Világ és egyéb katasztrófák

Három filmről szeretnék beszélni, amelyeket mostanában tekintettem meg. 

Mondjuk a '70-es évek kategóriából kilóg a Flashdance, viszont abszolút ugyanazt a korszakot mutatja be. Az az érdekes, hogy úgy igazából egyik sem tetszett. A Szombat esti lázban a hideg rázott a fiatal srácok külsejétől és magától az életvitelüktől is. Eszembe jutott róluk a Diszkópatkányok, hogy a Butabi fivérek is hasonló értékrenddel bírtak, hasonlóan gusztusos megjelenéssel. Mondjuk a különbség annyi, hogy John Travolta kicsit profibban táncol... :) Amúgy olyan szempontból meglepetés volt a film, hogy valami sokkal blődebb sztorira számítottam (mondjuk a Grease-ből kiindulva), viszont ebben volt rendesen dráma és bizonyos szintű korrajz a nagyvárosi szegény fiatalokról, egyik kis West Side Story beütéssel (ugyanis itt is a latinokkal bajlódtak). A legjobban az a jelenet tetszett, mikor Travolta egy híd történetéről mesélt a táncpartnerének. De összességében eléggé lehangolt az alkotás és rájöttem, hogy nem bírom a BeeGeest egy nap/ egy dal aránynál nagyobb mennyiségben... :)

Ezután jött a Flashdance. Nos, ennek a sztorija volt az a blődség, amire a Szombat esti láznál számítottam. Viszont a három film közül ez tetszett a legjobban és sokat dobott rajta az, hogy imádtam a zenéjét - ellentétben a BeeGees hanghatástól. Amúgy azért is voltam rákattanva most a Flashdance-re, mert a mozikban most futó (és szerintem imádnivaló), Gyakornokok című filmben a két főszereplő (VinceVaughn, Owen Wilson) ezt a filmet hozza fel állandó példának arra, hogy kitartással minden sikerülhet. És ahogy a Gyakornokok fiataljainak, úgy nekem sem volt sok lövésem, hogy miről szól ez a film vagy miért érdemes megjegyezni - így itt volt az ideje, hogy megnézzem. És akár újra megtenném - bár ebben a filmben szereplő férfiakat szintén undorítónak találtam.

A végére hagytam a Mindhalálig zenét, amelyről sokan mondják, hogy a kedvenc zenés filmjük. Hát nekem nem lett az, viszont azt érzékeltem, hogy művészi igényességgel készült az egész és komolyabb a másik kettőnél. Meg ez olyan késleltetett hatással dolgozik, mert amikor megnéztem, abszolút nem tetszett - majd miután aludtam rá egyet, akkor jöttek olyan gondolatok, hogy ez egész nagyszerű volt, annak ellenére, hogy még mindig nem szerettem meg. A főszereplő haldoklása a kórházba kerüléstől hatott rám leginkább. Amúgy meg gyönyörű táncos jelenetek vannak benne.