Világ és egyéb katasztrófák

Az idei Oscar-szezon hemzsegett a nagyszerű filmektől és lenyűgöző alakításoktól – így a nagy számok törvénye alapján 1-2 érdemleges film kiesett a díj-szórásból. A The Master is erre a sorsa jutott, pedig a rendkívül felkavaró alkotás egy átlagos évben akár tarolhatott volna.

A TheMaster már a bemutatója előtt is nagy port kavart, mivel elterjedt róla, hogy a szcientológia történetét mutatja be és annak tanait erőlteti majd rá a nézőkre. A végeredményben azonban nyoma sincs a szcientológiának, viszont annál inkább a poszttraumás stressz betegségnek és a szekták tudatformáló erejének. A film rendezője az a Paul Thomas Anderson, aki öt évvel ezelőtt a Vérző olajat rendezte és második Oscar-díjához segítette az idén filmtörténelmet írt Daniel Day-Lewist. Akiknek tetszett a Vérző olaj, a The Master is kötelező alkotás. Akik azonban lehangoló élményként gondolnak vissza az elmúlt évtized legnyomasztóbb filmjére, számukra is ajánlott az újabb Anderson alkotás – mivel ilyen szempontból kicsit visszafogottabb. Viszont a nagyszerűségében igen is hasonló.

A történet középpontjában egy második világháborús veterán áll, aki képtelen felvenni a hétköznapi élet fonalát. Nem tud visszailleszkedni a társadalomba és problémái enyhítése végett az italba menekül. Azonban az utolsó utáni pillanatban egy hajón találja magát, ahol megismerkedik egy szellemi vezetővel. Miközben egyre inkább a mester bűvkörébe kerül, egyértelműen a gyógyulás útjára lép – bár a cél még mindig csak a szeme előtt lebeg, semmint elérhette volna. A mester családja ágállása ellenére a szívén viseli a megtört veterán sorsát. A filmben egy igen érdekes „barátság” történetét láthatjuk, amelynek a közvetlen környezeten kívül a mentális állapot is útjában áll. Továbbá bepillantást nyerhetünk egy pszichológiai eszközökkel dolgozó csoportosulás (nevezhetnénk közhelyesen szektának) felépítését és működését – ahol nem feltétlenül az a szellemi vezető és a főnök, akinek a nevével fémjelzik az újszerű tanításokat és aki az újságokból vagy a könyvek borítójáról visszamosolyog ránk.

Paul Thomas Anderson továbbra is azon rendezők sorába tartozik, aki minden színészéből képes kihozni a maximumot. Ha pedig világklasszisokkal dolgozik, akkor határ a csillagos ég. A The Master mindhárom főszereplőjét Oscar-díjra jelölték, amelyet habár egyikük sem nyert el, viszont semmiképpen sem nevezhetők veszteseknek. A háborús veteránt Joaquin Phoenix alakítja, akinek immár harmadik Oscar-jelölését hozta meg a film (A nyughatatlan és a Gladiátor után). Phoenix játéka egyszerűen döbbenetes, egyetlen pillanatra sem esik ki a görnyedt hátú, örökké őrült tekintetű karakterből. Véleményem szerint, ha nem Daniel Day-Lewis lett volna a vetélytársa Lincolnként, akkor mindenhol tarolhatott volna. Az idei gálán a férfi főszereplő kategóriában különösen erős volt a mezőny, hiszen ott volt Denzel Washington alkoholista pilótája, Hugh Jackman Jean Valjean-ja, Bradley Cooper bipoláris hőse mellett – és egy átlagos évben akár mindegyikük nyert volna, így idén szerencsétlen volt a csillagok állása számukra.

A mester szerepében az Oscar-díjas Philip Seymour Hoffmant láthatjuk (Capote című film főszerepéért nyert, Kételyért és Charlie Wilson háborújáért jelölték) és filmbéli feleségét Amy Adams alakítja (akit korábban A harcosért és Kételyért jelölték). Mindebből látszik, hogy Hoffman és Adams már többedjére játszott együtt (a színésznő is érintett a Charlie Wilson háborújában) és mindig sikerül maradandót alkotniuk és eljutniuk a legnívósabb díjátadókra – nomináltakként. Ez a The Master esetében sem történt másként és talán nem is ez lesz az utolsó közös filmjük. Talán Hoffman a korábbiakhoz képest inkább rutinból játszott és nem hozott annyira meglepő alakítást mint azt megszokhattuk tőle – bár ez csak annak az átka, mikor túl sokszor láthattunk egy színészt túl jól játszani. Adams viszont eddig pályafutása talán legjobb formáját hozta és az utóbbi éveket látva valószínűsíthető, hogy hamarosan számára is jut egy aranyszobrocskából. Azonban saját kategóriájuk győzteseivel szemben esélytelenek voltak: a legjobb férfi mellékszereplő díját Christoph Waltz vitte el a Django elszabadulban nyújtott alakításáért, melyet a film rendezője (Quentin Tarantino) kifejezetten neki írta, a legjobb női mellékszereplő pedig Anne Hathaway lett A nyomorultakban nyújtott lenyűgöző és felejthetetlen játékáért.

Tehát, díjak szempontjából a The Master az idei díjszezon egyik nagy vesztese volt. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy európai berkekben mégiscsak nyerő, hiszen a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elvitte a legjobb rendezés díját és a legjobb férfialakítást is Joaquin Phoenix és Philip Seymour Hoffmant kapta meg. A rendezőre jellemző rendkívül különös légkör ezt a filmjét is áthatja: a sötét hangulat érzékeltetése a színvilággal és az idegtépő zenével egyszerűen zseniális. Így mindenképpen érdemes megnézni a The Mastert, mivel legalább annyira világklasszis mint az idei győztesek. Mindössze rossz időpontban készült el.

The Master (2012)

Amerikai filmdráma, 144 perc

Rendező: Paul Thomas Anderson

Főszereplők: Joaquin Phoenix, Philip Seymour Hoffman, Amy Adams

Forgalmazó: Budapest Film Zrt.