Világ és egyéb katasztrófák

„Őrült dolgot álmodtam éjjel: a fehér hattyút táncoltam” – hangzik Nina szájából a film első mondata, in medias res. A fiatal balerina álma hihetetlen gyorsasággal válik valóra: elnyeri A hattyúk tava főszerepét, azt a kiugrási lehetőséget, amelyre sokan egy életen át várnak. Feladata viszont nemcsak az ártatlanság és a kecsesség megformálásából áll, hanem a fekete hattyú érzékiségét és csalfaságát is be kell mutatnia. A francia művészeti vezető biztos benne, hogy technikailag tökéletes alakítást kap Ninától, viszont a fekete hattyú egyéniségét csak foltokban látja felvillanni a lányban – de tudja, hogy képes rá. Ninát igen gyorsan kezdi a szerep felemészteni, végül teljesen a hatása alá kerül és elveszti a kontrollt önmaga felett.

Darren Aronofsky a kortárs lélektani drámák mestere, a Rekviem egy álomért című filmjének párja a Fekete hattyú. A kábítószer- és gyógyszerfüggőség mocskos világával szemben ezúttal az éterinek és tisztának tűnő balettművészetbe nyerhetünk betekintést. Ám kiderül, hogy a felszín alatt nincs sok különbség. Egyrészt az ember hihetetlen sok módon tudja tönkretenni sajátmagát és eltaszítani a segítséget akárhonnan jöjjön is. Másrészt az emberi természet nem a külsőségek függvénye, a lelke mélyén ugyanolyan problémák emésztenek egy drogost, mint egy balett-táncost. Mindenki meg akar felelni valakinek vagy valaminek és Aronofsky filmjei az ebből fakadó kisiklásokra világítanak rá – akár tudomásul vesszük, akár nem, ezek létező problémák.

Aronofsky legújabb munkája ezúttal nem a nyersség bemutatására épül, hanem sokkal kifinomultabb és művészibb eszközökkel interpretálja a megőrülés folyamatát: a balett szépséget visz a sötét gondolatok közé. A Fekete hattyú egyszerre gyönyörű és megdöbbentő, magasztos és hátborzongató, természetesen egy hatalmas katarzissal a végén. Teljes mértékben mellőzi a sablonos hatásvadász eszközöket, a néző úgy vonódik a film bűvkörébe, hogy jóformán észre sem veszi – és minden bizonnyal még a zárójelenet után is ott marad egy ideig. Nem véletlen a számtalan jelölés a különböző filmes díjátadókon.

Natalie Portman pedig már díjra váltotta Golden Globe nominációját – amit az Oscar előszobájának is szoktak nevezni. Natalie fiatalkorában tanult balettozni, viszont még így is kemény munkával jutott el arra a szintre, amit a Fekete hattyúban láthatunk. A táncórák mellett szigorú diétát kellett betartania és speciális edzésekre járnia, hogy fizikailag is egy valódi balerinának tűnjön. Nina megformálása az eddigi legnehezebb feladat volt a színésznő számára. Egyik nyilatkozatában elárulta, hogy tinédzserként egy édesanyjával történt veszekedés után megvágta saját csuklóját és ez az emlék sokat segített neki karaktere megértésében – viszont sok negatív gondolata is támadt a forgatás közben, nagyon megszenvedett ezzel a szereppel testi és lelki értelemben egyaránt. Ám a végeredmény magáért beszél, a Fekete hattyúban lenyűgöző alakítást nyújtott.

A hattyúk tava előadás áll a film középpontjában: minden esemény ekörül forog, maga a filmzene is ebből áll. A táncos és a zene összhangján áll vagy bukik minden, Nina olyan mesterien táncolja a premieren a fekete hattyút, hogy a fehéret már elrontja. Hogyan jutott idáig? Milyen árat kellett fizetnie az álmaiért? És vajon megérte-e? A választ már a néző logikájára bízza a rendező, viszont egy dolgot nem: a Fekete hattyú zárómondata egyértelmű véleménynyilvánítás az egész alkotással kapcsolatban. „Tökéletes volt.”

