviselendő álldogálásra kényszerítette. E pedagógiai balfogások súlyosan veszélyeztették a fiú testi-lelki fejlődését. Csak Erzsébet igen határozott fellépése nyomán 1865-ben sikerült a kíméletlen nevelőt eltávolítani

Rudolfról kiderült, hogy szabadgondolkodó, vonzódik a liberalizmushoz, kiváló íráskészsége van (ami egy Habsburgtól eléggé szokatlan képességnek számított). Utazásokat tett Európában és a tengeren túl is, amelyek szélesítették látókörét. Angliában jelentősen bővítette ismereteit a gazdaságról és a modern politikai rendszer működéséről. Már fiatalon önálló véleményt alakított ki a Monarchia belső problémáiról, bírálta Eduard von Taaffe gróf, osztrák miniszterelnök konzervatív szemléletű politikáját. Rokonszenvezett a magyarokkal is. A fiatal főherceg és a császári apa konfliktusai megsokasodtak. Rudolf egyre többet találkozott a német és magyar liberalizmus képviselőivel. A liberális „fertőtől” való félelmében Ferenc József nem engedte fiának, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, ismereteit és tudományos műveltségét barátaitól, autodidakta módon szerezte meg.

Rudolf megismerkedett Moriz Szeps-szel, a „Neues Wiener Tagblatt” szerkesztőjével, aki teret adott neki, hogy politikai publikációkat tegyen közzé, természetesen álnéven. A konspirációt gondosan fenntartották, az információk forrását úgy módosították, hogy a szerző személye titokban maradjon. A cikkek bírálták a Taaffe kormányt, mint e nézetrendszer képviselőjét.

Gyanús kapcsolatai miatt a császári titkosrendőrség is szinte állandó megfigyelés alatt tartotta Rudolfot. A konzervatív császár és liberális fia között áthidalhatatlan szemléletbeli különbség feszült. Ferenc József semmilyen jelét nem adta, hogy fiát be akarná vonni a kormányzásba. Egyrészt úgy érezte, még évtizedekig uralkodhat, másrészt úgy gondolta, Rudolfnak ki kell nőnie a liberalizmust, mint valami ifjúkori bolondságot, addig nem alkalmas az uralkodásra.

1881. május 10-én Bécsben Rudolf feleségül vette a 17 éves Stefánia belga királyi hercegnőt. Az udvar illetékes körei azért választották Stefániát, mert más katolikus uralkodó családból nem találtak megfelelően magas rangú jelöltet. Két ellentétes temperamentum találkozott. Rudolf kiemelkedően intelligens, liberális szabadgondolkodó, mindenfajta konvenciótól mentes, impulzív és túlérzékeny lélek volt, Stefánia komoly, formákhoz mereven ragaszkodó, kevésbé intelligens, színtelenebb személyiség volt. Rudolf anyja, Erzsébet császárné emiatt sohasem kedvelte Stefániát, lenézően kezelte, háta mögött sértő kifejezésekkel illette (például „Trampeltier”, ami „tevét” és „tramplit” is jelent).

A házasság első évei még boldogan teltek. 1883-ban leányuk született, Erzsébet Mária főhercegnő, akit még az osztrák családtagok is magyar becenevén, „Erzsi”-nek hívtak. Gyorsan kiderült azonban, hogy a házasság nem kötötte le a csapongó szellemű Rudolfot, és nem is terelte el figyelmét azokról a problémákról, amelyek trónörökösi mellőzöttségéből, a kormány és az udvar bizalmatlanságából fakadtak. Rudolf, akárcsak anyja, Erzsébet, ideje nagy részét lovaglással, vadászatokkal töltötte. Nőügyei megszaporodtak, különféle prostituáltakkal (többek között Mizzi Kasparral) is rendszeres kapcsolatai voltak. Nagyon várt fiúgyermekének születése elmaradt, éppen azért, mert Rudolf nemi betegséget hurcolt haza, megfertőzte feleségét, és az asszony meddőségét okozta. A házasfelek elhidegültek egymástól, érzelmi kapcsolatuk megszűnt. Válásuk lehetősége is felmerült, de a szigorúan konzervatív császár megtiltotta ennek mérlegelését.

1887-ben Rudolf megvásárolta az alsó-ausztriai Mayerlinget és ott egy vadászkastélyt építtetett. 1888 őszén a 30 éves koronaherceg Larisch grófnő közbenjárásával megismerkedett a 17 éves Mary von Vetsera bárókisasszonnyal. 1889 januárjára már túl sokan tudtak a trónörökös szenvedélyes, házasságon kívüli viszonyáról Maryvel, I. Ferenc József császár is értesült az ügyről. Január végén egy alkalommal Rudolf hevesen összeszólalkozott apjával. A veszekedés valószínűleg azért robbant ki, mert Rudolf a pápához akart fordulni, hogy házassága felbontását kérje. Császári apja ezt megtiltotta, és azonnali szakítást követelt Maryvel. Újabb kutatások (és az összeesküvés-elmélet hívei) azt is valószínűsítik, hogy Ferenc József ekkor közölte fiával, hogy a liberálisokkal való szimpátiája, állhatatlan természete és a Birodalom érdekeivel ellentétes nézetei miatt alkalmatlannak tartja őt a majdani trónutódlásra.

A túlérzékeny lelkű, egzaltált Rudolf erre az időre már valószínűleg eldöntötte, hogy véget vet életének. Ez a veszekedés megerősíthette elhatározásában. Társat keresett magának, aki elkísérné őt a halálba. Több alkalmi partnere, köztük Mizzi Kaspar is visszautasították Rudolfnak ezt a kívánságát, és jelezte Rudolf öngyilkossági szándékát Bécs rendőrfőnökének, sőt Eduard von Taaffe grófnak is, de a hatóságok nem tettek lépéseket.

1889. január 28-án Rudolf főherceg arra kérte Larisch grófnőt, hogy hozza el a Hofburgba Mary von Vetserát, mert még egyszer utoljára látni szeretné őt. Még Bécsben megírta négy búcsúlevelét (Valériának, Stefániának, Hirsch bárónak és Mizzi Kasparnak. Ugyanakkor módosította 1887-ben készült végrendeletét, hogy az abban foglalt utasítással ellentétben – miszerint Szőgyény-Marich László és felesége, Stefánia nyissa ki íróasztalát és tekintse át írásos hagyatékát – Szőgyény egyedül hajtsa végre e feladatot.

