2010. április 27., kedd
Huszonnégy éve robbant fel a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. Még most sem tudni, pontosan hány ember halálát okozta a baleset.
Az ukrajnai Csernobil városától 18 kilométerre, Fehéroroszország határától 16 kilométerre és Kijevtől 110 kilométerre kezdték el építeni az 1970-es években a hírhedt atomerőművet. Négy reaktor készült el 1983-ig és két további létrehozásán dolgoztak.
1986. április 26-án gőzrobbanás következtében kigyulladt a 4-es reaktor és újabb detonációk sorozata után megtörtént a nukleáris olvadás. A baleset okáról két, egymásnak ellentmondó hivatalos elmélet született. Az első egyértelműen az üzemeltetőket okolta, akik meggondolatlanul végeztek kísérleteket és ennek következménye az atomkatasztrófa. A másik vélemény szerint szimplán a reaktor tervezési hibája okozta a balesetet. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt, akiket nem ilyen típusú reaktorokhoz képeztek ki és a tervezők tudták, hogy az atomerőmű bizonyos körülmények között veszélyes lehet, de ez a hibát szándékosan eltitkolták.
Az ukrajnai Csernobil városától 18 kilométerre, Fehéroroszország határától 16 kilométerre és Kijevtől 110 kilométerre kezdték el építeni az 1970-es években a hírhedt atomerőművet. Négy reaktor készült el 1983-ig és két további létrehozásán dolgoztak.
1986. április 26-án gőzrobbanás következtében kigyulladt a 4-es reaktor és újabb detonációk sorozata után megtörtént a nukleáris olvadás. A baleset okáról két, egymásnak ellentmondó hivatalos elmélet született. Az első egyértelműen az üzemeltetőket okolta, akik meggondolatlanul végeztek kísérleteket és ennek következménye az atomkatasztrófa. A másik vélemény szerint szimplán a reaktor tervezési hibája okozta a balesetet. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt, akiket nem ilyen típusú reaktorokhoz képeztek ki és a tervezők tudták, hogy az atomerőmű bizonyos körülmények között veszélyes lehet, de ez a hibát szándékosan eltitkolták.
A katasztrófa után tűzoltók érkeztek a helyszínre, de egyiküket sem tájékoztatták, hogy mennyire veszélyes a radioaktív füst és törmelék. Mivel senki nem viselt védőöltözetet még a reaktor személyzete közül sem, így legtöbbjük a baleset után legkésőbb három héttel meghalt. Tanúk beszámolója alapján az egyik tűzoltó leírta, milyen érzés volt sugárzásnak kitéve lenni: fémes ízt érzett a szájában, és olyan volt, mintha ezernyi tűvel szurkálták volna az arcát.
A robbanás után több mint huszonnégy órával elrendelték a reaktor elpusztítását és a közeli Pripjaty város kiürítését. Az 55 ezer lelket számláló települést két óra leforgása alatt telepítették ki. A most hetvennyolc esztendős Hanna Szemenyenko így nyilatkozott a BBC-nek: „Átvertek minket, azt mondták, hogy csak három napra kell elmennünk. Nem vihettünk magunkkal semmit, mindent ott kellett hagyni.” Fél évvel később tért csak vissza, amikor már régen kifosztották a város nagy részét: „Csak pusztaság maradt, semmi más. Soha nem megyek vissza, inkább meghalnék.” A lakóknak a szovjet állam kártérítést fizetett és lakást is adott.
A robbanás után több mint huszonnégy órával elrendelték a reaktor elpusztítását és a közeli Pripjaty város kiürítését. Az 55 ezer lelket számláló települést két óra leforgása alatt telepítették ki. A most hetvennyolc esztendős Hanna Szemenyenko így nyilatkozott a BBC-nek: „Átvertek minket, azt mondták, hogy csak három napra kell elmennünk. Nem vihettünk magunkkal semmit, mindent ott kellett hagyni.” Fél évvel később tért csak vissza, amikor már régen kifosztották a város nagy részét: „Csak pusztaság maradt, semmi más. Soha nem megyek vissza, inkább meghalnék.” A lakóknak a szovjet állam kártérítést fizetett és lakást is adott.
A felrobbant csernobili atomerőmű 4-es blokkja közel négyszázszor annyi radioaktív anyagot juttatott a környezetbe, mint Hirosima bombázásakor. A káros hatások elsősorban Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot érintették, de a sugárzás növekedése Skóciában is mérhető volt. A szennyezés több mint kétszázezer négyzetkilométernyi területen szóródott szét Európában. A Szovjetunió igyekezett eltitkolni a csernobili katasztrófát, de egy svédországi atomerőműben felfigyeltek a magas radioaktivitásra, ami nem tőlük származott. A szenzációt hamar felkapta a sajtó, már a robbanás másnapján kitudódott, hogy mi történt.