Fekete hattyú (Black Swan)

amerikai filmdráma, 108 perc

Rendező: Darren Aronofsky

Főszereplők: Natalie Portman, Vincent Cassel, Winona Ryder

Forgalmazó: Budapest Film

Forrás

Sleeping Beauty, azaz Csipkerózsika. Manapság nagy reneszánszát élik a rajzfilmek élőszereplős változatai, például Hófehérke történetéből idén két film is debütált. És itt van Csipkerózsika! Vagy mégsem?

Talán sokat elárul, hogy a film eredeti címét meghagyták és nem fordították magyarra – csak az angolul beszélők érthetik meg, hogy kiről is van szó. Másrészt a 18-as korhatárra felhívó karika is gyanús lehet a film tartalmát tekintve. Valójában a történetnek vajmi kevés köze van Csipkerózsika mesés életéhez, mindössze annyi közös vonás található a két hősnő között, hogy mindegyikük életében fontos szerepet tölt be az alvás. Nézzük csak, milyen is ez a 21. századi Csipkerózsika!

A film főhősnőjét Lucy-nek hívják. Az orvosi karon tanuló egyetemista lány, akinek egyetlen célja, hogy kifizesse a lakása bérleti díját, mivel családjára és barátaira nem számíthat. Súlyos anyagi gondokkal küzd, mivel lakótársa állandóan követeli tőle a lakbért, bliccelnie kell a metrón és ellenőrzi a telefonfülkéket, hátha valaki hagyott visszajárót benne. Megélhetése érdekében számtalan dolgot megtesz: hol egy éjszakai bárban ajánlkozik fel pénzért akárkinek, hol egy zavart férfinek szolgál társaságul fizetség fejében, vagy „tisztességes” munkái közé sorolható, hogy takarít egy étteremben és egy irodában fénymásol. Azonban egy visszautasíthatatlan lehetőséget kap, mely abból áll, hogy nevetségesnek tűnő szexuális játékokban vesz részt: privát partikon meztelenül pincérkedik idős urak előtt. Hamarosan a ranglétrán sikeresen feljebb lép, ami azt jelenti, hogy altató-drogokat kell bevennie, amelyektől álomba zuhan, és amíg alszik, idős férfiak mellébújnak és mindössze ahhoz a szabályhoz kell igazodniuk, hogy „a behatolás tilos”. A kábítószer hatása alatt töltött órák Lucy mindennapjai részévé válnak, azonban egyre kíváncsibb lesz, hogy mi is történik vele, mialatt alszik.

A Sleeping Beauty valójában egy ausztrál művészfilm, amely rettentő lassan folyik a képsorról képsorra egyre meghökkentőbbé váló történet során. Számtalan miért és hogyan kérdés vetődhet fel a nézőben, amelyek 101 perc alatt sem válaszolódnak meg. És ez a 101 perc is egy örökkévalóságnak tűnik, mivel a hosszú snittek mellé háttérzenét sem kap a néző. A filmet a szexuális túlfűtöttség, a többértelmű párbeszédek és jelmezt viselő férfiak révén némileg párhuzamba lehet állítani Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című alkotásával. Azonban a fő különbség abban áll, hogy Kubrick filmjében egy nagyszerűen felépített történet rajzolódik ki, eljuthatunk A pontból B-be, mire véget ér a film. Mindez a Sleeping Beauty-ról nem mondható el.

Azonban az egyértelmű, hogy a film középpontjában a női kiszolgáltatottság áll és erről szeretne valamit elmondani az első filmjét készítő rendezőnő – csak az már nem igazán derül ki, hogy pontosan mit is. Néha végletekig szarkasztikusnak hat a történet, hirtelen átcsap drámába, majd irónia vegyül belé, aztán jön egy Kubrick-párhuzam… A legnagyobb probléma talán az, hogy a rendező túl sokat bíz a néző fantáziájára, így túl sok űr keletkezik a történetben, amelyet a közönség vagy meg akar tölteni tartalommal, vagy nem. Nem meglepő módon a filmet csak művész mozikban vetítik és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlott megtekintése.

Sleeping Beauty

Rendező: Julia Leigh

Főszereplő: Emily Browning

Forgalmazó: ADS Service Kft.

Forrás