A január 29-i találkára érkező Mary „eltűnt” a Hofburgból. A pánikba esett Larisch grófnő megpróbálta a rendőrhatóság segítségét kérni, de sikertelenül. Rudolf és Mary hintóval Mayerlingbe hajtattak. A következő éjszaka történései nem ismertek, illetve ellenmondóak. 29-e során Rudolf és Mary is írt búcsúleveleket. Rudolf édesanyjának, és inasának Loscheknek, Mary pedig édesanyjának, nővérének (Hannának), fivérének (Ferynek) és kérőjének, Mihály, bragancai hercegnek, melyhez Rudolf is írt néhány szót. A Rudolf által írt levelek közül csak egynek ismert a szövege, azé amelyet nejéhez írt. A levél így hangzik:"Kedves Stefánia!Megszabadulsz tőlem és az általam okozott kellemetlenségektől; légy boldog a magad módján. Légy jó a szegény kislányhoz, ő minden, ami belőlem megmarad. Add át üdvözleteimet minden ismerősnek, különösen Bombellesnek, Spindlernek, Latournak, Wowónak, Gizellának, Lipótnak, stb. stb.Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg jó hírnevemet.Szívből ölel szerető Rudolfod.”

Másnap, január 30-án reggel mindkettőjüket holtan találták a vadászkastélyban. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lőtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettőjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendőri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntő bizonyítékok, de nagyon valószínű, hogy Rudolf előbb Maryt lőtte agyon, azután maga is öngyilkos lett. Ennek ellentmondó tény, ami tovább bonyolítja a halálesetet, hogy a golyó Rudolf bal oldalán hatolt be, holott köztudomásúan ő jobbkezes volt.

Rudolf nem lehetett biztos sem az öngyilkosságban, sem abban, hogy a lányt is magával vigye-e, vagy sem. Erre a következő tények utalnak: január 31-re meghívókat küldött szét "Károlyi Pistának" és Koller tábornoknak, ugyanakkor a kocsisnak, Bratfischnak utasítást adott, hogy 30-án reggel nyolckor, fogjon be a kocsiba és vigye vissza Bécsbe Maryt.

A kettős haláleset felfedezése után Rudolf vadásztársa, Hoyos gróf azonnal Bécsbe sietett a szörnyű hírrel, de ő még úgy adta elő, hogy Rudolfot Mary mérgezte meg. Rudolf trónörökös halálhírét senki sem merte elmondani a császárnak. Először Erzsébet császárnénak jelentették, hogy meghalt a fia. Erzsébet azonnal saját lakosztályába hívta Ferenc Józsefet, és zárt ajtók mögött beszélt vele. Senki sem tudja, mit mondott ekkor egymásnak császár és császárné. Röviddel ezután Erzsébet Katharina Schrattot (1853–1940) hívatta, akit a császárhoz küldött, hogy vigasztalja őt. Úgy tűnik, ekkor még a családtagok is csak azt az elviselhető verziót ismerték, hogy Rudolfot az alacsony rangú Mary Vetsera mérgezte meg, majd a leány maga is mérget vett be.

Ferenc József csak 24 óra múlva tudta meg a megdöbbentő igazságot, hogy fia nem gyilkosság áldozata lett, hanem önkezével vetett véget életének. A mélyen hívő katolikus császárt megrázta ez a számára teljesen elfogadhatatlan történés. Rudolf koronaherceg halálhírét úgy jelentették be, hogy a trónörökös halálát szívroham okozta. Január 30-án a következő hivatalos közleményt adták ki, bécsben: "Baden melletti Meyerlingből, hová Rudolf föherczeg trónörökös tegnapelőtt este vadászatra ment, ép most érkezik a mélyen megrendítő hir, hogy ő fensége valószínűleg szélhűdés következtében hirtelen meghalt." Azonban az igazság egy része nemsokára napvilágra került, Rudolf öngyilkos lett. "Végre megérkezett a hivatalos tudatás... Oh bár ne érkezett volna meg! hagyott volna kínos bizonytalanságban soká, mindörökre! De megérkezett és eloszlatott minden kételkedést, megerősítvén az elképzelhető legszörnyűbb valót... a hivatalos értesítés, mely szerint nem hirtelen szélhűdés, nem véletlen szerencsétlenség, nem is bűnös merénylet: tulajdon keze vetett véget a drága életnek, hozzá fűzött annyi nagy reménynek..."

A római katolikus egyház számára – amely az öngyilkosoktól mindmáig megtagadja az egyházi temetést – külön hivatalos boncolási jelentés készült, amely szerint Rudolf pillanatnyi elmezavarában követte el tettét. Az elhunyt Rudolfot így teljes császári pompával kísérhették a bécsi kapucinus templom császári kriptájába („Kaisergruft”). Nemzeti gyászt rendeltek el, sok házon gyászlobogót tűztek ki, a mulatságokat megtiltották és a színházakat bezárták több napra.
Mary halálát eltitkolták, holttestét azonnal eltávolították Rudolf mellől. Január 31-én a mayerlingi kastélyból titokban a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. A szomorú eseményen csak nagybátyja, Alexander Baltazzi és gyámja, Stockau gróf vehettek részt, anyja megjelenését a rendőrfőnök nem engedélyezte. A Vetsera családot teljes hallgatásra kötelezték. Mary holttestét csak jóval később helyezhették át mai sírhelyére, a heiligenkreuz-i temetőbe.

A „tetthelyet”, a Rudolf trónörökös által építtetett mayerlingi vadászkastélyt Ferenc József lebontatta, helyén a bűnbánó karmeliták apácakolostorát építették, amely ma is látható.

Bécsben olyan szóbeszéd is elterjedt, hogy Mary nagybátyja, Alexander Baltazzi, értesülvén Mary megszöktetéséről, utánuk ment volna Mayerlingbe azzal a szándékkal, hogy akár erőszak árán is visszahozza 17 éves unokahúgát. Nem tudni, hogy Maryt élve, vagy holtan találta a vadászkastélyban. Felelősségre vonta Rudolfot, verekedés alakult ki, ennek során Alexander ölte volna meg a trónörököst. Ennek ellentmond az a tény, hogy Alexander Baltazzit sem akkor, sem később nem zaklatta az osztrák rendőrhatóság.

A hivatalos verzió szerint Rudolf rábeszélte szeretőjét, hogy legyenek együtt öngyilkosok. Ezután vagy előbb szeretőjét, majd magát lőtte le, vagy mindketten öngyilkosok lettek. Ahogy ilyenkor lenni szokott, már a temetés másnapján a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra, s a rejtély ma is izgatja az emberek fantáziáját. Az elmúlt évtizedekben több tucatnyi, egymásnak természetesen ellentmondó elmélet született, a halál okaként és módjaként több mint negyven változat merült fel.

Egy újabb öngyilkossági változat szerint a terhes Vetsera Mária a magzatelhajtásba halt bele, ezután választotta Rudolf is a halált. Élénkebb fantáziájú kutatók szerint egy féltékeny erdész kényszerítette öngyilkosságra Rudolfot. Akad, aki szerint egy teherbe ejtett hercegnő fivérével vívott amerikai párbajt elvesztve kellett megölnie magát. Van, aki azt állítja: veszekedés közben vesztette életét, és a szerelmes Vetsera Mária önként követte a halálba.