A baleset elhárítási munkákban nyolcszázezer munkás vett részt, akiket mindenféle tapasztalat nélkül vezényeltek a legszennyezettebb területekre. Az egyik munkás így nyilatkozott: „Sokszor egyszerűen nem akartunk dolgozni, próbáltunk olyan védett területet találni, ahol biztonságban lehetünk a sugárzástól. A munkát azonban nem lehetett megtagadni, a hadsereg folyamatosan figyelt minket.”
A baleset elhárítási munkákban nyolcszázezer munkás vett részt, akiket mindenféle tapasztalat nélkül vezényeltek a legszennyezettebb területekre. Az egyik munkás így nyilatkozott: „Sokszor egyszerűen nem akartunk dolgozni, próbáltunk olyan védett területet találni, ahol biztonságban lehetünk a sugárzástól. A munkát azonban nem lehetett megtagadni, a hadsereg folyamatosan figyelt minket.”
A csernobili atomkatasztrófa áldozatainak többsége a mentésben részt vevők és a környező településeken élők közül került ki. Számukról viszont napjainkig viták folynak: négyezer és több százezer közé teszik a halottak számát. Sokan a katasztrófa után több évvel szövődményekben (például rákban) haltak meg, és vannak akik még ma is élnek, de betegségükről nehéz eldönteni, hogy az atomsugárzás okozta-e. Nem elhanyagolhatók a pszichés eredetű betegségek sem: sokan követtek el öngyilkosságot vagy terhesség-megszakítást.
Ukrajna és Oroszország ma is érzi a katasztrófa hatását. Az atomerőmű körüli harminc kilométeres zóna jelenleg is lezárt övezet. Az erősen szennyezett területeken, ahol új földet szórtak a régire, már regenerálódott a természetes környezet. A háttérsugárzás 2-20-szorosa a természetesnek, de ez már nem káros az élővilágra. A tudósok ígérik: soha többé nem lesz ilyen katasztrófa, mint huszonhárom évvel ezelőtt.
Ukrajna és Oroszország ma is érzi a katasztrófa hatását. Az atomerőmű körüli harminc kilométeres zóna jelenleg is lezárt övezet. Az erősen szennyezett területeken, ahol új földet szórtak a régire, már regenerálódott a természetes környezet. A háttérsugárzás 2-20-szorosa a természetesnek, de ez már nem káros az élővilágra. A tudósok ígérik: soha többé nem lesz ilyen katasztrófa, mint huszonhárom évvel ezelőtt.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
16 megjegyzés:
remélem is nem lesz
jah....
Sok mindent ícgértek már!
Emberek vagyunk, hibáztunk, hibázunk, és hibázni is fogunk!!!!
Kolontár után pakson a sor
Mi menni fogunk ide is nyáron.
Pakson kísérleti reaktor építenek egyébként,amiből még nincs a világon!
aki akar Csernobilba jönni kis utazási költség fejében az írjon a nikolatesla@g-mail.hu-ra!
Pakson mega jóédes anyádat te marha balfasz ,h lehetsz ilyen hülye mondjad már
Ahhoz képest hogy azt ígérték a tudósok nem lesz ilyen többet épp most történt Japánban....
Kurvák vére folyjon patakokban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
"folyjon"... :D
Hát igen:D megcáfolták a tudósokat!!!
már most katasztrófa van itt fogunk megdögleni ahányan vagyunk baszátok meg meg van írva már a nagykönnyvbe is hogy embernek ember lessz a gyilkosa!!! felrobban a csíkszeműeknél az atom és szevassz :D
http://www.youtube.com/watch?v=dZh1AqvDbYk&feature=related
No comment...
A kedves sárga csillagosok(zsidók) tesznek róla, hogy megdögöljünk (chemtails).
Én gyerek voltam a csernobili katasztrófa idején. Magyarországon a földről ettem a mosatlan sóskát, előtte 2 napig esett a "savas" eső. A drága jó elvtársak persze eltitkolták az egészet. Édesapám éjszaka jódos vizet itatott velünk, hogy megelőzzük a bajt.
Fogalmatok sincs mik vannak ott. 1986 Hmmm...sok mutáció...mit gondoltok mért? Baszott nagy ország.
Apám pont ott volt akkortájt csak másik erőműveknél. És 4 szer messzebb volt tőle mint mi...:D Röhej.
Félelmetes!!! És nem tudjuk milyen károkat okoz a sugárfertőzés!!!
Megjegyzés küldése