Világ és egyéb katasztrófák

Szívtipró akkor:

Szívtipró most:

Rosszfiú akkor:

Rosszfiú most:

Lázadó akkor:

Lázadó most:

A skót akkor:

A skót most:

Akcióhős akkor:

Akcióhős most:

Aranyifjú akkor:

Aranyifjú most:

Amerikai idol akkor:

Amerikai idol most:

Üdvözlök Mindenkit!

Mióta legutóbb itt jártam, látom megnőtt a rendszeres olvasóink száma is. Az az igazság, hogy talán nyáron lesz időm pár újabb bejegyzésre, de közel sem olyan rendszeresen mint a régi szép időkben.

Az X-Faktor és a Megasztár szériát is lelkesen követtem. Először fordult elő a zenei tehetségkutatók történetében az az énekes nyert, akinek én is drukkoltam - ráadásul mindkét műsorban így történt. :)

Ezúton is szeretnék gratulálni Tolvai Renátának és Vastag Csabának - a folytatást pedig alig várom, hogy milyen lesz az első önálló lemezük. E postban megnézhetitek a két kedvenc dalomat tőlük, amellyel abszolút meggyőztek:

Ha valaki feltenné nekem azt a bárgyú kérdést, hogy mi a kedvenc számom és erős tiltakozásom ellenére hajthatatlanul választ követelne, akkor azt mondanám, hogy Aerosmith Crazy-je az, amit bárhol és bármikor imádok, zene, szöveg és hang is stimmel, a szuper videoklipről nem is beszélve. Így igen nehéz ezt bárkinek is überelnie, aki e dalt kívánja előadni. Amikor láttam Tolvai Renáta Crazy-jét, megemeltem a nem létező kalapom és azt mondtam "ez igen, ennek a lánynak kell nyernie" - és így is lett. :)

Az első döntőn énekelte Csaba e dalt - mondanom sem kell, hogy azóta ő a kedvencem, végig neki drukkoltam, így igazi öröm volt, mikor ő nyerte meg végül az X-Faktort. Nekem ezt a számot Csaba sose tudta felülmúlni a későbbi döntőkben sem, bár 1-2szer azért rezgett a léc a Wherever you will go egyeduralmát tekintve.

Amióta Janicsák Veca elénekelte az X-Faktor egyik selejtezőjén Alicia Keys Empire State of Mind (Part II) dalát, azóta kedvelem. Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem végtelenül szimpatikus lány - és az összes dalt imádom, amit választ. Hát igen, a hasonló ízlés sokat jelent. Végig drukkoltam neki, hogy jusson minél tovább: és igen, bent van a legjobb 12 között. Aztán történt valami: úgy éreztem, hogy Veca vonzereje, ami olyan megfoghatatlan volt, amiért megkedveltem, fogyóban van... Lassan odáig jutottunk, hogy szinte csak egy volt a sok tehetség között. És jött az a bizonyos párbaj.

A Summer Sisters-szel kellett megvívnia, akikről azt hiszem mindenki, aki nézi az X-Faktort, tudhatja, hogy mennyire nagyszerű hanggal vannak megáldva: egyszerűen lenyűgöző az a képzettség, amivel minden alkalommal a színpadra álltak. Ők voltak talán a leginkább vérprofik az összes döntős közül. És gondolom nem véletlenül, Veca úgy érezte - későbbi nyilatkozatából tudhatjuk - hogy egyértelműen ő fog kiesni. Annyi történt, hogy kiállt a színpadra és úgy énekelte el Whitney Houston I have nothing című slágerét, mintha az utolsó dala lenne.

És megtörtént a CSODA! Néztem, átéltem és a végén még én is elmorzsoltam pár könnycseppet annyira gyönyörű volt! Veca pályafutása eddigi legjobbját nyújtotta, megnyílt, teljes szívét kitárta a nézőknek- és abszolút megérdemelten ő jutott tovább. Azóta pedig egyik ámulatból a másikba esek, annyira szépen énekel minden műsorban. Azt hiszem, most már ő is elhiszi és megtalálta magában az X-Faktort.