A halál pontos oka sem egyértelmű: a hivatalos változatban puskalövés szerepel, de vannak, akik méregre gyanakodnak - megint mások egy ásótól származó sebeket emlegetnek. Az elméletek sorában felmerült, hogy Rudolfot apja parancsára lelőtték, majd a gyilkosságot öngyilkosságnak állították be. Egyesek nagyívű politikai összeesküvést sejtenek a háttérben, mely szerint egy franciák által előkészített puccs hatalomra juttatta volna Rudolfot, aki az utolsó pillanatban visszarettent, ezért mondták ki rá a halálos ítéletet Párizsban. Egy újabb verzió szerint ittas vadásztársai lőtték le véletlenül Vetsera Máriát, majd verekedés közben Rudolfot is agyonverték, de az ügybe keveredett magas rangú személyiségekre való tekintettel ezt nem lehetett nyilvánosságra hozni. Természetesen vannak olyan teóriák is, hogy Rudolf megrendezte saját halálát, szeretőjével elmenekült és távoli vidéken éltek boldogan. A gyilkossági elmélet hívei az egyházi temetés tényét szokták érvként felhozni, hiszen a katolikus egyház szabályai szerint ez öngyilkosnak nem jár. A másik tábor viszont azzal érvel, hogy Ferenc József fiának elmebajára hivatkozva eszközölte ki az engedélyt a pápától.

A teljes igazság vélhetőleg soha nem fog kiderülni.

Az eddigi Oscar-történelem során még egy olyan embert nem hordott hátán a föld, mint Meryl Streepet: 15 alkalommal jelölték a díjra, ebből kétszer haza is vihette az aranyszobrocskát. Legutóbb tavaly történt meg, hogy szerepelhetett a jelöltek listáján, a Kétely című dráma konzervatív nővérének megformálásáért. Emellett a tavalyi szezon legnagyobb sikere, a Mamma mia! is az ő nevéhez fűződik, ahol Abba slágerekkel hódította meg a nézőket. Idén is két filmet tette le az asztalra, bár a katolikus igazgatónő és a diszkókirálynő anyuka szerepének kontrasztja kimaradt: két romantikus vígjátékot hozott, amelyek a műfaj ellenére mégis valósak és szívmelengetők. Íme a 60. évét betöltött Meryl Streep 2009-es arcai:

Szóval Meryl ide, Meryl oda, ez a film könnyed szórakozást ígér, néhol megnevettet, néhol elgondolkoztat. Volt, hogy kicsit leült a sztori, aztán megint belelendült és a végére teljesen kellemes élménnyel tölti el a nézőt. Azért főzni senki nem fog megtanulni belőle, viszont ajánlott gyomrunkat megtömni mielőtt megnézzük, mert a sok finomság láttán könnyen csorogni kezdhet az ember nyála. :)

Meryl Streep e szezonjának második filmjében testhez állóbb karaktert kapott, mint Julia Child. Legalábbis annyiban, hogy egy hatvan körüli nő ügyes-bajos dolgait, csetlését-botlását mutatja be - az elvált dolog a valóságban nem stimmel. A film alaptörténete a következő: a több éve elvált asszony egyik csemetéjének diplomaosztóján összefut ex-férjével. A dolog nem is lenne "egyszerűen bonyolult", ha nem kezdene el udvarolgatni a férfi, a nő pedig a hosszú évek cölibátusa után lángra lobban. És a helyzet pikantériája, hogy az ex-férj már újból valakinek a férje, főhősnőnk pedig utálja az ilyen megcsalós sztorikat. De hát igen, megvan miből adódik a film címe.

Viszont a néző nem egy szimpla vígjátékot kap, amiben a férfi elválik az új asszonytól, aztán újból elveszi régit. Van benne egy-két csavar is. Ugyanis egy meghiúsult randi után a mérges ex-asszony lakberendezője csábításának is enged, így egy harmadik, vagyis egy negyedik személy is kerül a képbe. A film bővelkedik a kellemetlenebbnél kellemetlenebb, viccesebbnél viccesebb szituációkban. Viszont talán a történet megoldása az, amiért azt lehet rá mondani, hogy ez egy jó film. Amellett, hogy szórakoztat, mégis van valami mondanivalója, ami által bölcsebb lehet a néző.

Az Egyszerűen bonyolult tulajdonképpen jutalomjáték mind a három nagyágyúnak: Meryl Streepnek, Alec Baldwinnak és Steve Martinnak, akik sziporkáznak e szerepeikben. Korban összeillenek, korban nekik való karaktereket formálnak meg egy rendkívül jól megírt forgatókönyvben, aminek sikere garantált a poénok és a tartalom csodálatos összhangjának köszönhetően. Igazság szerint nem akartam megnézni a filmet Steve Martin miatt, mert annyira rühellem a nevével fémjelzett vígjátékokat. Viszont itt egyrészt nincs olyan nagy szerepe, másrészt ő is megöregedett és talán ennek köszönhetően kicsit visszavett idiótaságából - meg ez a mamlasz karakter sem nagyon ad neki teret ilyen hajlamai kibontakoztatására. Alec Baldwin, az egykori szépfiú nemcsak megöregedett, hanem meg is hízott, de éppen ezért remek ez a film: arról szól, hogy a szereplők is idősebbek lettek, megváltoztak, akárcsak a normális, hétköznapi emberek is teszik ezt a valóaságban. Senkinek nem jut eszébe, hogy le kellene adnia pár kilót, vagy hogy Meryl plasztikai sebészhez forduljon ráncai felvarratása révén (ezt a lehetőséget a filmben is elveti). Az Egyszerűen bonyolult nagyon is valóságszagú, mégis kellemes szórakozás, a befejezése pedig nagyszerű. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

"Századik alkalommal került színre a Szabó Magda regényéből készült musical január 24-én este a Thália Színházban." - olvasható az Operettszínház honlapján. Már nekem is volt szerencsém látni a darabot egyszer, amiről korábban beszámoltam (itt). Mai fejjel talán az eredeti élményhez képest is kellemesebb emlékként maradt meg az előadás, úgyhogy én is gratulálnék a 100. alkalomhoz, sok hasonló jubileumot kívánok a darabnak és néhány képet betennék illusztrációnak. :)

A szereplők





Két Gina és egy Abigél

Gina és Kis Mari is szereti Kalmár tanár urat, illetve fordítva


Kuncz Feri (sérült ujjával) Horn Micit öleli


A pezsgőző Ginák jókedvre derítik a katonát és a tanár urat egyaránt


Torma Piroska, Gina, Kuncz Feri, Zsuzsanna, másik Gina, másik Zsuzsanna
Ki pezsgővel, ki narancslével, de a lényeg: kocc :)

Emlékek, szerelmek, szenvedély, parfümök, szabásminták. A Coco Chanel (eredetileg Coco avant Chanel, azaz Coco, Chanel előtt) című francia filmdráma nemcsak a divatdiktátor varázslatos életébe vezet be minket, hanem láthatjuk küzdelmét a társadalommal, melyet saját elvei alapján megvet és részesei lehetünk fájdalmas bánatának.

