Világ és egyéb katasztrófák

Amennyiben A tetovált lány elnyerte a tavalyi év legfelkavaróbb thrillerjének képzeletbeli díját, idén minden bizonnyal a Fogságban lesz a győztes. Egyelőre a kritikusok sem találnak benne hibát és díjesőre számítanak. Nézzük csak, miért is!

Az embernek néha szüksége van rá, hogy megborzongjon, megálljon egy pillanatra, majd örüljön neki, hogy milyen nyugodt élete is van. A legjobb krimik ezt a célt szolgálják: nemcsak izgalmas, magával ragadó és elgondolkodtató a történet, de hálát adunk érte, hogy nem velünk esett meg. Viszont egyre több olyan lélektani alkotás jön, amelyek nem győzik hangsúlyozni, hogy valójában jobb is, ha nem vagyunk tudatában, mennyi beteg ember él körülöttünk. Ráadásul a legszörnyűbb dolgok mindig a leghétköznapibb és legszerethetőbb emberekkel történnek a thrillerek tanulsága szerint.

A Fogságban is ugyanerre a szisztémára épül: adott két teljesen egyszerű amerikai család, akik nem csinálnak semmi rosszat, csak együtt töltik a hálaadást. Aztán, mint derült égből villámcsapás, mindkét család legkisebb lánya eltűnik. Innentől a rendőrség felelőssége lenne az ügy felderítése – de valamiért nem tudjuk elítélni az édesapát sem, aki saját kezébe veszi a dolgok irányítását. Az egyre kuszább és sokkolóbb események láncolata egy óriási csavarral kitisztul, minden kérdés választ kap. Viszont a nézőben további kétségek, kételyek maradnak a filmben látott karakterekkel kapcsolatban, ami révén ő maga is fogságba kerül egy kicsit – ahogyan azt a film címe is sugallja.

A két és fél órás filmben annyi feszültség, kérdés és izgalom halmozódik fel, hogy nem is tűnik olyan hosszúnak – sőt az utolsó jelenet után akár még szívesen néznénk egy picit tovább. A Fogságban számtalan eleme felkavarhatja a néző lelkivilágát: eleve az, hogy két kislány eltűnik, kiragadják a megszokott kis rózsaszín világukból. Felkavaró az édesapa kétségbeesése, megszállottá válása. Felkavaró az édesanya idegösszeomlása. Felkavaró a másik család bénultsága. Felkavaró a 10 éves szellemi szintjén álló – de korát tekintve felnőtt – gyanúsított értetlensége. Felkavaró a nyomozás vezetőjének agresszivitása, amellett, hogy mennyire lelkiismeretes. Ráadásul mindemellett csomó apró szösszenet látható végig elszórva a filmben, amely még baljósabbá teszi az egész alkotást: a hideg, a havas eső, a szarvas-vadászat, a pórázánál fellógatott kiskutya, a romos házbelső, a kislányos zoknik, a feltűnő pislogások. Ritkán van olyan élménye az embernek, de velem most megtörtént, hogy véget ért a film, már a feliratok mentek és pár percig senki nem állt fel, nem indult el a kijárat felé. Valószínűleg még mindenki a látottak hatása alatt volt. Szerintem ilyen élményért érdemes moziba menni.

Illetve azért is, ha szeretnénk lenyűgöző színészi alakításokat is látni. Az önbíráskodó édesapát Hugh Jackman alakítja, aki az X-Men filmek Farkasaként vált világhírűvé, viszont tavaly, A nyomorultak főszerepe hozta meg neki az eddigi legnagyobb elismerést – és egy Oscar-jelölést is. Ezúttal viszont nyoma sincs a vajszívű és szívmelengető Jean Valjeannak vagy az adamantium karmú képregényhősnek. Itt egy húsvér embert játszik, mindenféle manír és modorosság nélkül, aki mindenre képes, hogy a kislányát előkerítse. Még ha a módszereivel nem is értünk egyet, valamiért képtelenség elítélni. De úgy igazából megszeretni is. Megkockáztatom, hogy itt nyújtotta eddigi pályafutása legnagyobb teljesítményét és eszembe nem jutott, hogy bármit is villantania kellene még (akár egy kigyúrt bicepszet vagy hollywoodi mosolyt). Másrészt ott volt ellensúlynak Jake Gyllenhaal, aki szintén talán most volt a legjobb egész életében. Láthattuk már cowboy-ként, katonaként, ügyvédként, multi-milliomosként, nyomozóként vagy Perzsia hercegeként – de mindezidáig sosem játszott el egy ennyire összetett szerepet. Korábbi karaktereiből sok mindent átvehetett, de sikerült mindezt annyira nagyszerűen összegyúrnia, hogy erre a szerepre mindenki jó sokáig emlékezni fog, aki megnézi a Fogságbant. Meglepően kemény karaktert játszik – nála is, akárcsak Jackmannél, simán elfelejtjük a szépfiú imidzset – és annyira beszédes az arca és minden mozdulata, hogy le a kalappal. Mindkét színésznek csak Oscar-jelölése volt eddig, díjra nem tudták váltani. A kritikusok szerint nagy eséllyel pályáznak rá, hogy a 2013-as filmek gáláján ott legyenek a legjobbak között. Igazából mindketten meg is érdemelnék. Aki pedig nem akar minderről lemaradni, irány a mozi! Megéri.

Fogságban (Prisoners, 2013)

amerikai krimi, 153 perc

Főszereplők: Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal

Rendező: Denis Villeneuve

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.

Forrás