Íme az a bizonyos I have nothing, amit akárhányszor kezdek el nézni, mindig úgy magával ragad, hogy nem tudom csak úgy leállítani - végig kell néznem. Maga a dal is annyira illik a szituációhoz - egyszerűen tökéletes választás egy párbajra, gratulálunk innen is Geszti mentor úrnak :P - és leginkább csak ezzel a szóval tudnám jellemezni (magamat ismételve): gyönyörű.

Whitney Houston: I have nothing

Love and Other Drugs - magyarul Szerelem és más drogok - címmel startol november 24-től egy romantikus vígjáték Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal főszereplésével. A történet szerint egy Viagra eladással foglalkozó ügynök - Jake - összetalálkozik egy hosszú távú kapcsolatot nem akaró hölggyel - Anne. A romantikus komédiák tipikus jegyeit viselő történetet szerintem mindenképpen a két főszereplő játéka teszi - vagy teheti - érdekessé, mivel korosztályuk legtehetségesebb színészeiről van szó. A premier környékén készült egy merész képsorozat róluk, amely alapján egyértelműen látszik, mit is érdemes várnunk a filmtől és mennyire összhangban vannak. Legalul pedig a film trailer-ét is meg lehet nézni - viszont arról sajnos nincsenek híreim, hogy mikor lesz a magyar premier.

E blogban a legelső bejegyzésem a Napsütötte Toszkána című romantikus filmről esett - jaj, de régen is volt már ez. Aki kedvet érez magában, nyugodtan visszakeresheti, valahol 2009. júliusában találja (vagy e linkre kattintva :P). Röviden és tömören az a lényeg, hogy az egyik kedvenc filmemről van szó - igazából magam is furcsállom, miért vártam eddig a könyv elolvasásával. Aztán persze találtam rá némi magyarázatot is...

Tudom, tudom, kritikát nem kezdünk ilyennel, de nem bírom ki, hogy ne adjak szót, hogy mennyire csalódtam benne. Persze azzal tisztában voltam a könyv elolvasása előtt, hogy nem teljesen ugyanaz lesz, mint a film - de hogy ennyire más, arra még én sem számítottam. Igazából nem is bánom, hogy csak a könyvtárból hoztam ki a könyvet és pénzt nem adtam érte...

Mi volt a bajom a könyvvel? Először is, valami konkrét történetet vártam volna. Tudom, velem van a baj, de annak ellenére, hogy bölcsész vagyok, mégis azt értékelem, ha konkrétan megmondják a lényeget, nekem nincs szükségem köntörfalazásra és körülírásra. Ez a könyv pedig csak arról szólt. Nem mondom, voltak olyan részek, amelyeken én is elámultam és még irigykedtem is azokra az emberekre, akik ilyen gyönyörű helyen élnek - de összességében azt éreztem a könyvvel kapcsolatban, hogy a szépséges olasz tájakban elvész a lényeg, ami maga az ember és az emberi viszonyok. Ezek a részek annyira felszínesen voltak ábrázolva a könyvben, pedig engem éppen ez érdekelt volna - meg a filmben is ezt láthatjuk viszont. A receptes részeket meg egyenesen átlapoztam... Tudom, biztos én vagyok a földhözragadott, de amikor az összetevők között olyan növényt, fűszert vagy isten tudja mit látok, amiről lövésem nincs, eszik-e vagy isszák, akkor egyből felejtős lesz. Nos, itt szinte mind az volt és a könyvben is untattak a mindenféle növényleírásos részek.

Igazából ez volt az első ilyen típusú könyv amit olvastam - hiszen ez leginkább útleírás kategóriába sorolandó szerintem. Aki ezt tudomásul veszi, elhiszi és nem képzel be magának semmi olyat, hogy "mégis biztos visszaköszönnek a film szereplői itt-ott" akkor akár még tetszhet is. Illetve Olaszország szerelmeseinek egyenesen kötelező, mert igen részletes leírást kaphatnak az olasz hétköznapokról, hogy mik foglalkoztatják az ott élőket nap mint nap. Az, hogy maga az olasz életérzés - ami számomra a film alapján a könnyedséget és a szerelmet jelenti - mennyire köszön vissza, már nem vagyok teljesen biztos benne: egy részről nagyon is, más részről elég vérszegényen. De ez csak az én szerény véleményem, lehet vitatkozni. :)