"A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé" – vallotta Coco Chanel. Csaknem negyven éve halt meg a világhírű divattervező, akinek ruhái, ékszerei és parfümjei mellett csak szerelmi kapcsolatairól beszéltek többet. Coco Chanelt jól jellemzi egyik sokat emlegetett és idézett mondata, miszerint "Egy nő soha nem lehet elég gazdag és elég sovány". Ám ő mondta a következőket is: "Aki nem szereti önmagát, annak rendszerint igaza van" – magánélete minden volt, csak nem irigylésre méltó.

Gabrielle Bonheur Chanel 1883. január 10-én született Saumurban, Franciaországban. Nevét születésekor elírták, így lett Chasnel-ből Chanel. Szegénységben, de legalább a családjával élt, négy testvérrel, míg 12 éves korában édesanyja is elhunyt, apja pedig magukra hagyta őket. Hét évet töltött egy katolikus árvaházban, ahol kitanulta a varrónői szakmát. A nyarakat rokonoknál töltötte, ahol az unokahúgai megmutatták neki, hogyan kell kicsit szebben, díszesebben varrni, mint ahogy azt az apácák elvárnák. 18 éves korában elhagyta az árvaházat, és egy helyi szabónál kezdett dolgozni.

Kis idő múlva megismerkedett Étienne Balsan angol milliomos aranyifjúval, akibe beleszeretett, és akivel együtt is éltek. Ekkoriban táncosnőként is dolgozott és énekelt, itt ragadt rá a Coco név egy általa gyakran előadott sanzon kapcsán. Miután abbahagyta éjszakai pályafutását Vichyben, Párizsba költözött. Ott találkozott a jóképű, gazdag Beau Capellel, akit élete nagy szerelmének tekintett. Capel segített neki abban, hogy 28 éves korában a rue Cambon 21. szám alatt kalapboltot nyisson, amely gyorsan felkapott hellyé vált. Ám Capel gyereket, családot akart, olyan feleséget, aki segíti diplomáciai karrierjében. Chanel egy régi abortusz miatt nem tud szülni, és nem „jó családból való", így a férfi megnősült, de a kapcsolatuk zavartalanul folytatódott egészen 1919 karácsonyáig, amikor a férfi autóbalesetben szörnyethal.

Chanel butikot nyitott Deauvilleben, a normandiai tengerpart divatos üdülőhelyén. Ott kezdte gyártani bő szabású, kényelmes alkalmi ruháit, amelyek híressé tették. Látva, hogy butikja hihetetlenül népszerű, úgy döntött, megnyitja a House of Chanelt. Chanel öltöztette mind az európai, mind az amerikai nőket. Utóbbiak különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus öltözködést részesítették előnyben, és Chanel teremtései voltak az elegáns egyszerűség és kényelem definíciói. Chanel a korszakhoz méltón egy felszabadult, bohém nő életét élte, lovagolt, sportolt, és híve volt a szabad szerelemnek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint számos szeretője. Ruhái is ezt az életformát tükrözték, lezser, egyszerű szabású darabjai kivívták a többi nő elismerését is. Számos sztár és arisztokrata nő lett vásárlója, mint például Grace Kelly, Marlene Dietrich, Marilyn Monroe, Ingrid Bergman és a Rotschild és a Rockefeller család számos tagja.

1938-ban Chanel felhagyott a tervezéssel, a második világháborúban ápolónőként dolgozott, majd egy náci tiszttel folytatott viszonya miatt kénytelen volt Svájcba emigrálni. A kapcsolat miatt a háború végén kollaborációval vádolták meg, de sikerült ép bőrrel megúsznia, védekezésképp "szerelem"–re hivatkozott. Míg az első a sikert hozta, a második világháború megtörte pályáját. A világégés alatt bérelt ki egy lakosztályt a Ritz hotelben, amelyben a következő harminc évben lakott. 1954-ben fogott neki ismét a ruhatervezésnek, mert nem bírta nézni a Christian Dior által megálmodott új stílust, a New Look-ot. Eközben folytatódtak a afférjai: Dmitrij orosz nagyherceggel bonyolódott szerelmi viszonyba, majd Paul Iribe divatillusztrátorral. Westminster hercegéhez is gyengéd szálak fűzték, de még hozzá se ment feleségül, a lánykérést stílusosan utasította el: "Hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy".

Coco Chanel 1971. január 10-én hunyt el hotelbéli lakosztályában. Élete végén magányos és megkeseredett volt, de az általa alapított divatház máig ott áll Párizsban a Rue Cambonon. Nem csak a nők forradalmát, a bubifrizurát, a tweed anyagot, s egy új kosztümöt köszönhetünk Coco Chanelnek, hisz ő álmodta meg a Chanel No.5 nevű máig népszerű illatot is, amellyel forradalmasított a parfümkészítést a szintetikus anyagok bevonásával, s neki köszönhetjük az apró, fekete koktélruhát, és a Chanel 2.55-ös táskát is.

A legendás Chanel-divatház megalapítóját a filmvásznon Audrey Tautou testesíti meg, aki napjaink egyik legnépszerűbb francia színésznője. Olyan filmekkel vált ismertté, mint az Isten nagy, én kicsi vagyok, az Amélie csodálatos élete, a Szeretni bolondulásig vagy a Lakótársat keresünk. Egy igazi amerikai sikerfilmben, A Da Vinci-kód főszerepében is remekelt. Coco Chanel szerepe mindenképpen más színészi eszközöket is megkíván korábbi szerepeihez képest, hiszen egyrészt egy legendát formál meg, másrészt kislányos báját végleg a sarokba kell dobnia. Szerintem jól csinálta, elhittem neki mindent, vele együtt szenvedtem és néha örültem. A Coco dal pedig egyenesen a fülembe mászott.

A magyar címből ugyan nem derül ki, mint az eredetiből, de a film nem az egész életét követi nyomon - nagyjából addig, amíg szerelme meghalt és sikerült befutnia a divatiparban. Tulajdonképpen Coco Chanelről ez már a többedik film, az újdonság talán a részletekben rejlik, hiszen csak egy életszakaszt mutat be - ami igazából mindent meghatároz, hogyan lett Gabrielle-ből Coco. Akit érdekel a divat, annak kötelező, akárcsak az életrajzi filmek illetve a francia kultúra szerelmeseinek. Aki viszont egyikben sem érdekelt még egy csipetnyit sem, nos szerintem nekik unalmas lesz a film. Nekem mindenesetre tetszett.

