2010. június 20., vasárnap

Robin Hood - 2010


Amikor hírét hallottam a Robin Hood előkészületeinek, már akkor biztos voltam benne, hogy meg fogom nézni moziban. Egyrészt mert szeretem Russel Crowe-t, másrészt Ridley Scottal együtt csak jó dolgokat tudnak csinálni (ld. Gladiátor, Bor, mámor, Provance illetve Hazugságok hálója – bár azt még nem teszteltem). Továbbá Ridley Scott történelmi témában is topon van Russel Crowe nélkül is – 1492-A Paradicsom meghódítása és Mennyei királyság – de együtt is, mint mondottam, szuper párost alkotnak. Amúgy meg a Robin Hood legenda mindig is kedves volt szívemnek, így azzal tudattal ültem be a filmre, hogy valami nagyon jót fogok látni – elöljáróban hozzátenném: így is történt.




Viszont rögtön meglepetéssel szolgált ez a Robin Hood film: ugyanis nem a Kevin Costner-féle sztorit dolgozták fel, hanem azt, mi történt Robinnal mielőtt a sherwoodi erdőbe került. Elmondom én pár szóban: Robin Oroszlánszívű Richárd hadseregében szolgált fiatalkora óta, ám amikor a király meghalt Franciaországban egy csatában, barátaival együtt lovagnak adva ki magát, hazahajózott Angliába és elvitte a koronát az özvegy királynének. (Itt zárójelben megjegyezném a párhuzamot a Heath Ledger nevével fémjelzett Lovagregénnyel, amelyben szintén ez volt az alapszituáció.) Mivel Robinnak jó szíve volt már ekkor is, hazavitte annak a lovagnak a kardját, akinek a személyiségét felvette. És mit ad isten, Lady Marion volt a felesége a kard egykori tulajdonosának. Robint pedig marasztalják és a család jóváhagyásával is lovagként él tovább. Viszont a politika és a megadóztatás, továbbá a csaló János király belerondít az életébe – így válik ő a tolvajok fejedelmévé.




Miután megnéztem a filmet, azt kellett mondanom, hogy maga a forgatókönyv több sebből is vérzik – tulajdonképpen a kulcsfontosságú momentumoknál. Legjobban az zavart meg, amikor jöttek Robinék otthonát feldúlni a francia-bérencek: itt a gonosz (akit Mark Strong alakított) megállapította, hogy Robin nem lehet az a lovag, akinek kiadja magát, hiszen ő a saját kezével ölte meg. De ez csak a birtok népe és a francia katonák előtt zajlott – azelőtt nagy titokban tartották. És a végső ütközetben már az összes angol lord és katonája tudta, hogy bizony nem egy lovag, hanem Robin ül a nyeregben és az ő nevét skandálták. :) További hibák: Robin Hood árva gyerek volt, nyilván tizen éveiben szegődött még Oroszlánszívű Richárd hadseregébe, ahonnan 12 év múlva tért vissza – és úgy nézett ki mint Russel Crowe, vagyis legjobb indulattal is minimum 40. :) Nem tetszett az a megoldás, hogy a fő ellenséget Robin nem tudta szemtől szemben legyőzni, hanem amikor már az menekülőre fogta, hátulról, nem tudom hány száz méteres távolságból lőtt – ugyan tökéletes technikával – egy nyilat, amivel természetesen megsemmisítette a gonosz erőket. Aztán az is is felötlött bennem, hogy hülyeség volt egyáltalán a Robin Hood címet adni a filmnek, mivel ez a név – így ahogy leírtam – a film legutolsó jelenetében hangzott el először és utoljára. A Hood - magyarra fordítva csuklya – a bujdosás révén ragadt rá, végig Robin Longstride-ként hívják a filmben.




Kb. az volt az érzésem, mintha a Gladiátor és a Mennyei királyság összegyúrását látnám: Gladiátoros, mert Russel Crowe 10 év után is ugyanúgy néz ki, Mennyei királyság, mert középkor és a film hangulata közel áll ehhez. Emellett kb. annyira történelem-hű, mint a Gladiátor – a valóságban pl. Commodus nem ölte meg az apját, vele pedig nem gladiátor végzett és halála után nem lett köztársaság, de a többi stimmel. :P Itt pedig rejtély fedi a mai napig, hogyan halt meg Oroszlánszívű Richárd, János király nem vívott ilyen mindent eldöntő nagy csatát a franciákkal és Robin Hood életét is legendák övezik – nem lehet készpénznek venni semmit vele kapcsolatban.





A sok-sok negatívum ellenére egyszerűen imádtam a filmet és teljesen le voltam nyűgözve a csatajelenetektől is. Egyetlen perc nem volt, ahol unatkoztam volna. Russel Crowe a megszokott formáját hozta: nagyon szeretem eredeti hangon nézni az ő filmjeit, mert kellemes orgánuma van. Színészként meg ami egyszer bejött neki – Maximus a Gladiátorban – kb, ugyanazt kapjuk tőle Robin Hoodként, de nekem még így is hiteles – és persze annak ellenére, mint már korábban említettem, hogy szerintem kicsit túlkoros a szerephez. De ez elnézendő neki: kicsit poénosabbra vették a figurát, kevesebb drámai mélység van benne, mint a Gladiátorban – viszont nagyszabású, hollywoodi kasszasikernek tökéletes. Rendkívül szórakoztató, leköti az ember figyelmét.



Cate Blanchett kicsit furcsa volt barna hajjal, de mindez nem gátolta színészi képességei kibontakoztatásában. Bár nem ez élete szerepe, hiszen elég sablonos karaktert sikerült e filmben Lady Marionnak írni, de teljesen korrekten hozta Cate, amit lehetett, megtett a siker érdekében. Kicsit Elizabeth: Az aranykoros utánérzésem támadt, mikor megláttam Lady Mariont páncélban harcolni. Továbbá azt is meg kellett állapítanom – hogy kicsit kukacoskodjak – hogy a két ausztrál főszereplő angolja hagy némi kívánnivalót maga után, főleg, hogy angol színészek is megszólalnak a filmben – őket tökéletesen értem, az ausztrálokat már kevésbé.




Szó, mi szó, ezt a filmet ízekre lehet szedni sok szempontból - mint a fentiekből is kitűnt. Viszont az ellen egyetlen kritikusnak sem lehet szava, hogy a Robin Hood film kifejezetten az amerikai törzsközönségnek készült kasszasiker: a történelem rajongóinak vagy akik a korszakról akarnak újat megtudni, semmiképpen sem ajánlott. Viszont szerintem az álomgyár igen nívós alkotása, a szórakoztatás tekintetében mindenképpen. Ezúttal elmaradnak azok a színészi bravúrok, mint a Gladiátorban, kevésbé feszült a hangulat, mint a Mennyei királyságban – de pörög a cselekmény, a néző megnevettetésére is gondoltak (hiszen a középkorban is tudtak poénosak lenni a népek), látványos csatajelenetek vannak (ezelőtt még sose láttam tengerben gázolós harcot), lenyűgöző díszlet és nem mellesleg nagy sztárok. Mi kell még egy színvonalas vasárnap esti kikapcsolódáshoz? Nekem ennél nem több. :)



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates