Világ és egyéb katasztrófák

Hazánkba is megérkezett az a film, amelyről a kritikusok szuperlatívuszokban beszélnek és nem kisebb jelzőkkel illetik, mint „az évszázad sci-fije”. Lássuk csak, miért is érdemes megnéznünk a Gravitációt!

A televíziós reklámokból és a rövid tartalomismertetőkből kiderül, hogy a film arról szól, hogy két űrhajós magára marad a világűrben és a túlélésért küzd. Bizonyos szempontból ez elég rossz kampány, mert a néző már a film első másodpercétől azt várhatja, hogy miként történik majd az űr-katasztrófa, de mindenképpen nem hat rá a meglepetés erejével, amikor az megtörténik. Másrészt, azzal is csalódást okozhatnak a nézőknek, akiket George Clooney vagy Sandra Bullock neve vonzott, hogy egyikük csak egy mellékszereplő, az arcát is pár perc erejéig láthatjuk. Azonban ez a kritika leginkább a Gravitáció marketing-stratégiáját illeti, aki beül a filmre és elkezdi nézni, pár pillanat alatt magába szippantja a történet és a nem mindennapi látvány.

A Gravitáció első képkockája megadja a film alaphangulatát. Egyszerű fekete háttéren a következő sorok olvashatjuk fehér betűkkel szedve: „372 mérfölddel a Föld felett nem terjed a hang, nincs légnyomás, nincs oxigén.” A Gravitáció közben számtalan olyan alapvetés kerül elő, amelyeket mindenki megtanult az iskolában, viszont most a saját szemünkkel láthatjuk, mit is jelent mindez az emberi szervezetre nézve. A film lerombol minden olyan álomképet, miszerint csodálatos dolog a világűrben lebegni. A látvány természetesen ámulatba ejtő, de az utazás többi része a legsötétebb a horrorfilmeknél is ijesztőbb. Ráadásul ez az eddigi legrealistább alkotás, ami az űrhajózásról és űrállomásokról készült, a megkérdezett szakértők is alátámasztották a bemutatott felszerelésekkel, élettani hatásokkal és űrbeli illetve légköri reakciókkal kapcsolatban is.

Amellett pedig, hogy kapunk egy iszonyatosan látványos filmet, melynek hátteréül állandó jelleggel a Föld bolygó szolgál, az emberi természettel kapcsolatban rendkívül mély gondolatokat sugároz a film. Szemtanúi lehetünk a főszereplő jellemfejlődésének, aki egy múltbeli traumát próbál feldolgozni és megbékélni önmagával. Illetve visszaköszön az az alapigazság is, amelyet Ernest Hemingway a következőképp fogalmazott meg: „De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. – Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.” Az pedig különösen izgalmas a Gravitációban, hogy az abszolút főhős egy nő.

Tehát innentől nem titok, hogy a film főszereplője Sandra Bullock (és nem George Clooney – habár a karakterének jelentősége megkérdőjelezhetetlen). Az Oscar-díjas Sandra Bullockról tudjuk, hogy akármennyi akciófilm és vígjáték főszerepet játsszon is el, mégis benne van az a vitathatatlan egyediség és jellegzetesség, amiért hosszú évek óta Hollywood egyik legismertebb és legsikeresebb színésznője. Amikor nagy ritkán jelentkezik egy-egy drámával, akkora elismerést kap a kritikusoktól, hogy szinte érthetetlen, miért is a Beépített szépség jut mindenkinek eszébe vele kapcsolatban. A Gravitáció főszerepében pályafutása egyik legjobb alakítását nyújtja. George Clooney-t sem kell azért sajnálni, igaz, hogy ezúttal ő húzta a rövidebbet, viszont talán még sosem játszott ennyire szerethető és emlékezetes figurát.

Az, hogy a Gravitáció „az évszázad sci-fije” lenne-e vitatható, hiszen még csak 2013-at írunk, hol van ettől az évszázad vége… Az viszont kétségtelen, hogy az utóbbi évek legnagyszerűbb sci-fijével állunk szemben, ilyen látványvilág még sosem került a mozivásznakra és ennyire magába szippantó, elgondolkodtató alkotás is ritka, mint a fehér holló. Nehéz megmondani, hogy mivel tud ennyire az ember belsejére hatni, de az mindenképpen kijelenthető, hogy a Gravitáció a mintapéldája annak, hogyan kell hatásos filmet készíteni – hatásvadász helyett. Tehát, irány a mozi, aki még nem látta volna!

Gravitáció (Gravity, 2013)

amerikai sci-fi, 90 perc

Főszereplők: Sandra Bullock, George Clooney

Rendező: Alfonso Cuarón

Forgalmazó: InterCom

Forrás