Szilveszterkor az Operettszínház gondolt azokra is, akik nem vágynak rá vagy nem tehetik meg, hogy a színházban köszöntsék az újévet, hanem otthon, családi körben, a televízió előtt. Nos, én ha nem is a közvetítés időpontjában, de másnap megnéztem a műsort, hiszen mindig is szerettem az ilyen gálákat, legjobb dalokból történő válogatást. Kicsit csalódott is voltam, másrészt némely részével nagyon elégedett. Nézzük csak bővebben!

Íme a hangoló videó:
Broadway Szilveszter Bevezető

Tulajdonképpen e műsor két nagy részre oszlott: az éjfél előtti másfél órára és az éjfél utáni csaknem két órára. Már azzal is probléma volt, hogy meddig tart a műsor, mert a TVR-Hét szerint fél órával korábban véget ért, mint a valóságban és így is, hogy + 20 percet rátettem a dvd-felvevőmre, a legvége pont lemaradt. De végülis ezért van az MTV videótár, nem? :)

Szóval az első nagyobb egységben kb. negyedórás musical és operett blokkok váltogatták egymást. Leginkább azt vártam volna, hogy a színház népszerű darabjainak népszerű slágereit halljam újra, ám közel sem így történt. Például emlékeim szerint az Elisabethből, Abigélből, Oltári srácokból, Tavaszébredésből semmi nem volt, viszont a már nem repetoáron lévő Rudolfot elővették, illetve a My fair lady-t, sőt Szabó P. Szilveszter is készült egy meglepetéssel, ami igaz, hogy tökéletesen illett hozzá és az akutális dátumhoz, viszont szerintem a musical vagy operett gálához és színpadhoz abszolút nem. Másrészt pedig a dalok között hallható rövid interjúk döntő többsége reklám értékkel bírt, mivel minden érintett a Rebeccáról beszélt, de véletlenül sem láthattunk vagy hallhattunk belőle részletet.

Íme néhány megtekinthető videó:

Az éjfél előtti rész operett egyvelege is igen változatosnak tűnt. Egyrészt a nemsokára bemutatandó Madame Pompadourból és A víg özvegyből kaphattunk egy kis ízletőt. Aztán Zerkovitz Béla legnagyobb slágereinek egy saját blokkot szántak, bár talán éppen a legnépszerűbb darab legnagyszerűbb dala maradt ki (Csókos asszony muzsikus lelkeire gondolok itt). Továbbá láthattunk egy Bajadér blokkot, illetve a Menyasszonytánc klezmermusical is idekeveredett. Nem tudom, hogy időben hogyan jött ki, de az volt az érzésem, hogy az operett éjfél előtt több időt tett ki, mint a musicales zenék.

Ezekből is gyűjtöttem egy csokorra való videót:
Bordás Barbara, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Lukács Anita, Oszvald Marika, Cselóczki Tamás, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Szabó Dávid, Vadász Dániel, Vadász Zsolt: A víg özvegy és Madame Pompadour részletek
Bordás Barbara, Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Lukács Anita, Oszvald Marika, Cselóczki Tamás, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Szabó Dávid, Vadász Dániel, Vadász Zsolt: Hogy a nőkkel, hogy kell bánni (A víg özvegy)
Miklósa Erika, Dolhai Attila: Szerelmi duett (Bajadér)
Miklósa Erika, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Csere László, Dolhai Attila, Kerényi Miklós Máté: Shimmy (Bajadér)
Lehoczky Zsuzsa, Dolhai Attila, Felföldi Anikó, Bereczki Zoltán, Kovács Zsuzsa, Mészáros Árpád Zsolt: részlet a Maya című operettből

Aztán eljött az éjfél. Az eddig nagyjából korrekt, bár némi hiányt (legalábbis a repetoár darabokat tekintve) magával hordozó válogatást felváltotta a magyar nóta, amit végképp nem értek, hogyan került ide.

Erről is találtam két videót illusztráció gyanánt:
Mulatós - Szendy Szilvi
Mulatós - Janza Kata

"negyed óra alatt kiderült, az Operett társulatába nem a szokott módon, tehetség, mozgás, hang alapján válogatják a tagokat. Azon lehetett csupán vitatkozni, hogy ki is a legborzalmasabb: a férfiak közül a meglehetősen hamisan és nagyon jelentéktelen hangon éneklő Peller Károly, az ijesztő Szerényi László vagy a folyton izgágáskodó Kerényi Miklós Máté. A hölgyeknél Janza Kata igyekezett a legközönségesebb közreműködő címet elnyerni, és mindehhez még valami agg, ódivatúan lötyögő vibratóval énekel, persze mélységesen méy érzéssel. Még további két botrányos hangú, a mulatást tántorgással összetévesztő hölgy hívta föl magára a figyelmet: Szendy Szilvi és Peller Anna. az utóbbi produkcióját emelte a direktor úr mellékszereplése, aki azt akarta eljátszani, hogy "micsoda nő, eldobom az agyamat", de az agya helyett a mikrofonját dobta el, így aztán további örjöngés helyett szerelgetnie kellett a zakója hajtókáját..." - állítólag e szavakkal kommentálta Fáy Miklós az Operettszínház szilveszteri műsorát, legalábbis annak mulatós részét, hiszen csak erre irányult a kritika. Őszintén szólva én nem fogalmaznék ennyire szókimondóan, meg kicsit másképp is gondolom: magával azzal a ténnyel volt bajom, hogy mi a fenét keres a magyar nóta az Operettszínház kapuin belül. Az már más tészta, hogy a színészeknek megmondták, hogy ezt kell énekelni, így kell viselkedni, aztán mindenki megpróbálta kihozni magából a legjobbat - kinek így, kinek úgy sikerült, de tulajdonképpen se az operetteseknek, se a musicaleseknek nem zsánere a nótázás.

Miután szerencsésen vége szakadt a legalább félórás nóta blokknak, jött egy Szentivánéji álom egyveleg. Dolhai Attila felvezetője (Majd én megmutatom) nagyon jó ráhangolódás volt a worldmusicalre és magam is elgondolkoztam, hogy lehet, hogy itt lenne az ideje megnézni végre a darabot.

Íme néhány részlet a blokkból:
Csengeri Ottília, Janza Kata, Vágó Bernadett, Dolhai Attila, Vörös Edit, Bálint Ádám, Németh Attila, Sánta László, Szabó P. Szilveszter: Minden szólam együtt szól(Boleró)
Csengeri Ottília, Németh Attila, Pálfalvy Attila, Petridisz Hrisztosz: Ünnep lesz itt, emberavató
Csengeri Ottília, Vágó Bernadett, Dolhai Attila, Vörös Edit, Bálint Ádám, Németh Attila: Jöhet a lagzi tényleg végre!

A Szentivánéji álom után újabb operettes rész következett: mondhatni a legnagyobb slágerekkel, mint a Te rongyos élet, Jaj, lányok nélkül élni (anno Jaj, cica), vagyis csak a Csárdáskirálynőből származó dalokkal. Ezután befejezésképpen jött a Szép nyári nap blokk, ami legalább olyan hosszú volt mint a magyar nótás rész. Volt ami tetszett, volt ami kevésbé, az igazat megvallva, a Szentivánéji álom megtekintéséhez több kedvet kaptam, mint a Neoton musicalhez. Valahogy olyan felemásnak éreztem a dolgot: egyrészt vannak ezek a nagy Neoton slágerek, amik amúgy jól szólnak (talán csak a Latin szerenád feldolgozásda nem tetszett), de az adott szituációba erőltetettek. Másrészt a ruhák között is van, ami igazi rertro a másik részük meg leginkább csak a képzelet szüleménye, mert senki nem öltözött úgy annak idején. Aztán ott van Csepregi Éva, aki szerintem már elénekelte a hangját, ennek ellenére mégis úgy mutat a színpadon mintha lenne valaki. Viszont a Pago Pago rész annyira jól sikerült, hogy talán a legmókásabb rész volt az egész szilveszteri műsorban.

Ebből is szolgálok némi részlettel:
Vágó Bernadett, Szerényi László, Peller Anna, Kerényi Miklós Máté: Szép nyári nap

Latin Szerenád - Vágó Zsuzsi, Szabó Dávid
Vágó Bernadett, Vágó Zsuzsi, Peller Anna Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté, Szerényi László: Santa Maria
Szabó Dávid, Kerényi Miklós Máté: 220 felett
Szulák Andrea, Náray Erika, Faragó András, Csonka András: Pago, pago
Monte Carlo - Csepregi Éva

Összegzésként annyit tudok mondani, amit már az elején: egyrészt tetszett, másrészt nem. Kicsit úgy éreztem, hogy az egész műsornak olyan reklám jellege volt - azokból a darabokból amik amúgy is népszerűek, háttérbe szorultak, az újabbak, illetve az előzőekhez képest nem annyira menőkből viszont aránytalanul sok részlet volt. Az viszont pozitívum, hogy a színház olyan tereit is megismertük, amik amúgy a hétköznapi néző előtt zárva vannak. Szerintem a színvonalban abszolút nincs probléma, legfeljebb a koncepcióval. Ha igazi szilveszteri műsort akartak volna, ami a nézőkért van, akkor más repertoárt állítottak volna össze, ami nem ennyire bevétel-orientált. Másrészt ezt a négyórás műsoridőt kicsit soknak éreztem: általában az szokott lenni a probléma, hogy kis időbe túl sok mindent zsúfolnak bele, itt pont az ellenkezője volt a helyzet. Szerintem mindenkinek sokkal kellemesebb élmény lett volna, ha leadnak egy másfél-kétórás gálát, musical és operett nagy slágerekkel, illetve egy-két dal erejéig ízelítőt az új bemutatókból. Legalábbis szerintem :)

November közepén már hírt adtam, hogy a karácsonyi CD dömpingből az Operettszínház sem marad ki. Most viszont eljött az értékelés pillanata, mivel mindent sikerült nekem is beszerezni és többször, jó alaposan végighallgatni. Nos, a végeredmény még számomra is okozott meglepetést az előzetes elvárásaimhoz képest. Ugyanis a négy lemez közül kettőnek az előadóival voltak előítéleteim és sikerült javítaniuk negatív beidegződéseimen, nem is akárhogyan.

01. Téli álomséta (Winter Wonderland)
02. Karácsonyi dal (The Christmas Song)
03. Legyen hó (Let it Snow)
04. Egy bizonyos Rudolf (Rudolf, the Red Nosed Reindeer)
05. Drága szentem (Santa Baby)
06. Csengő szól (Jingle Bells)
07. Ünnep volt (Where are you Christmas)
08. Más lett így a tél (No More Blue Christmas)
09. Otthon ér az ünnep (I’ll be Home for Christmas)
10. Legyen úgy (Have Yourself a Merry Little Christmas)
11. Karácsonyi Medley (Santa Claus is Comin’ to Town/All I want for Christmas is You)
12. Az elfelejtett gyermekek karácsonya
13. Ajándék

Először novemberben, a lemez megjelenése körül hallgattam meg - akkor nem hagyott túl mély nyomot bennem. Viszont dec. 24-én délelőtt, karácsonyfa díszítéskor újra betettem és így másodjára nagyon megkedveltem, egyből repeateltem. Tulajdonképpen a Bereczki-Szinetár páros korábbi lemezeivel az volt a bajom, hogy az amúgy is könnyed musical műfajt az új, populárisabb hangszereléssel még inkább leegyszerűsítették: az amúgy is giccsből még nagyobb giccs készült. Viszont ez a karácsonyi CD nagyon kellemesre sikeredett. A szezonális karácsonyi zenék sorába új színt vitt a Duett karácsony, mivel a mindenki által ismert világslágereket ezúttal magyarul hallhatjuk. Ennek előnye, hogy ha akarja az ember, egyszerűen megérti a szövegét, másrészt az eredeti dal sem veszít sokat a varázsából, mivel színvonalasan vannak interpretálva. Az Ajándék című saját szerzemény pedig, ahogy hallom, még most is nagyon menő sláger a rádióállomásokon, úgyhogy le a kalappal a házaspár előtt. :) (És zárójelben még azt is megjegyezném, hogy nagyon tetszik ez a lila desing a borítón, ízléses.)

1. Gerbeaud –dal (Tündérlaki lányok)
2. A szép kis cirkusztáncosnők… (A cirkuszhercegnő)
3. Éjjel az omnibusz tetején… (Csókos asszony)
4. A banda élén, míg megyek… (Bécsi asszonyok)
5. Shimmy (A Bajadér)
6. Jaj, lányok nélkül élni… (A Csárdáskirálynő)
7. Te, rongyos élet... (A Csárdáskirálynő)
8. Emlékszel még? (A Csárdáskirálynő)
9. Kislány, vigyázz! (A cirkuszhercegnő)
10. Egy rózsaszál szebben beszél… (János vitéz)
11. Szép város Kolozsvár… (Marica grófnő)
12. Darumadár fenn az égen… (Gül baba)
13. Magyaros egyveleg : A bugaci határon… (Mária főhadnagy); Délibábos Hortobágyon… (Erzsébet); Cintányéros cudar világ… (Mágnás Miska)
14. Hej, cigány… (Marica grófnő)
15. Húzzad csak kivilágos virradatig… (A Csárdáskirálynő)

Annak ellenére, hogy mér magam sem tudom, hányszor jártam az Operettszínházban, még sosem volt szerencsém operettet látni. Szeretem a musicalt meg az operát is, de ami a kettő között van, az valahogy sosem vonzott. A tévében többször láttam már a színház ilyen meg olyan gálaműsorát - e formában, a legnagyobb slágereket hallva, még elvagyok az operettel, de igazából sose éreztem késztetést, hogy élőben is megnézzek egy darabot. Az említett gálákon kívül az operettel történt közelebbi ismertségem forrása a Zserbó együttes és annak két lemeze. Tulajdonképpen Szabó Dávidék ugyanazt csinálták az operettslágerekkel, mint amit a Bereczki-Szinetár Musical duettes dolgai kapcsán említettem: a műfaj nagy slágereit újrahangszerelve, több réteg számára fogyaszthatóvá tették. A Zserbó stílusát se zártam annyira a szívembe, viszont bizonyos műveltséget szereztem az operettslágerek tekintetében.

Ezek után nagy érdeklődéssel vártam Peller Károly - Ez operett című albumát. Róla tudtam, hogy az egyik légnépszerűbb fiatal tehetség a színházban, sok foglalkoztatják és ő is sokat foglalkozik az operett népszerűsítésével. Szóval, meghallgattam a lemezét és egyszerűen imádtam - már elsőre is. Kellemes hang, nagy slágerek, hangulatos zene - néha szinte nekem is kedvem támadt táncra perdülni. Mondjuk mindössze az volt a furcsa, hogy a mindenki által ismert slágerek mint a Jaj, cica vagy a Shimmy új szöveggel került fel a lemezre - tudom én, hogy így lehet most hallani a színházban, nem is negatívumként említettem, csak kuriózumként, amiért szintén egyedi ez a lemez a palettán. Az is eszembe jutott, hogy aki azt állítja, hogy nem szereti az operettet, annak lejátszanám ezt a lemezt - és ha ezután sem kedveli meg, akkor menthetetlen az illető. :)

1. Kis ember nagy szívvel
2. Fiam
3. Most kell, hogy élj
4. Féltékeny szív
5. Lehet ez egy őrült nap
6. A felhők érted sírnak
7. Üres szobám
8. Szélvihar
9. Mit is adhatnék
10.Szép az élet, így most jó
11.A zene csak szól ( duett Janza Katával )
Bónusz track
12. Vár ránk egy MÁZS világ
13.Kis ember nagy szívvel (karaoke)
14.Most kell, hogy élj (karaoke)

Amióta először betettem a lábam az Operettszínházba, a látott darabok és színészi alakítások fényében váltakozik, hogy kit nevezek kedvencemnek. A Rudolf volt talán a negyedik előadás, amit megtekintettem és a harmadik találkozásom Mázzsal, ami után azt tudtam mondani, hogy "ez igen". Ő azóta ott van a toplistám tetején, a legjobbak között. Így szinte kötelességemnek érzem tudni, meg amúgy is érdekel, hogy mivel foglalkozik a színházon kívül. Az első albuma, a Mázs-képpen énekelek egyszerűen nem tetszett: nem a hangi adottságokkal vagy annak kihasználásával volt gond, sőt még a dalszövegek is rendben voltak, hanem a hangszerelés nem jött be - egyrészt túl funky, másrészt túl lírai. Viszont a második albuma, a Musicalek Mázs-képpen az az egyik kedvencem lett a hasonló típusú lemezek közül. Ezek a musical feldolgozások kicsit má(z)sok voltak a megszokott hangzáshoz képest, viszont annyira jól sikerültek és annyira Árpisak, hogy nem tudtam nem szeretni.

Ezután szinte tűkön ültem, hogy megvegyem a 3. albumot, a Szédült világot. Úgy érzem, a korábbi tapasztalatokat jól sikerült kamatoztatni: fülbemászó, jó szövegű és hangszerelésű dalok születtek. Az első lemez őszintesége itt talán még mélyebben visszajön, a második lemez egyedi stílusa szintén tökéletesen visszaadódik, a kellemes, szexis hang pedig kezdetektől adott. Az újdonság pedig az, hogy mindezt teljesen egyedi, saját dalokkal hozta létre, nem vett át senkitől semmit. Talán erre szokták azt mondani, hogy kiforrott, beérett. Az egyetlen negatívum amit meg tudnék említeni, hogy sose szerettem, ha karaoke verziókkal (vagy remixekkel) foglalják el a helyet a lemezen - annak egy maxi CD-n tökéletes helye van, a stúdió albumra pedig felfért volna a helyükre 2 másik saját szerzemény. De hát ez tényleg csak szőrszálhasogatás. :)

1. Padlás - Örökre szépek
2. Macskafogó – Miu - Mi újság?
3. Kis Hableány- Ringat a víz
4. Rózsaszín párduc
5. Pocahontas – Ezer színnel száll a szél
6. Dr.Bubó – A mókus dala
7. A kutya, akit Bozzi Úrnak hívtak – egyveleg
8. Csipkerózsika - Hol volt, hol nem
9. Dzsungel Könyve - Mint Te, olyan leszek
10. Süsü a sárkány – Kóbor királyfi és Bús királylány
11. Hófehér
12. Eldorado – Véget ért a vándorút
13. A kölyök - Két jóbarát
14. Bűbáj - Oly közel
15. 101 kiskutya - Szörnyella de Frász

Mindig is nagy rajongója voltam a rajzfilmeknek, főleg a Disney-seknek. Ez a kiadvány pedig mindenképpen hiánypótló, hiszen tudtommal még nem igen jelent meg magyar nyelvű válogatás ilyen rajzfilmslágerekből. Bár a Mesemusicalek, musicalmesék Janza Kata, Kékkovács Mara és Polyák Lilla tolmácsolásában már hasonló témát feszegetett, de leginkább a gyermekeknek szóló musicaltémákra volt kihegyezve az az album, ez pedig inkább a rajzfilmeket helyezte előtérbe.

Siménfalvy Ágota neve egyértelműen garancia a színvonalra, a társát személy szerint nem ismertem, de a lemezt meghallgatva az ő orgánuma is tökéletesen illik ezekhez a zenékhez. A mese slágereket egész jól összeválogatták, a legismertebb régi daloktól a legfrissebb ínyencségekig minden megtalálható a lemezen. Talán az Aladdinból és Az oroszlánkirályból tettem volna még valamit a lemezre: pl. az Ali herceg bevonulását teljesen el tudnám képzelni Farkas Gáborosan, az Egy új élmény duettet vagy az Érzed már a szív szavát, netán a Szépség és a Szörnyetegből még valami extrát. De az is igaz, hogy ezeket már annyiszor és annyi előadásban hallottuk, hogy szinte közhelynek számít. Külön örültem a Bűbájos Oly közelnek, ami szuperül szól és az Ezer színnel száll a szélnek. Még az mp3-lejátszómra is feltettem őket, nagyon tetszenek. Az egész album kellemes élmény, csak ajánlani tudom a rajzfilmslágerek rajongóinak.

Nem is olyan régen tettem egy elhamarkodott kijelentést egy DVD-üzletben, miszerint én már láttam minden valamirevaló kosztümös, romantikus filmet. Hát ez az állításom most megcáfolódott: rátaláltam a 2002-ben készült Költői szerelem című filmre, ami igaz, hogy nem teljes mértékben de talán félig-meddig nevezhető kosztümösnek, romantikusnak pedig abszolút. Gwyneth Paltrow-t már sok filmben láttam, nagyjából ismerem is a munkásságát, így magam is meglepődtem, hogy maradhatott ki eddig a Költői szerelem. Másrészt Aaron Eckhartot is kifejezetten megkedveltem az utóbbi időben, úgyhogy egyértelműen kötelező műalkotásnak tűnt számomra e film.

A Költői szerelem története két síkon fut: egyszer a jelenkorunk Angliájában, ahol egy ösztöndíjas amerikai történész tanonc egy híres költő szerelmes levelére bukkan, amellyel teljesen más megvilágításba lehetne helyezni az irodalomtörténetet. Nyomozásához segítségül egy savanyú irodalmár hölgyet talál, aki felmenőitől rámaradt emlékei alapján is jártas a viktoriánus kor titkaiban. A jóképű amerikai történész, aki kijelenti, hogy nem akar senkivel kapcsolatba bonyolódni és a ridegnek tűnő hölgy, akinek zűrös szerelmi élete volt, a nyomozásuk során kibontakozó kusza szeretői viszonyok közepette, egy idő után egymást is kezdik észrevenni.

A történet másik szála pedig a 19. századba vezet vissza, ahol egy házas férfi és egy biszexuális nő szerelmi története bontakozik ki a néző előtt, ahogy a jelenkorban haladnak előre a nyomozásban. És ez az idejétmúlt románc azért is érdekes, mert mindkét fél híres irodalmárrá vált az utókor számára, viszont ezelőtt senki sem hozta összefüggésbe őket. A film tanulsága pedig egyértelműen arra utal, hogy semmit sem lehet eltitkolni, mindennek nyoma marad, előbb-utóbb úgyis kiderül. Vagy mégsem? :)

Amellett, hogy mindkét síkon kifejezetten érzelmes volt a film, az izgalmakkal sem volt probléma, egyetlen percét sem untam. Persze voltak benne megszokott romantikus fordulatok, viszont a váratlanság eszközével is tudott hatni a Költői szerelem. Azt kell mondanom, hogy régen láttam ennyire magával ragadó romantikus filmet, mint ez. Nem is értem, hogyan kerülhette el eddig a figyelmemet, vagy miért nem hívta fel egyik kedves ismerősöm sem a figyelmemet rá! Ezután, azt hiszem ez is a Becoming Jane kategóriájába kerül és mindenkinek én fogom javasolni, aki egy kellemes romantikus történetre vágyik.

Továbbá a színészek alakítása mellett sem tudok szó nélkül elmenni. Igazából ez nem az a film, amiben olyan hű de nagyot lehetne játszani, minden szerep sematikus, de persze ezt is el lehetne rontani (ami ez esetben nem történt meg). Gwyneth Paltrow szerepe valahogy az a megszokott karakter volt: kissé magába forduló, depressziós nőt játszott, aki egy férfi hatására kivirul. Aaron Eckhart pedig kifejezetten fiatalnak tűnt mondjuk a mostani Derült égből szerelemhez képest. De itt még az én szememben is jóképűnek látszott, nemcsak szimplán sármosnak: nem tudom, talán a most tényleg kéknek tűnő szeme, vagy a belőtt frizurája tette, esetleg maga a szívtipró amerikai karakternek köszönhető-e. A lényeg, hogy mindketten kihozták a karakterükből amit lehetett és szerintem kifejezetten hiteles párost alakítottak, egyszerűen illettek egymáshoz.

Összegzésként annyit tudok mondani, hogy egyből felvettem a Költői szerelmet az „Ezt nézd meg” listára. Talán leginkább a romantikus lelkületű embereknek való, akikbe még szorult valami érzés. Tulajdonképpen a film két idősíkja jó például szolgál, hogy mekkorát változott a világ: a 19. században a társadalmilag elítélt, tiltott érzelmeknek is tudtak engedni, napjainkban pedig amikor elméletileg megvalósult a demokratikus szabadság, akkor mindenki dilemmázik és mindenféle nem létező problémát beszél be magának az önismeret és az intelligencia nevében. Pedig az érzések nem változtak, csak a kontextus.

Egy csokornyi bölcsesség Woody Allentől:


Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra.

És együtt alszik majd a bárány és a farkas, de a bárány nem alszik majd jól.

Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt
olvastam el. Az oroszokról szól.

Aki korán kel, az igen.

„Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni.”

A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papírhajócskáimat.

Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt.

Rosszabb dolgok is vannak a halálnál: aki valaha is együtt töltött egy estét egy biztosítási ügynökkel, tudja, hogy mire gondolok.

A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.

Annyira csúnya, hogy ha a szótárat kinyitod a „csúnya” szónál, az ő fényképét találod.

Egy lány felhívott: „Gyere át, nincs itthon senki.” Átmentem. Tényleg nem volt otthon senki.

Az utazási irodában azt mondták, 7 éjszakát tölthetek Hawaiin. De egyetlen napot sem.

Amikor apám szexre vágyott, az anyám az én fényképemet mutogatta neki.

Egyszer megkértek, álljak modellt egy plakáthoz. A plakát fogamzásgátlót reklámozott...

Anyám sosem szoptatott: azt mondta, barátjaként szeret.

Anyámnak a születésem után voltak reggeli rosszullétei.

Amikor megszülettem, az orvos azt mondta az apámnak: „Sajnálom, mindentmegtettünk, de mégis kibújt.”

Nem vagyok olyan normális, mint amilyennek látszom.

Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.

Ha biszex vagy, kapásból megduplázódnak az esélyeid egy szombat esti randevúra.

Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.

A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.

Mi van akkor, ha minden csak a képzelet szüleménye, semmi sem létezik? Ebben az esetben a szőnyegemért jelentősen többet fizettem a kelleténél.

Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni.

Én nem a munkámmal akarom a halhatatlanságot elérni. Azzal akarok halhatatlan lenni, hogy nem halok meg.